Új Hang, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Takács Imre: Lenin emlékére
LENIN EMLÉKÉRE A hatalmas Lenin emlékét felidézni és hozzá méltónak lenni, hol van a szó? Kicsi falum meleg szavai jutnak eszembe... — A téeszcsé, ahol dolgoztam, őrzi nevét. S én, minthű katonája a harcnak, ■■— lásson a nép jólétet, vigadalmat a munka nyomán —• felmondom köszönő hálámat nevetekben, s örülök, ha zúgó viszhang két alkatokon. Paraszt voltam, szántottam, boronáltam, s nemcsak virág, nemcsak madárdal vett ott körül, küzködtem a gazzal, a hővel, a régi hitekkel, sötétséget hasogatott szét fényes ekém. Lenin szava világosított engemet ott megkövesült múltat rombolni, hasogatni, s a romokon igaz világot rakni ő tanított, földjeinken gazdaggá téve az új aratást. Hogy a szegény többé már ne a gazdag hombárait töltse búzával, s vndszakadt kézzel koldulni kenyeret söhse kelljen, attól, akit maga hizlalt, míg volt ereje. Engem is a pallér hajtott rég, titeket is, és szemet is szédítő magason: fent az urak! Hercegi birtok volt az a táj s vele minden, emberek, erdők, házak s még fönt a nap is. S csak Leninnel lehetett —■ látjátok — végre mienk, s lehetne a földek méhének annyi kincse mienk és az asszonyainké, gyerekünké, csak bányászni, gondozni tudnánk már jól e kincset! Lenin szava mindenkit felszabadít, ki dolgozik, miért nem tudtok élni vele! Ne hagyjátok senki fiának gúzsba kötni, kell ez a fény, ez kell csak, nem kölöncök. S így lesz az a téeszesés vele minden kis közösség olyan virágzó, olyan gazdag, ahogy Lenin tanításával felvirágzik, s minden szegény kis nép hazája gazdag lehet. TAKÁCS IMRE