Új Horizont, 1992 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1992-03-01 / 2. szám
34 Gyurkovics Tibor Turul utca 21. (Eigel Istvánnak) Ősz hajad előrebukkan az irgalmatlan fejtetőn borzasan ülsz a kíméletlen ágyon mely kínozza kínos gerincedet Szerettelek - mindig szerettelek (Kapkodó álmaid színes festményeken összefoglalták Európát vagdalt kollázsaid szent Márk katedrálisában ordított az elveszett mennyország) Szerettelek mint festőt s mint egy embert ahogy kifutottál a hóban elém gyűrt kabátod hónaljában kitárult felém a remény: kis krisztus vagy borzas fejű túl komplikált túl egyszerű túl nemzetközi túl magyar nagyon bölcs nagyon fiatal szétvetett karjaidban lángol az ecset szerettelek mindig szerettelek a festékeken csupa tiszta hó van botorkálsz felém a hatalmas hóban kitárt fenyőfák közt a magas szélben kabátod rebben a reménytelenségben ujjaid csúcsán ragyog a hó szárnyas festő vagy szeretni való Röpködsz a kertben és Magyarországon elém jössz lángolsz ujjaidat látom hóból vagy és sűrű hóban hó vagy s tudsz egy világot - elfogadhatóbbat. UJ HORIZONT