Új Holnap, 1995 (40. évfolyam, szeptember-december)
1995 / november - ESZTÉTIKA - György Péter: Művészet és művelődéstörténet után : (A reprezentáció kérdése a nyolcvanas években)
vagy oda, koherenssé teszik. Végre is valaminek a sorsáról van szó, holott már nem sorsról, sem művészetről nem beszélünk. Legfeljebb egy lábjegyzetben. 32. Guilbaut pl. idézi a Mellon Galleryben látogatást tévő Truman elnök egy naplójegyzetét, aki néhány Rubens, Hals, illetve Rembrandt kép megtekintése után elmereng a modern művészet sorsa felett. Az Egyesült Államok elnöke bizony úgy vélte, hogy a bolond modern festészetet egybevetni kiváló elődeivel olyan, mintha valaki Lenint vetné össze Jézus Krisztussal. (i.m. 4.) S ettől függetlenül pár év múlva a „bolond" modemek az Egyesült Államok hivatalos, azaz szponzorált nemzetközi kiállításokon bemutatott festői. 33. Mindentől függetlenül az absztrakt expresszionizmus képeiről világszerte írott elemzések tragikomikus félreértéssorozata jó érv azoknak a kezében, akik a kulturális tudományok apóriái közül a lokális tudás, illetve a kontexus elsődlegességét hangsúlyozzák. Én igazság szerint már nem tudom eldönteni, hogy nevessek-e ezen a félreértésen, amely hosszú évekre megszabta esztétikai világképem horizontját. Mert tény, hogy számomra - s attól tartok nemzedékem jelentős részének számára - az absztrakt expesszionizmus igencsak egy történet reprezentációja lett, nevezetesen a politikából való kivonulásnak, a képfelület és a metafizikai mélység összeegyeztethetőségének, a szabadság korlátozhatatlanságánk felelt meg. S ez, attól tartok, most már így marad, annak ellenére, hogy tudomásul veszem Doss tézisét, sőt az a gyanúm, hogy az mélyen igaz. 34. Hand-Painted Pop: American Art in Transition, 1955-1962. Whithey Museum of American Art, New York, 1993. ill. lásd még Robert Hughes: Effusiveness and Immersion, Time, 1993. augusztus 23.49-50. 35. Arthur Danto, 1933. 69. 36. Jean Baudrillard: Simulations, Semiotexte, Columbia University 1983.10-11. ill. 49-55. 37. Lásd Richard Bolton ed.: Culture Wars, Documents from the recent controversies the Arts, New Press, New York 1992. 28. ill. 31. ill. 137. 38. W.D. Robert Hughes: Art and the Therapeutic Fallacy, Culture of Complaint, the fraging of America, Oxford University Press 1993.161-162. Hughes egész kötetét - így a Multi-Culti and its Discontents című tanulmányát is az igencsak figyelemreméltó konzervatív érvek kiváló példájának tekinthetjük. 39. V.ö. David Freedberg: The Power of Images, Studies in the History and Theory of Response, University of Chicago Press, 1989. 40. V.ö. J. Hillis Miller: Illustration, Harvard University Press 1992. 13-19. (What are Cultural Studies) ill. 43-54. (The Aporias of Cultural Studies), a pár éve még egyértelműen a dekonstruktivizmushoz sorolható irodalomtörténész fordulata megítélésem szerint legalábbis figyelemre méltó. Miller pontosan az egyetemi tudás kereteire kérdez rá, és ritka világossággal látja, hogy a minoritások és marginalitások képviseletére és reprezentációjának emancipációjára törekvő kulturális tudományok hiába különböznek politikai eredetükben mélységes a fasizmustól és a szélsőjobbtól, mégis képviselőiknek roppantul vigyázniuk kell arra, hogy el ne vesszenek nacionalizmus és etnikai tudat új tébolyában. 41. Clifford Geertz: The Interpretation of Cultures, Basic Books 1973. ill. James Clifford and George Marcus ed. i.m. 42. Critical Inquiry 17 (1991 Winter) ill. Art and the Public Sphere, ed. by W.J.T. Mitchell. University of Chicago Press, 1992. 234-248. Holnap