Új Holnap, 2006 (51. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5-6. szám - DOSSZIÉ - Gyarmati György: Kossuth-címeres forradalom 1956-ban
Gyarmati György Kossuth-címeres forradalom 1956-ban* „A Petőfi Kör ifjúsága az ország megmentője. A Petőfi körösök is kommunisták, de magyar kommunisták, akik nem akarják másolni az orosz módszereket. Annak a szellemi forradalomnak, amelyet a Petőfi Kör indított el, folytatása lesz. Ha mi, Petőfi körösök vagyunk a mai márciusi ifjak, ... akkor Nagy Imre a mi új Kossuth Lajosunk. „Az ellenforradalom előtt kb. 2-3 héttel találkoztam Lehőcz Jánossal, akkor ő nekem többféle címert mutatott, amit saját maga rajzolt. Ezen címerek között volt a Kossuth-címer is. Kérdeztem tőle, hogy az minek neki? Erre ő azt felelte, hogy a Kossuthcímerre még szükség lesz. ’2 „Ragaszkodunk nemzeti hagyományainkhoz: a) Méltóképpen ünnepeljük meg március 15-ét, október 6-át és István király napját. b) Hunyadi világraszóló nándorfehérvári győzelmének emlékezetére újra szólaljon meg a Magyar Rádióban a déli harangszó. c) Legyen újra nemzeti jelvényünk a Kossuth-címer. Három különböző megnyilatkozás 1956-ból. Három hónappal, három héttel és egy héttel az őszi vihar kitörése előtt. Az első egy pesti újságírónő 1948-ra asszociáló hasonlata 1956 júliusából, azokból a napokból, amikor Rákosi Mátyást leváltották a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) első titkári pozíciójából. A második egy vidéki (váci) könnyűipari vállalat üzemi grafikusáé 1956 októberének első napjaiból, midőn Rajk Lászlót és kivégzett társait eltemették. A harmadik idézetcsokor a Szegedi Pedagógiai Főiskola MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) szervezete - 1956. október 17-i megalakulásakor elfogadott — programjának első blokkja. A hazafias öntudat nyilvános újraéledése Aligha valószínűsíthető, hogy hasonló tartalmú megfogalmazások szerzői bármifajta konspiratív - egymással kapcsolatban álló - „hálózat” résztvevőiként jutottak volna különböző időben és különböző helyeken egymással rokonítható gondolatra. „Hálózat” egy esetben sejthető: a Nagy Imrét kossuthi piedesztálra álmodó újságírónő, Ember Mária formulája nem nyilvános összejövetelen hangzott el, így erősen valószínűsíthető, hogy az az AVH egy magántársaságban jelen lévő besúgójának jelentése nyomán futhatott be látványosan gyors „karriert”, s kerülhetett be abba a „szigorúan titkos különleges gyűjtő” dossziéba, amely néhány nap elteltével már a legfelső szovjet pártvezetés tagjait informálta a Rákosi menesztését követő magyarországi közhangulatról. A fél évszázad távlatából is dokumentálható példák valószínűleg csak „csepp a tengerben” jelleggel érzékeltetik a nemzeti identitás, a hazafias öntudat nyilvános újraéledését. Intenzitását látszik alátámasztani, hogy azt már a korabeli magyar kommunista pártvezetés prominensei is általános jelenségként konstatálták. Különben aligha siettek volna erről tájékoztatni a budapesti szovjet nagykövetet, Jurij Andropovot is — persze elítélő kontextusban. A nagykövettel folytatott október 12-i megbeszélésén Gerő Ernő, az MDP első titkára maga vette sorra „a szovjetellenes propaganda” tárgyköreit. Ezek szerint növekvő tiltakozás érzékelhető a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen; amiatt, hogy Magyarország számára előnytelen a két ország egymás közötti kereskedelmében érvényesülő cserearány, nemkülönben sérelmezik sokan, hogy Moszkva áron alul veszi át tőlünk a magyar uránt. A korábban számos fontos párt- és kormányzati tisztséget betöltő, ekkoriban éppen külkereskedelmi miniszterhelyettes Vas Zoltán két nappal később - ugyancsak Andropoval konzultálva - már dosszié . Az „1956-os fotók magán- és közgyűjteményekben” címmel, a Miskolci Galéria, az 1956-os Intézet és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára rendezésében 2006 márciusában Miskolcon rendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett szövege.