Új Helikon, 1962
Tóth László: A Balaton nádasairól
szervetlen sókból a Napfény energiájának felhasználásával szerves vegyületeket szintetizálni (fotoszintézis). A nád tavasztól őszig építi fel testét és ezáltal tetemes mennyiségű szervesanyagot halmoz fel. Ez a szervesanyag tömeg a tóba kerülve a hullámok hatására felaprózódik. Ez a szervesanyag törmelék (detritusz) A pontos meghatározása annak a szervesanyag-tömegnek, amit a nádas termel, igen nehéz feladat, miután az egyes, előbb már ismertetett nádtípusok által termelt nád mennyisége és minősége között is nagy a különbség. A Balatonban élő magasabbrendű vízi vegetáció (hinarasok, nádasok) termelésének pontos meghatározása és tó szervesanyag ellátása szempontjából való értékelése intézetünk egyik célkitűzése a jelenben. A tó nádasai által termelt szervesanyag-tömeg azonban nem hasznosul teljes egészében a tó javára, mert annak nagy részét levágják és elviszik. A Balatonon évenként átlagban egymillió kéve nádat vágnak le, melynek egyharmada első osztályú, export minőség, egyharmada másod- és egyharmada harmadosztályú. Évenként 100 000 kéve nádat exportálunk, kévénként 70 centért. A maradékot a hazai szükségletek kielégítésére fordítják, így is pl. tetőfedő nádból a kereslet sokkal nagyobb, mint amit ki tudnak elégíteni. Fontos szerepe van a nádnak, mint fapótló anyagnak, ami un. „negatív import haszonnal” jár. Kb. 300 000 négyzetméter nádpadló készül évente a legrosszabb minőségű balatoni nádból és ebből 40 négyzetméter felel meg 1 köbméter fának. (Moór Gyula adatai) Szakemberektől már a múltban elhangzottak kijelentések, sőt írások is megjelentek, amelyek a Balaton elnádasodásának veszélyével foglalkoztak. Ennek a veszélynek a nagysága a Balaton általános feltöltődésétől, feliszaposodásától függ, mert a nádasok behatolása a nyíltvíz felé elsősorban a vízmélység függvénye. Méréseink és az irodalmi adatok szerint is két méternél mélyebb vízbe a nádas nem hatol. Ha azt akarjuk hogy az elkövetkezendő időkben a nádas a tó nyílt vizéből nagyobb területeket már ne hódítson el, akkor a legsürgősebb feladat a vízszint emelése és állandóvá tétele, amivel együtt jár a szukcesszió előrehaladásának lassítása is. Az elmúlt évek tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a vízszint nagyon alacsonyan tartott volt és a nádas előretörését ezért több helyen tapasztaltuk. Ha pedig a nádas a nyílt víztől területet hódít el —amint azt az előzőkben láthattuk —, ott a feltöltődés megindul és azt egy esetleges vízemeléssel korrigálni már nem tudjuk. Rossz hatással van a víz ingadozása a nádas minőségére is, mert a hosszabb-rövidebb időn át vízborítás nélkül hagyott részeken a nád között megjelennek a sás-zsombékok és egyéb mocsári és vízparti növények, melyek figyelmeztetnek a helyzet kritikus voltára és a nádasok leromlásának lehetőségére. A Balaton feltöltődésének a problémája természetesen nemcsak a nádasokon múlik, hiszen a szél által behordott por stb., mind hozzájárul ahhoz, de miután a feltöltődés megakadályozása komplex feladat és amíg a szél által behordott por ellen a Balaton-környék kopárainak fásításával védekezünk, addig a nádasok előrehatolása ellen a víznívó tartásával védekezhetünk. Szép Balatonunk érdekében természetesen tovább kell dolgoznunk, mind több és több ismeretet kell szereznünk azért, hogy a sokszor elkerülhetetlen emberi beavatkozások ne károsak, hanem hasznosak legyenek. 78