Új Forrás, 2004 (36. évfolyam, 2-10. szám)

2004-02-01 / 2. szám

lovász andrás kapcsolódik azokhoz. A Gergő - látszólagos­­ szándéka szerint nem me­separódia, hanem a Nagy (Mese)Elbeszélések párja ill. továbbírója akar lenni. A könyv főhőse, Gergő félárva, édesapját korán elvesztette, és külön­leges­ sámánnak született, bár eleinte még nem tud róla: látomásai vannak, fél a mennydörgéstől, saját, visszatérő álomállata van, és csak szeretne „normális gyerek” lenni („olyan, aki lazán eldobálja a műanyag szemetet, aki jól érzi magát a lebetonozott suliudvaron, és még sose látott közelről tehenet” 100.). A történések során kiderül, hogy nemcsak édesanyja ren­delkezik bűbájos képességekkel, hanem édesapja is nagytudású révülő volt, s a fiút mint az Álomvilág jövendő megmentőjét már számon tartják (83.), híre megelőzi őt ebben a világban (241.). A saját predesztinációja ellen lázadó kisfiúból a regény végére győzedelmes sámánfá válik, aki tisztában van ereje nagyságával: szüleitől olyan erőt örökölt, „ami a varázstudók történetében addig csak Merlinnek, Gandalfnak vagy a Baglyok Fehér Szakállú Mágusának adatott meg.” (497.)7 Nem evilági, hanem álombéli kalandjai, küzdelmei során nemcsak családtagjai segítik (a bűbájos édes­anyán kívül az utált mostohatestvér Zsófi, akiről a regény végére kiderül, hogy tehetséges boszorkánypalánta, a lenézett nevelőapa, a cipőtisztító Botlik Dénes, aki pedig beszélő nevének megfelelően a lehető leg­­banálisabb, legprofánabb módon, de többször is megmenti családtagjait), hanem sámánok, az ősök szellemei és elsősorban saját segítő állata, a farkas. A „kólák” és „multiplexek” világából érkező Gergővel („igazi városi fiú. Tudod, számítógép, haverok, motorok” 23.) való preferált olvasói azonosulás nemcsak az életkori és mentalitásbeli hasonlóságok miatt valósulhat meg könnyedén, hanem a teremtett fikciós világ sajátosságai miatt is. Azaz nem elsősorban arról van szó, hogy egy önmagát szeren­csétlenül érző, szenvedő kisfiúból is válhat hős (hiszen kiderül, hogy különleges képességekkel született, s annak ellenére, hogy még nem járt „Táltosképzőbe” ill. „vajákos lányiskolába”, neki még tanulnia sem kell a varázslást - mint Harry-nek és társainak -, mert „nem tudja, mit énekel, valahogy mégis mindig eszébe jut a következő szó” (301.), „lelke rejtett zugaiból kanyarog elő a varázsdala” (520.)), hanem arról, hogy a való világ-varázsvilág Harry Potterből ismert kettőssége itt való világ-álom­­világ dualitássá szelídül.­ Azaz a varázsvilág, a csodák, különleges lények világa Rowlingnál jelenlevő valóság (hiszen a King’s Cross pályaudvarról vagy egy ócska telefonfülkéből megközelíthető), a két világ nem két külön dimenzióban létezik. Ontológiai differencia tételeződik Böszörményi varázsvilágával, hiszen ez, az álomvilággal azonosítva, a túl­világhoz tar­tozik, azaz (valóság és nem-valóság problémás viszonyára többször is reflektálva) csak dimenziót váltva közelíthető meg, reális és transzcendens

Next