Új Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1999-01-01 / 1. szám - Vekerdi László: "Magyar viktoriánusok" (tanulmány)

meztetik a maga osztrák-magyar duzzogó aulikusságában, hanem mindjárt tökéletes „harmonizáltsága” is Európával. „A nemesítettek korszaka volt ez, a társadalmi emelkedésé, a munkáé, amely ekkor valóban nemesített. Polgárkirályság volt, ha hivalkodóan nem is tűzte ki a jelzőt. Ha most, bukása után, visszatekintünk ragyogására, jól látjuk, hogy a századvég a polgárság ancien régime-ét jelentette, akár a 18. századvég az arisztok­ráciáét. Azt jelentette a kifinomult életélvezetében, de belső szerkezetében is, a csodálatos egyensúlyi helyzetben, amely az örökké ingatag osztályokat rövid időre egy általánosan elfogadott eseményben egyesítette, a bámula­tosan megért intézményekben és kísérőjében, a finom korrupcióban, a rangérzékben és a tekintélyben, a szolidságban és a kultúrában. Ha egy osztály lényének alapvonásait egész korával el tudja fogadtatni, ritka szerencsés történeti pillanat áll be, így az arisztokratikus rokokóban, a polgári realizmusban, a nagypolgári szecesszióban. Ilyenkor ízlés és élet­forma, egyéni hajlamok és kollektív vágyak egyetlen lendülettel törnek a közös célra, lényegük megvalósítására. A századvég a polgári létet bonta­koztatta ki soha nem látott arányban, udvartól a népig annak a vonzásába kerítve a különféle rendű és rangú népeket.[...] Eszményi demokrácia volt az, ahol, mint a görög mitológiában, az istenek megőrizték istenmivoltukat, de emberi közvetlenséggel tárták fel vágyaikat és természetüket.” Úgyszólván minden mondat és félmondat külön kommentárt igényelne, olyik­­ mondjuk a finom korrupció — akár többet is. Itt azonban elégedjünk meg a hivatkozással a görög mitológiára, mert ez ott bujkál Németh László századvég-képében is. Ellenkező előjellel, természetesen, hiszen Németh Lászlónak a magyar századvég sok minden lehetett, de eszményi nem. Vajda János, Tolnai Lajos, Zilahy Károly, Asbóth, Péterfy, Justh Zsig­­mond, Ambrus Zoltán meglehet épp azért válhattak A Nyugat elődeivé, mivelhogy annak a világnak, ahol élniök és írniuk adatott, az égvilágon semmi köze se volt „görögséghez” és „demokráciához”. Fojtott, nyomott, ‘67 nemzeti és társadalmi tehertételeit nyögő és felerősítő világ Németh László magyar századvége, tehetségpusztító és tehetségnyomorító világ, melyek légköre még a legellenállóbbakat és legkiegyensúlyozottabbakat is megmérgezi.,Ambrust utolsó munkái alapján kissé száraz, a szabatosságért az egész poétikát elégető írónak tartottam. A századforduló körül írt mű­veiben azonban még nagyon jól érzem ennek a szárazságnak az eredetét. Nem veleszületett kopárság ez, inkább korán és ellenkezésből kifejlett fegyelem. A lélekben friss nedvek keringenek, s az a kis kesernyés íz, az is nedv, szakértelemmel válogatott gyökerekből lefőzött, mint a barátpálinkák keserűsége. Francia ízlésű írónak mondják őt, azonban más Franciaország­ban lenni francia ízlésű írónak és más nálunk; ott természet, itt az aszkézis mesterkélt faja. Nem másodrangú, újságírói franciaságról beszélek most.

Next