Új Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-10. szám)

2012-05-01 / 5. szám - Kelemen Zoltán: "Meg kellett menteni a régi Magyarországot." (Krúdy Gyula történelem- és magyarságélménye)

81 Kelemen Zoltán „MEG KELLETT MENTENI A RÉGI MAGYARORSZÁGOT."1 Krúdy Gyula történelem- és magyarságélménye* „Én seregem és én népem, Szerettek én mindenképpen. [...] Szeretnék sereget szedni, Sok-sok mindent visszavenni." (Ady Endre)2 Szemere­ Alvinczi nemzetmentő kísérletei kevés kivételtől - mint amilyen pél­dául az Etel király kincse - eltekintve köthetők a vörös postakocsin való uta­záshoz Krúdy Gyula regényeiben. A Valakit elvisz az ördög tudálékos, korlátolt Tinódi könyvtárosa, akit Jókai olvasása kapcsán ismerhet meg az olvasó, az első, aki fölidézi Alvinczi Eduárd alakját és tevékenységét, mely a hamis vál­tók összevásárlásával, mint a pusztuló magyar kurtanemesi osztály anyagi támogatásával próbálja nemzetét megmenteni. Ez az expozíció eleve meg­fosztja mind a főszereplő Alvinczit, mind vállalkozását a hősies pátosztól, sőt lehetséges, hogy hitelétől is, s ezt csak fokozza, amikor először szólal meg a műben Patkó Bandit kérdezve: „Ön az a fiatalember, aki mindenkit megver a városban?" A könyvtáros és a telekkönyvvezető párbeszédéből nemcsak az derül ki, hogy milyen módon kellene megmenteni a magyar középosztályt, hogy az aztán majd magához emelvén megmenthesse Magyarországot, hanem - Tinódi akarata ellenére - Alvinczi legtitkoltabb vágyát is kitalálja Szuki úr: az ősnemes magyar király akar lenni. Amint megjelenik az alföldi vármegye székhelyén, a szó szoros értelmében sereglenek hozzá a hétszil­­vafás nemesek. Vállalkozásai szinte mindig valamely bukott honfoglalásra emlékeztetnek, vagy magának a magyar honfoglalásnak a paródiájára. Ilyen értelemben használom a mottóban idézett Ady verset. A sereglés, a gyüle­kezet, melyből gyülevész had lesz a Valakit elvisz az ördög és az Etel király kin­cse elbeszélője számára, egyaránt kiaknázandó lehetőség az aprólékos

Next