Uj Idők, 1898 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám - Igric: Almanach / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

— 4 -­ Katonák. Thury Zoltán drámája. A Vígszínház végre magyar premierrel lepte meg a közönséget, színre hozván egy tősgyökeres magyar drámát, amely kiemel­kedik a nagyobbára zsurnaliszta­ módra szellemeskedő eredeti darabok közül. Thury Zoltánnak, akit közönségünk nagyon jól ismer, Katonák című darabja került elő­adásra szombaton, tehát lapunk lezárása után s így ahelyett, hogy ennek a súlyos tartalmú drámának hatásáról beszámolhat­nánk, meg kell elégednünk azzal, hogy magáról a darabról írjunk néhány ismer­tető sort. A Katonák egészen az író egyéniségéből nőtt ki, nincs benne idegen hang, kölcsön­vett vonatkozás. Teljesen Thuryé a tárgya, a hangulata, benne van a szerző egy darab élettörténete is. Ez adja azt a frappáns köz­vetlenséget, amelyet már a mű futólagos meghallgatása után is kiéreztünk belőle. Thury minden írói kvalitása a legszebb formákban nyilatkozik meg benne : a szegé­ny, sorstól vert emberek iránt érzett mély szeretete, az előadásnak sokszor megdöbbentő igazsága és amit már a darabbal való futólagos megismerkedésünk után is kellemes meg­lepetéssel veszünk : tősgyökeres eredetisége, modern szelleme. A darab szomorú és hűséges képe annak a cifra nyomorúságnak, amiben a családos katonatisztek átlaga él. A szerző bevilágít abba a sötétségbe, amit a publikum nem lát, mivelhogy a katonanyomorúság elbúvik a nyilvánosság elől, nem rikító, nem hangos. A katona reprezentál, ha közénk jön és fényes és aranyos. Thury darabjában a másik katona játszik, a szegény, a gonddal teli, a panaszos — aki nekünk idegen. És olyan katonákkal dobálódzik ebben a darabban a sors, akiket nem a hivatás vitt a hadsereghez, hanem csak odacsöppentek. Egyik így, a másik amúgy, mint ahogy ezren és ezren lesznek katonák a valósá­gos életben is úgy, hogy maguk se tudják, hogy­­ miért. A ferde és sivár helyzet ter­mészetesen a ma­ga módjára for­málja át a kör­nyezetet is, s előt­tünk áll a kincs­tári asszony, a szegény tisztné. A darab olyan közvetetlenséggel van megírva, hogy lehetetlen gondol­kozóba nem esni afölött, amit tár­gyal. Ez a munka az első hangos szó, amely a kato­natisztek anyagi helyzetének javí­tása érdekében el­hangzik miná­lunk. Röntgen-ap­parátussal világít Thury a dolog mé­lyébe és igazságot kér egy tisztes tes­tület számára, a­melynek arányta­lanul nagyobb ter­het raknak vál­lára, mint amen­­nyit megbír. — Udvardy hadnagy, Pál fő­aki darab egyik sze­­­gény katonája, egy helyen körülbelül ezt mondja: — És a mi csődünk a haderő csődje is. Ezt kellene meggondolniok. Komoly, nagy szó ez — s aki azt a darabot írta, az érzi is, hogy igaza van s küzd az igazáért. Thurynál ez valami örök­ségféle kötelesség, ami az apjáról, egy sze­gény ember, gyalogos századosról maradt reá. Ez a darab jó barátja a katonának, szószólója, tolmácsa egy csomó titkos pa­nasznak. Akik másképpen fogták föl a tenden­ciáját, tévedtek. A katonaember fia gondol benne vissza arra a sok emésztő nagy gondra, a­mi sok esztendővel előbb vitte sírba az apját, mint ahogy az elmúlását magával hozta volna a ter­mészet rendje. Miss Mary Halton: Milyen az igazi angol operett? Egy sor előadásban fo­galmat akart velünk adni róla több magyar színház, de a darabok kevés kivétellel mind megbuktak, holott Lon­donban és Newyorkban sorra aratják a diadalt. A mi közönségünk nem tudta ezeket a műveket élvezni, most már azt is tudjuk, hogy miért nem. Megtanított rá egy angol diva, miss Mary Halton, aki ugyancsak más formában mutatta be a Gésák Mimózáját, mint amilyenné azt a magyar temperamentum formálta. Talpig angol a miss, egészen átértette és átérezte az angol szerző minden intencióját s való­ságos angol hangulatot teremtett a Ma­gyar Színház deszkáin. Nincs valami különös jó hangja, a szépsége sem világraszóló, de művészete elragadta a közönséget. Az angol operettet csak­ugyan ilyen törülmetszett angol humor­ral kell eljátszani, amely külömbözik minden más népétől, de természetes és kívánatos az angolnál. A missnek akkora diadala volt a Magyar Színházban, hogy vendégszereplését meg kellett toldania még néhány fellépéssel. Thury Zoltán Miss Mary Halton: MINDENFÉLE. Nász az Esterházy-családban. A dicső emlékezetű Esterházy Miklós ná­dor-ispán kedvtelve nézhette a paradicsomból azt a frigykötést, melyet a hercegprímás e hó 16-án áldott meg budavári palotájában. Nagy kedvét lelhette abban a kitartásban és határozottságban, mel­lyel utódja, az ifjú Esterházy Miklós herceg kiküzdötte magának aráját. Ő, aki maga is ezeknek a tulajdon­ságoknak köszönt mindent, bizonyára mél­tányolja azokat utódjában is. Ő, a pozsony­megyei alispán fia, aki rövid idő alatt a saját erejéből emelkedett szédítő magasságba. 1613-ban még csak kassai hadnagy, 1625-ben pedig már Magyarország nádorispánja, utóbb birodalmi gróf s csakhamar az ország leg­nagyobb vagyonának ura.

Next