Uj Idők, 1895 (1. évfolyam, 29-52. szám)
1895-09-22 / 40. szám - Spinóza dr.: A falu pennája az irodalomban / Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
— 210 — lakására maga Gyulai Pál. Nagyon lihegett, magas volt neki a négy emelet. — Uramöcsém, ha máskor dolgod lesz velem, lakjál lejebb, megint Nem nekem való már a négy emelet! — De édes urambátyám, minek is fáradt föl ide a nagy magasságba ? Hisz megtette volna egy rövidke levél, két sor írás ! — Hát persze, hogy megtette volna. De én neked nem írok levelet. Én nem levelezek olyan emberrel, aki ez helyett szimpla c-t ír . . . Inkább tíz emeletet járok. A sakk mestere. Olvasgattuk mindnyájan, de legkivált a sakk barátai lázas érdeklődéssel, hogy Angliában, Hastings-ben összeültek a sakknak nagymesterei, hogy heves tornán, küzdelmek árán és nagy díjért eldöntsék, ki a legnagyobb mestere a világon a sakkjátéknak. S olvastuk azt is, hogy legyőzték a nagynevű STEINITZ-et, LASKER-t, az orosz TsiGORIN-t s az első díjat egy fiatal amerikai sakkozó, PILLSBURY nyerte el. S ugyanakkor érkezett a híre annak is, hogy egy egészen fiatal, igénytelen, soha nem emlegetett szerény ifjú dicsőséget szerzett a magyar névnek is ; az amatőrversenyben első díjat kapott és ezzel a mester címet és Anglia amateur-championságát vívta ki. Ez a fiatal, igénytelen ember (közöljük az arcképét is) MARÓCZY Géza, fővárosi mérnök. Szegedről való s még csak huszonhárom éves. Mikor Zürichben tanulta a mérnökséget, még azt se tudta, mi az a sakkjáték. A kezébe került MÁRKI magyar sakk-könyve s olvasgatott benne. Mikor aztán hazakerült, már kitűnő teoretikus volt, csak játszani nem tudott. Azt is hamar megtanulta: JAKOBI, a magyar mester játszogatott a fiatal, de zseniális sakkozóval s hogy minő eredménnyel, mutatja a hastingsi verseny. Harminckét emberrel, a világ minden tájáról összesereglettekkel, küzdött az elsőségért s olyan fényes első lett, hogy egyetlen partit sem vesztett tornán. Pedig nem a modern sakkiskola a száraz korrektségével játszik. Merész a kombinációja, élénk a játéka, belemegy kockáztatott vállalkozásokba, pusztíttatja, áldozza a figuráit, hogy biztosítsa, erősítse a támadását. Most rövid időre a második eset hogy magyar sakkozó dicsőséggel állja meg a helyét külföldön. (Néhány éve MAKOVETZ Gyula nyert első díjat a gráci nemzetközi versenyen.) Azért hangsúlyozzuk ezt, mert kívánatos volna, hogy a millennium évében magyar sakkozók itt rendezzenek nemzetközi és országos sakkversenyt s látnivaló, hogy ezen a versenyen nem fognak szégyent vallani. Egyszer régebben a pesti sakk-kör már legyőzte a párisit, talán megint vár rá olyan diadal. A sakk barátai kedvéért ide jegyzünk egy partit, amelyet MARÓCZY Géza Hastingsben J. H. BIRD, az idősebb és neves angol mester ellen nyert, íme : A jókedvű, ifjúság. A francia közoktatásügyi miniszter a napokban beszédet mondott, amelyben arra kéri az ifjúságot, hogy legyen vidám és jókedvű. Valóban, okosabb tanácsot nem is adhatott volna a tanév elején. A mai iskolai rendszer valamennyi civilizált államban olyan, hogy a nevető kedvet majdnem csírájában elfojtja a gyermekekben. Nevel belőlük komoly filozófust, harckedvelő katonát, leendő tudóst és államférfiút, de vidám embert sohasem ! A miniszter úr csupán abban hibázta el, hogy az ifjúságot