Új Horizont, 2005 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2005-01-01 / 1. szám
2005. 1. szám után az MKP-nak? - Kecskési Tollas tagja volt-e 1945 után a rendőrségnek, s ha igen, mikortól meddig, milyen beosztásban. (Az amerikai bevándorló hivatalban Kannás ellenőrizte, hogy Tollas Tibor párttagságát, valamint a rendőrségnél töltött szolgálatát elhallgatta). Nehéz elképzelni, hogyan titkolhatta el Tollas azt, ami nem volt, és amire Kannás is csak Budapesten próbált - sikertelenül - bizonyítékot szerezni. K. A. kéri továbbá, hogy Ilku Pál elvtárstól próbáljunk információt szerezni Kecskési Tollasra vonatkozólag. Kannás ezt a kérését azzal indokolta, hogy Ilku tagja volt a Beregszász környékén működő partizáncsoportnak, mely ellen Kecskési Tollas akciókat hajtott végre. A csoportfőnök a jelentés végére a következő, kézzel írt utasítást jegyezte fel: „tájékoztasatok (sic), milyen lehetőség van kérésének teljesítésére? XI. 4. ” Sok bizonyítékot nem kaphatott Kannás a III/I. csoport illetékeseitől, ugyanis két évvel később, újabb budapesti látogatása során, ismét találkozott egy állambiztonsági tiszttel, aki erről 1965. június 10-i jelentésében számolt be. Eszerint Kannás elmondta, hogy már két évet áldozott életéből a Tollas Tibor elleni dokumentumok összegyűjtésére. Helyzetét nehezítette, hogy olyan bizonyítékokat keresett (T. T. együttműködése a jugoszláv partizánokkal, kommunista párttagsága stb.), amelyekkel a konzervatív jobboldali emigráció előtt járathatta volna le költőtársát. Ilyen dokumentumok azonban nem léteztek, így Kannás budapesti küldetését nem koronázta siker. Akcióját feltehetően az irigység motiválta azzal a Tollas Tiborral szemben, akinek amerikai előadásain tízszer annyi érdeklődő gyűlt össze, mint az ő szerzői estjein, akinek lapja, a Nemzetőr az 56-os politikai emigráció legsikeresebb sajtófóruma volt, évente jelentek meg újabb kötetei és aki a Bebádogoztak minden ablakot című megrázó versével beírta nevét a magyar irodalom aranykönyvébe. Talán a budapesti akciónál is súlyosabb vétket követett el a New York-i magyar költőóriás azzal a valótlan állításával, hogy minden idők legnagyobb börtönversét nem Tollas Tibor, hanem Gérecz Attila írta. Noha a harcos Tollas- és a szonett finomságú Gérecz-verseket a laikus is meg tudja különböztetni egymástól, mégsem érdektelen tudni, hogy számos volt rabtárs - Fehérváry Istvántól Pfitzner Rudolfig - emlékezik arra a felejthetetlen élményre, amikor Tollas Tibor a váci börtön gombüzemében, ebédszünetben felolvasta akkor írt verset a bebádogozott börtönablakokról. Zasch Lóránt, a Magyarok Vasárnapja hasábjain pár éve megjelent, Tollast gyalázó cikkének alapja Kannásnak az a hazug állítása volt, amely a Bebádogoztak minden ablakot című verset próbálta elvitatni a szerzőtől. 1968 májusában egy Bácskai fedőnevű ügynök a Tollas Tibor ellen kiadott Fekete Könyvről tájékoztatta a Belügyminisztérium III/III-as osztályát. Tollast sokat érte már támadás, de olyan jól megszervezett hadjárat még nem volt ellene, mit tavaly. Ezt egy dr. Benkő Zoltán nevű emigráns müncheni kereskedő vezette, akinek összeállításában egy ú. n. fekete könyv jelent meg Tollas ellen, ahol végigrágalmazták mindennel, amivel csak lehet. Kezdve attól, hogy Tito partizánjaival működött együtt, majd zsidó gettólakókat kínzott meg, nővérén keresztül kapcsolatban állt a magyar belügyi szervekkel és más hasonló, vagy húsz oldalon keresztül, amiből egy tized is elég lenne ahhoz, hogy valakit örök életre kompromitáljon. A Benkő féle vádakat az általa irányított Szabadságharcos Szövetség adta ki. Erre viszont megszólalt az igazi Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, melyek vizsgálóbizottságot küldtek ki a Tollas ügy kivizsgálására és pontról pontra tisztázták őt a vádak alól...