Holnap, 1994 (39. évfolyam, 1-5. szám)
1994 / 4-5. szám - KRITIKA - Veres Ildikó: Életvilág és a "bor filozófiája" : Hamvas Béla
Veres Ildikó Életvilág és a „bor filozófiája" A Hamvas Béla-i életmű rendszerezett feldolgozása még várat magára, s úgy tűnik a magyar filozófiai gondolkodás történetében nem ő az egyetlen, akinek munkássága nem kapta meg a méltó értékelést a magyar eszmetörténeten belül. A bor filozófiája című írása nemcsak a témája, hanem a tárgyalásmódja miatt is figyelmet érdemel. Maga a cím is a meglepetés erejével hat. S ha tudjuk, hogy mi a filozófia, akkor talán bizonyossá válhat, hogy miért íródott e munka e címszó alatt; s ha mégsem derül ki (mi a filozófia mibenléte), akkor tanácstalanok maradunk? De tudjuk-e, hogy mi a filozófia? Az európai filozófiatörténeti hagyomány klasszikus kérdése ez, amely időről-időre fölvetődik: tudomány vagy világnézet, életvitel, életmód, életforma? Hívjuk segítségül a filozófiatörténet „nagyjait" a filozófia fogalmának értelmezéséhez — a teljesség igénye nélkül, vállalva a vádat az elfogult választás miatt. Kant a Pelitz-féle metafizikai előadásokban jelzi, hogy a filozófia egyrészt „a fogalmakból nyert filozófiai észismeretek rendszere", másrészt „az emberi ész végső céljairól szóló tudomány", ami jelenlévő saját belső értékével ad értéket minden más tudománynak. A filozófus az „észhasználatból" következően meg kell tudja határozni az emberi tudás forrásait, terjedelmét és az ész határait. Ezzel együtt választ kell adjon arra a kérdésre, hogy: mit kell tudnom?; mit kell tennem?; mit szabad remélnem?; mi az ember? Így felépítve a kérdéseket, mivel az első három kérdés az utolsóra vonatkozik, valójában, antropológiának is nevezhetnénk a fent tárgyalt probléma-komplexumot — mondja Kant./l/ Kierkegaard az individuális lét felől közelít. Szerinte a „filozófiának semmi köze nincs ahhoz, amit belső cselekedetnek nevezhetnénk, de a belső cselekvés jelenti a szabadság igazi életét. A filozófia a külső cselekedeteket vizsgálja ... a filozófus, ha elmerül filozófus voltában anélkül, hogy ismerné a szabadság boldog életét, akkor egy nagyon fontos dolog hiányzik belőle, megnyeri az egész világot, önmagát meg elveszíti". Kierkegaard a választás valóságáról szól, ahol nem az a „nagy, ha valaki ez vagy az, hanem, ha önmaga'72. Husserl, amikor 1911-ben megjelent írásában kísérletet tesz a filozófiának, mint tudománynak definiálására, leszögezi, hogy a filozófia kezdetektől fogva szigorúan tudományos akart lenni, „...ugyanakkor etikai, vallási tekintetben tiszta észelvek szabályozta életet tesz lehetővé.73/ Maga Kant is kedvenc tételével - miszerint csak arra lehet képes valaki, hogy filozofálni tanítson meg, de filozófiát senki sem taníthat -- elismeri a filozófia tudományosságának megkérdőjelezhetőségét, mint ahogy ezt a fent idézett művében is jelzi: „a filozófusnak filozofálni kell tudnia, ehhez pedig nem kell filozófiát tanulni. Amikor filozofálni tanulunk, a filozófia...rendszereit csupán az észhasználat történeteként vesszük, s kritikai képességeinek, gyakorlásának tárgyaként tekinthetjük."/4/