Holnap, 1990 (35. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám - ÚJ ARC - Medvigy Endre: "Bebádogoztak minden ablakot" : Tollas Tibor köszöntése

HOLNAP SZÉPIRODALOM rák fővárosban szerkesztette a Münchenben megjelenő Nemzetőrt, 1957-ben pedig sajtó alá rendezte a Füveskert antológiát, a váci börtönversek gyűjteményét. 1966-ban, a forradalom tíz éves évfordulójára újabb ver­santológia jelenik meg Tollas Tibor szerkesztésében, a Glo­ria Victis — Dicsőség a legyőzötteknek, az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban, Albert Ca­mus A magyarok vére című megrendítő prózai írásával, Os­­kar Kokoschka litográfiáival és számos költő, köztük Jean Cocteau, Julius Superville, Czaslaw Milosz és Zbigniew Her­bert felkelésünkkel rokonszenvező verseivel. Népek és nem­zetek együttérzésének kikezdhetetlen dokumentuma ez a könyv. A Nemzetőr, ellentétben a Kádár-Aczél korszakban hiva­talosan terjesztett hazug és rosszindulatú híresztelésekkel, rágalmakkal, sohasem volt szélsőjobboldali lap, sohasem volt az elfogultság, a soviniszta kizárólagosság orgánuma. Ellenben igenis magyar lap a Nemzetőr, jószellemű magyar lap, főszerkesztője, Tollas Tibor a legnemesebb nemzeti esz­mények jegyében, a közép- és kelet-európai népek felé is nyitottan, európai igényességgel szerkeszti a szabad­ságharcos írók alapította újságot. 1968-ban, a prágai tavasz lánctalpas sárbatiprása idején a Nemzetőr Csehország és Szlovákia népei iránti rokonszenvből tematikus számot adott ki, fejlécén Csehszlovákia nemzeti színeivel és a szoká­sos Kossuth- címerrel. A középső két teljes oldalon közölt budapesti és prágai fényképek párhuzamba állítják az 56-os magyar forradalmat és a 68-as prágai tavaszt. Jó volna, ha Havel elnök is megismerné ezt a lapszámot. Talán nagyobb kedvvel támogatná a felföldi magyarság önvédelmi törekvé­seit, az anyanyelvi oktatásért folytatott küzdelmét. 1979-ben, a fiatal írók lakitelki tanácskozásakor a Nem­zetőr főszerkesztője az emigrációban elsőként figyelt fel az esemény jelentőségére, a búvópatak nemzedék őszinte szó­lására: „Ez a találkozó, a „Charta 77” szolidaritási mozga­lom mellett 56 óta a legjelentősebb eseménye a hazai szellemi életünknek. Jelentőségét tekintve talán a népi írók 1943-as szárszói konferenciájához hasonlítható. Közel ne­gyedszázados hallgatás után először írhatták meg ilyen nyíl­tan és bátran a legfiatalabb írónemzedék tagjai az égető magyar sorskérdéseket, melyeket eddig konferenciákon és sajtóban egyaránt elhallgattak”, írja Tollas Tibor a Nemzet­őrben, 1980 februárjában. Külön figyelmet érdemel a Nemzetőr — 1956 decemberé­ben Füveskert címmel induló — irodalmi rovata. Ebben a rovatban természetesen helyet kaptak a váci börtön tollfor­gatói, de ugyanitt jelentek meg Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Illyés Gyula, Dsida Jenő és további magyar klasszikusok versei. Dsida Jenő Psalmus Hungaricusa Ma­gyarországon sokáig csak kézről-kézre adva, gépelve terjedt, csak a nyolcvanas évek elején került be a halkszavú erdélyi költő verseskötetébe Jékely Zoltán jóvoltából. Tollas Tibor már 1957-ben közzétette a Nemzetőrben a hatalmas ma­gyarságverset. Juhász Gyula Testamentum című versének és Sinka István Üdv néked ifjúság című 56-os forradalmi éne­kének újraközlésére is egészen a legutóbbi időkig várhat­tunk. Tollas Tibor mindkét költeményt már 1957-ben közölte a Nemzetőrben. Irodalmi ízlése, érdeklődése úgy tű­nik egyezik a mienkével, csakhogy értékmentő, hagyomá­nyőrző törekvéseit az emigrációban jóval korábban megvalósíthatta, mint mi itthon. Az újabb idők tehetségei­nek felkarolására is jó szeme van Tollas Tibornak. Lapjában a magyar irodalom, a