aposztrofálta, nem pedig a tanítókat és a szülőket. Mert a szegény ifjúságnak valóban nincs ideje arra, hogy újból megtanulja a vígságot, amelyet kiirtani belőle, vagy legalább is lehető csekély mértékre lefokozni első kötelességének tartja az iskola. Hol vannak már a játszi kedvű, adomázó és tréfálkozó tanítók ? Az utolsó tan az volt, akit egyik vidéki városunk bölcs tanácsa nyugdíjazott, mivel nem volt benne elegendő komolyság. Hatvanéves volt az öreg magister, sok nyomort és nélkülözést tűrt, de azért még mindig szerette az adomát és mohón gyűjtötte növendékei számára. Ha jól tudták a leckét, egy-két víg adoma volt a jutalom. Rajtakapta egyszer a kiküldött bizottság, mikor a számtani órában a szamarak hídjáról mesélt jóízű dolgokat és a harsogó kacagás, mely beléptekor fogadta, annyira felháborította a bizottság elnökét, hogy nyugdíjaztatta az öreg tanítót. Megérdemelte volna, hogy szobrot állítsanak nekik a szamarak hídján. De ő sem tehet tán róla, valószínű, hogy őt is komolyságra intették, mikor először lépte át az iskola küszöbét és azóta megmaradt benne élő tudatnak, hogy az iskola a siralomnak tanyája. Pedig az életkedv és a lelki bátorság, hogy az élet harcában sikeresen megállhassunk, az iskolában fejleszthető. Kövessük hát francia miniszter példáját, de úgy, hogy a a szülőknek és a tanítóknak mondjuk: Kérünk vidámabb arcot. Ha az eredeti vidámabb, akkor a fotográfiában is meglesz a jókedv. A poéták jóslatairól. Mikor múlt nyáron a főrendiházban az érdekesnél érdekesebb szavazások történtek, ahol egy-két szavazat döntött országos jelentőségű törvények fölött, elővettem Jókai Mór Jövő század regénye című művét és elolvastam benne, hogyan írta ő meg előre húsz évvel ezelőtt ezeket az eseményeket. Szinte megdöbbentő, hogy mily hűséggel tudta ő megjósolni még azt az agitációt is, mely a törvényjavaslat megszavazása után kifejlődött. A poétai jósképességnek egy hasonló, bár kisebb méretű példájával találkozunk DAUDET Alfonznál. A délvidéki gyöngeségek e szeretetreméltó persziflálója Porte Tarascon című regényében megírta egy részvényekre alakuló állam históriáját, amelynek az angolok közbelépése vet véget. S a napokban esett meg, hogy az angolok elfoglalták Trinidad II. szigetét, amelyen bizonyos HARDENHICKEY báró részvényekre királyságot alapított. A báró ar írországi születésű naturalizált francia és vagyonát mindenféle kalandos vállalatokra pazarolta el. Mikor pénzének végére járt és királypárti létére sehogy sem ízlett neki az élet a köztársasági Franciaországban, elhatározta, hogy valahol a csendes óceánban menhelyet alapít a legitimizmusnak. A ki tudni óhajtja, hogyan járt el, olvassa el Daudet Porte Tarascon című regényét. Minden összevág, mintha csak Harden-Hickey úr Maróczy Géza. J. H. BÍRÓ MARÓCZY G. világos, sötét. I. e2—e4 e7— e6 2. Hgi-fi d7-d5 3-Ffi-d3 Hg8—fő 4-e4—es Hf6-d7 5-C2— C3 C7—C5 b. Fd3 —C2 Hb8—C6 7-d2—d4 A7—a6 8. h2—113 Ff8—eg 9-Fd -E3 B7—BS io. Hbi — d2 Fc8—b ii. b2 - b3 0—0 12. h3—h4 fg—f6 13-Vd1 —bi F6XE5 14. FC2XH7+ Kg8 — h8 Hf3-gS Bf8—f6 16. Vbi-di Vd8-e8 17-h4—hse5Xd4 18. Fh7-g6 Ve8—f8 19. HgS-h7 <UXE3 20. Hh7>fSe3Xd2+ 21. Kei — f1 Ba8XfS 22. f2-13 Hd7-e5 23-VdiXd2 HE5XF3 24. G2XF3 Bf6Xf3+ 25-Kfl—g2 Fe7-b4 26. Vd2—ci Bf3—f— 27. Kg2—g1 Hc6-d4 28. Fg6-d3 Fb4—d2 29. Ve1—C5 Fd2 - E3