Új Horizont, 1998 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1998-07-01 / 4-5. szám

XXVI. évfolyam, 4-5. szám tán 1981-es tárlatáról tudok. Azóta is több mint másfél évtized telt el... Közben legföljebb egy-egy verseskötetének címlapján s folyóiratokban láthattuk grafikai munkáit. Ezen a mostani kiállításon mintegy félszáz munkája, színes kréta- és fekete-fehér tollrajza került a falakra — a képek sorát egy­­egy kézzel írt versének szövegével megszakítva-összekötve, mintegy líra és rajz, szó és vonal, költé­szet és képzőművészet egységét hangsúlyozva. Ezt az egységet emeli ki azzal is, hogy számos eset­ben a képek alatt címként — versek címét olvashatjuk. A jelen kiállítás alkalmával kartontáblával ellátott húszoldalas kis füzet jelent meg Takáts Gyulá­tól Rajz és líra címmel a kaposvári Vaszary Képtár kiadásában. A füzetben négy színes és tizenhá­rom fekete-fehér grafikai alkotásának a reprodukcióját, valamint tizenkét versének és két prózai val­lomásának a szövegét találjuk. A versek közül hat költemény címe a kiállításon képaláírásként tér vissza. További meditációnknak ez a kis füzet a forrása. Első kérdésünk óhatatlanul a füzet címéhez kapcsolódik. Takáts Gyula rajzai egy költő kirándulá­sa a képzőművészet területére? Avagy a költő versei egy festőművész munkásságának „mellékter­méke”? A füzet címében az „és” kötőszó a legfontosabb. A kiállításon szereplő verskéziratok, a kö­zös vers- és képcímek is ezt nyomatékosítják. Takáts Gyula rajzasztalon írja verseit, s amikor színes krétát vagy rajzolótollat vesz a kezébe egy-egy kép elkészítéséhez, valójában verssorokat ró egymás alá. Kevésbé metaforikusan fogalmazva: ugyanaz a világ, ugyanaz a lélek, ugyanaz a szem nyilatko­zik meg itt vonalakban és szavakban, ugyanaz a szellem keresi itt a titkot és vallatja a „Rejtett Egész” arcát képeken és versekben. Mi adja a Takáts Gyula műhelyéből kikerülő munkák, képek és versek egységét? Elsietve azt mondhatnánk: a vizuális szemlélet, az impresszionisztikus világlátás, az érzéki benyomásokra nyi­tott éberség. Képein víz, nádas, szőlő, dombhajlat, hal, csiga, nyárfa, nap, gyümölcsfa, présház van jelen. Versei viszont tele vannak fénnyel, színekkel, hangokkal, illat- és ízérzetekkel. Egyetlen rövid verséből, a Balatonpartonból jegyeztem ki ezeket a szavakat: fehér (kétszer), kék, zöld, lila, sárga (kétszer), fekete, bordó. A tizenkilenc soros költe­ményben kilenc szín­jelző. Az így emel a tőzeg szagát idézi. A Lápi remete-zsoltár hangokkal (brummog, bre­keg, koccint) vesz körül... Ez persze csak a felszín. A fontosabb a világgal szembeni — versekben és képekben megnyilatkozó — azonos viszony. Ez pedig már világkép, filozófia. Ta­káts Gyula ezt a kapcsolatot „beszédes viszonynak”

Next