nemzeti progresszió középnemzedéké­nek és fiataljainak legtehetségesebb költőit szerepelteti, Bu­da Ferenc, Gál Sándor, Farkas Árpád, Furmann Imre, Lezsák Sándor, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Nagy Gáspár, Serfőző Simon, Ratkó József, Utassy József és még jónéhány neves szerző legjobb verseit közli. A Magyarországon 1981 -ben megjelentetett Vándor ének című emigrációs versantológiából feltehetőleg óvatosság­ból, politikai megfontolásból maradt ki a Nemzetőr főszer­kesztőjének költői termése. Az Európai Protestáns Szabadegyetem gondozásában, Bernben kiadott Nyugati magyar költők antológiájának szerkesztője, Kemenes Gé­­fin László jobban tisztelte (mert Montreálból jobban tisztel­hette) a szigetmagyarság költészetének valódi értékrendjét és Tollas Tibort irodalmi súlyának, jelentőségének megfele­lően, nyolc reprezentatív versének közreadásával mutatta be a kötet olvasóinak. 1959-től napjainkig a Bebádogoztak minden abl­akot köl­tőjének nyolc verseskötete jelent meg. Brüsszeli és bécsi ki­adása is akadt a nyolc között, de többségük Münchenben látott napvilágot. Az összes köteteim felemlítése helyett ket­tőt emelek ki, mert az 1983-ban közreadott Forgószélben című válogatott versek és az 1988-as Varázskor című verses­­kötet szerencsésen összegzi Tollas Tibor lírai életművének legjavát. Ez a két kötet, most már egy könyvvé szerkesztve, a demokratikus ellenzék jóvoltából Magyarországon is megje­lent. Tollas Tibor költészetére az eddig elmondottakból nem volna nehéz következtetni, mivel az ismertetett életút során megélt élmények az ihlet gyakori forrásai a gyermekkor és az ifjúkor éveitől a világégésen át, majd tovább a fűtetlen és levegőtlen börtönzárkákig, a szabadulástól az 1956-os for­radalom és szabadságharc tizenkét tündökletes napjáig, vé­gül a bujdosás mikeskelemeni otthontalanságáig. A megpróbáltatás és a szenvedés balladába illő gyászos emlé­kei nem tették a költőt sem gyűlölködővé, sem reményvesz­tetté. A legdrámaibb élethelyzetekben sem hunyt ki benne a remény, a jobb jövőbe vetett hit, Jézus Úr segítségével meg­őrizte belső harmóniáját. Költészete a börtönélmények elle­nére is harmonikus költészet. Szembetűnő, hogy milyen tiszteletteljes hangon szól a költő rég elporladt őseiről, mi­lyen szeretettel ír szülei meghitt családi életéről, a felbontat­­lan szerelemről, a megtalált kedvesről és három gyermekéről. Családpárti és jövőpárti szemlélet hatja át a Tollas-verseket. A dunamenti népek felé való nyitottság épp úgy jellemzi gondolkozásmódját, mint az egyetemes magyar értékek határoktól független vállalása. A Kárpát-medencé­ben élő és a nagyvilágban szétszóródott magyarság gondját és örömét a szívén viseli Tollas Tibor. Versei erről tanúskod­nak. Ha a forma felől közelítjük ezt a költői világot, nem nehéz észrevenni, hogy olykor ugyan formabontó kísérleteken kapható a szerző, de mégsem ez jellemzi, hanem a hagyomá­nyos formák pontos és kiérlelt használata. Tollas Tibor költészete figyelemre méltó kísérlet a hét évszázados magyar lírai hagyomány legjobb törek­véseinek összegzésére. Ha nemes szándékait és nem is akármilyen eredményeit tekintjük, illő elmondani ró­la, hogy ritkán volt alkalma verset írni. Többnyire csak a börtönben és a kórházban. Az erdélyi Horváth István lírája öregkorában vált igazán éretté, intellektuálissá. Az újabb időkben Tollas Tibor költészete is tovább mé­lyül, kiteljesedni látszik, talán a búvópatak nemzedék­kel való találkozása is megtermékenyítően hat munkásságára. Alkotói nyugalmat kívánok a hetvene­dik életéve felé közelítő költőnek, hogy új énekeivel feltehesse a műre a koronát. (Elhangzott 1990. május 22-én Lakitelken.) 19

Next