Új Forrás, 2004 (36. évfolyam, 2-10. szám)

2004-04-01 / 4. szám - Kelemen Zoltán: "Így rendezték ők a lovas Hektór temetését" (tanulmány)

Kelemen Zoltán rikus kijelentések, amellett, hogy természetesen egyúttal a múlt eseménye­inek és történéseinek modelljei. Ezek a metaforikus kijelentések azokra az eseményekre, történésekre és történettípusokra emlékeztetik, „melyeket hagyományosan arra használunk, hogy életünk eseményeit kulturálisan szentesített jelentésekkel ruházzuk fel. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója, hanem szimbólumok komplex rendszere, amely irányt mutat nekünk, hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlő ikonját.”19 White szerint a történeti munkák nem kizárólag eseményeket örökítenek meg, de feltárják mindazokat a feltételezhető kapcsolatrend­szereket is, amelyek a történelmi mozzanatok között kialakulhatnak. Min­dezeket a kapcsolódási pontokat azonban a történelmi események a priori nem tartalmazzák, pusztán a történész tudatformáiból vetülhetnek a törté­neti szövegre. „Úgy élnek ott (a történész tudatában K. Z.), mint azok a kapcsolatformák, amelyeket a történész saját kultúráját alkotó mítoszok­ban, mesékben, népművészetben, tudományos ismeretekben, vallásban és irodalomban megfogalmaztak. Ennél lényegesebb, hogy ezek a kapcsolat­csoportok immanens részei a nyelvnek, amelyet a történésznek arra kell használnia, hogy leírja az eseményeket, mielőtt még tudományos vizsgálat­nak vagy fikciós cselekményesítésnek vetné alá őket.” 20 A mítosz kétféle funkciójáról elmélkedve Jan Assmann21 megkülön­bözteti a jelent statikus állapotként kezelő mítoszt, és azt a mitológiát, mely dicső múltra emlékező történelmi tudatot fejleszt ki az emlékező alanyok­ból. Azokat a - nemritkán a hivatalos politikai irányokkal, hatalmi konst­rukciók érdekeivel ellentétes - történelmi emlékeket hozza kitüntetett em­­lékezői helyzetbe, melyek egy bizonyos ideig az adott társadalom in­tézményes keretek között létrehívott történelmének perifériáján he­lyezkedtek el, vagy éppen feledésre lettek ítélve 22. Azonban éppen ezek a történelmi emlékek alkalmasak arra, hogy egy értékvesztő vagy érték­tévesztő jelent a nemzet valiás idejével, aranykorával szembesítsenek, hiszen, ahogy Assmann megjegyzi: „A múlt nem magától támad, hanem kulturális konstrukció és reprodukció eredményeként születik, mindig sa­játos indítékok, elvárások, remények és célok vezérletével.” 23 Tolkien történeteinek mitikus hátteréről szólva persze nem szabad elfeledni, hogy szimulált mítoszról van szó, amely leginkább arra szolgál, hogy a történetek kitalálója olyan eredetet hozhasson létre, amely nem pusztán logikai vagy történeti értelemben alapítja meg elbeszélését, hanem narratív folyamatainak esztétikai vonatkozásait megteremti, illetve iga­zolja. A Szilmarilok, A Babó és A Gyűrűk Ura történetfolyama megvalósítja mindazt, amit Jean Baudrillard a szimulákrumról kijelent: ,A szimuláció ma már nem területre, referenciális létezőre, szubsztanciára irányul, hanem egy eredet és realitás nélküli reálisnak a modelleken keresztül történő

Next