Új Horizont, 1998 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1998-07-01 / 4-5. szám
XXVI. évfolyam, 4-5. szám tán 1981-es tárlatáról tudok. Azóta is több mint másfél évtized telt el... Közben legföljebb egy-egy verseskötetének címlapján s folyóiratokban láthattuk grafikai munkáit. Ezen a mostani kiállításon mintegy félszáz munkája, színes kréta- és fekete-fehér tollrajza került a falakra — a képek sorát egyegy kézzel írt versének szövegével megszakítva-összekötve, mintegy líra és rajz, szó és vonal, költészet és képzőművészet egységét hangsúlyozva. Ezt az egységet emeli ki azzal is, hogy számos esetben a képek alatt címként — versek címét olvashatjuk. A jelen kiállítás alkalmával kartontáblával ellátott húszoldalas kis füzet jelent meg Takáts Gyulától Rajz és líra címmel a kaposvári Vaszary Képtár kiadásában. A füzetben négy színes és tizenhárom fekete-fehér grafikai alkotásának a reprodukcióját, valamint tizenkét versének és két prózai vallomásának a szövegét találjuk. A versek közül hat költemény címe a kiállításon képaláírásként tér vissza. További meditációnknak ez a kis füzet a forrása. Első kérdésünk óhatatlanul a füzet címéhez kapcsolódik. Takáts Gyula rajzai egy költő kirándulása a képzőművészet területére? Avagy a költő versei egy festőművész munkásságának „mellékterméke”? A füzet címében az „és” kötőszó a legfontosabb. A kiállításon szereplő verskéziratok, a közös vers- és képcímek is ezt nyomatékosítják. Takáts Gyula rajzasztalon írja verseit, s amikor színes krétát vagy rajzolótollat vesz a kezébe egy-egy kép elkészítéséhez, valójában verssorokat ró egymás alá. Kevésbé metaforikusan fogalmazva: ugyanaz a világ, ugyanaz a lélek, ugyanaz a szem nyilatkozik meg itt vonalakban és szavakban, ugyanaz a szellem keresi itt a titkot és vallatja a „Rejtett Egész” arcát képeken és versekben. Mi adja a Takáts Gyula műhelyéből kikerülő munkák, képek és versek egységét? Elsietve azt mondhatnánk: a vizuális szemlélet, az impresszionisztikus világlátás, az érzéki benyomásokra nyitott éberség. Képein víz, nádas, szőlő, dombhajlat, hal, csiga, nyárfa, nap, gyümölcsfa, présház van jelen. Versei viszont tele vannak fénnyel, színekkel, hangokkal, illat- és ízérzetekkel. Egyetlen rövid verséből, a Balatonpartonból jegyeztem ki ezeket a szavakat: fehér (kétszer), kék, zöld, lila, sárga (kétszer), fekete, bordó. A tizenkilenc soros költeményben kilenc színjelző. Az így emel a tőzeg szagát idézi. A Lápi remete-zsoltár hangokkal (brummog, brekeg, koccint) vesz körül... Ez persze csak a felszín. A fontosabb a világgal szembeni — versekben és képekben megnyilatkozó — azonos viszony. Ez pedig már világkép, filozófia. Takáts Gyula ezt a kapcsolatot „beszédes viszonynak”