Új Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-10. szám)
2007-05-01 / 5. szám - Mogyorósi László: Őrszoba; Első-utolsó sanzon (versek)
mogyorósi László Őrszoba Mikor kiléptünk a Centrálból, valaki utat kért hátulról, egy nyomorékot toltak át a zebrán, s míg a Ferenciekre tartottunk, újfent megpróbáltam kimondani, amit a kávéházban is próbáltam egész délután, hogy „ Ugye mennyire egy hullámhosszon vagyunk? ”, de béklyó volt a nyelvemen, görcsöt kapott, mint a sportoló lába verseny közben, olyan voltam, mint aki most szabadult, és első útja a bankba vezet, egyetlen fegyvere egy papírfecni, de a szavak a késleltetett nyílású, számzáras széfben vannak, és valahol mélyen bennem, mint egy őrszobán, üvölt a sziréna, hogy „most! most!”, és a metró mozgólépcsőjén megbilincselve mintha oda vinne, le, mélyre, önmagamhoz, szembesítésre, és keresztkérdéseket tesz fel, hogy „ Ugye ez itt a legmeredekebb? ” -mármint a lépcső, nem a helyzet.