Új Forrás, 2004 (36. évfolyam, 2-10. szám)
2004-04-01 / 4. szám - Kelemen Zoltán: "Így rendezték ők a lovas Hektór temetését" (tanulmány)
Kelemen Zoltán rikus kijelentések, amellett, hogy természetesen egyúttal a múlt eseményeinek és történéseinek modelljei. Ezek a metaforikus kijelentések azokra az eseményekre, történésekre és történettípusokra emlékeztetik, „melyeket hagyományosan arra használunk, hogy életünk eseményeit kulturálisan szentesített jelentésekkel ruházzuk fel. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója, hanem szimbólumok komplex rendszere, amely irányt mutat nekünk, hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlő ikonját.”19 White szerint a történeti munkák nem kizárólag eseményeket örökítenek meg, de feltárják mindazokat a feltételezhető kapcsolatrendszereket is, amelyek a történelmi mozzanatok között kialakulhatnak. Mindezeket a kapcsolódási pontokat azonban a történelmi események a priori nem tartalmazzák, pusztán a történész tudatformáiból vetülhetnek a történeti szövegre. „Úgy élnek ott (a történész tudatában K. Z.), mint azok a kapcsolatformák, amelyeket a történész saját kultúráját alkotó mítoszokban, mesékben, népművészetben, tudományos ismeretekben, vallásban és irodalomban megfogalmaztak. Ennél lényegesebb, hogy ezek a kapcsolatcsoportok immanens részei a nyelvnek, amelyet a történésznek arra kell használnia, hogy leírja az eseményeket, mielőtt még tudományos vizsgálatnak vagy fikciós cselekményesítésnek vetné alá őket.” 20 A mítosz kétféle funkciójáról elmélkedve Jan Assmann21 megkülönbözteti a jelent statikus állapotként kezelő mítoszt, és azt a mitológiát, mely dicső múltra emlékező történelmi tudatot fejleszt ki az emlékező alanyokból. Azokat a - nemritkán a hivatalos politikai irányokkal, hatalmi konstrukciók érdekeivel ellentétes - történelmi emlékeket hozza kitüntetett emlékezői helyzetbe, melyek egy bizonyos ideig az adott társadalom intézményes keretek között létrehívott történelmének perifériáján helyezkedtek el, vagy éppen feledésre lettek ítélve 22. Azonban éppen ezek a történelmi emlékek alkalmasak arra, hogy egy értékvesztő vagy értéktévesztő jelent a nemzet valiás idejével, aranykorával szembesítsenek, hiszen, ahogy Assmann megjegyzi: „A múlt nem magától támad, hanem kulturális konstrukció és reprodukció eredményeként születik, mindig sajátos indítékok, elvárások, remények és célok vezérletével.” 23 Tolkien történeteinek mitikus hátteréről szólva persze nem szabad elfeledni, hogy szimulált mítoszról van szó, amely leginkább arra szolgál, hogy a történetek kitalálója olyan eredetet hozhasson létre, amely nem pusztán logikai vagy történeti értelemben alapítja meg elbeszélését, hanem narratív folyamatainak esztétikai vonatkozásait megteremti, illetve igazolja. A Szilmarilok, A Babó és A Gyűrűk Ura történetfolyama megvalósítja mindazt, amit Jean Baudrillard a szimulákrumról kijelent: ,A szimuláció ma már nem területre, referenciális létezőre, szubsztanciára irányul, hanem egy eredet és realitás nélküli reálisnak a modelleken keresztül történő