Új Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-10. szám)
2017-06-01 / 6. szám - Tokai Tamás: Csöndnapló - indiai jegyzetek, 1892-93 (részletek)
Tokai Tamás 15 CSÖNDNAPLÓ - INDIAI JEGYZETEK, 1892-93 (részletek) hommáge á Justh Zsigmond „Csak befelé látok." (J.Zs.) fényei kitisztulnak hogy mit keresek itt és ki vagyok, napról napra, hétről hétre ugyanaz, a ki nem mondott, be nem vallott tépelődés magamban, újra és újra erről, mindig a romok közelében, amelyek mentén szótlanul haladunk el minden áldott este, mindig a közelükben, nyári szállásunk felé tartva, a sarkokban ébredő árnyékok mellett, mintha nem tudnék szabadulni tőlük, és akkor körülöttem, a talpaim alatt, ahogy karcolnak, gurulnak, karistolnak, folyton ez az éles, egyhangú csikorgás, szűnni nem akaró, nyughatatlan zajok, apró kövek, évezredes rommezők, a végeláthatatlan vörös földekkel álmodok ilyenkor, a vörös földet kaparom, szakállam durva és száraz a vörös portól, tenyerem barázdái rézszínű szakadékok és én belezuhanok a szurdokba, onnan próbálok, keresem, nézek fölfelé, keresem az eget, de csak a vörös, a vörös föld mindenütt, mögöttem akkor megkondul valami, harang, üresség, Dunsterville motoz a másik szobában, még sötét, tudom, hogy ez az, hogy ez az a templom, ami mellett nap, mint nap, egyszer be akarok menni, a kapu a hátam mögött, valami megkondul, mire megfordulnék mindig felébredek, gyenge fényt látok szobám ajtaja alatt, még sötét, megnyugszom ilyenkor, visszaalszom, a szurdok fényei kitisztulnak