Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1899-06-25 / 26. szám - Új könyv Erzsébet királynéról / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

­­ ­ 559 A Városligetből. Rombolnak és építe­nek a Városligetben: Vajda-Huny­ad vára már csak csonka rom, a tótok csákánya alatt összetörik a hatalmas kasírozott vár, a mil­leniumi kiállításnak ez a csodaszép remeke. Föl fog-e épülni újra, szilárdan, minden időkre, mint ahogy azt művészemberek ter­vezték ? Úgy halljuk, hogy a kormány komo­lyan foglalkozik ezzel a gondolattal. Mind­azok, akik a Városliget poros utain sétálva, bánatosan nézik ennek a szépséges palotá­nak összerombolását, remélhetik, hogy az minden íziben új szépségekkel támad föl nemsokára. A másik millennáris emlékmű, a még csak születő, erősen épül. Lécek és gerendák szerkezete emelkedik a félkörű mű funda­mentomai felett, helyettük nemsokára fényes oszlopokat látunk a magasba meredni. A múló és épülő millennáris művekről három pillanatnyi felvételt adunk ebben a számunkban. KÉPEINK Pedzi már Csak türelem, csak türelem. Szép csen­desen tartsd azt a horgot, kis menyecske-Egy meggondolatlan mozdulat és elsiklik a halacska. A halacskának nem szabad észre­venni, hogy őt most horogra akarják csalni. Annak a csaléteknek olyan ártatlanul, olyan nyugodtan kell ott lebegni a vízben, mintha éppen semmi köze sem volna a horoghoz, a halászhoz, a halhoz. A halacska pedig gondolja magában : — Milyen jóízű egy falat! Éppen jó volna nekem ! Körüluszkálja, nézegeti jobbról is balról is, addig-addig, amíg egyszer csak szépen bekapja a csalétket — a horoggal együtt. Odafönt a hídon pedig a menyecske mo­solyogva nézi, mint pedzg már a halacska. Reméli, hogy nem is halacska, hanem szép, kövér, nagy hal. Alig várja már, hogy meg­rándulni érezze a horgot kezében. Akkor egyszerre ki fogja rántani. Rajta lesz a nagy hal.­­ Oh, ő már tudja, hogyan kell. Nagy gya­korlata van a horgászásban. Még leány­korában tanulta meg, hogyan kell szépen, ügyesen kivetni a horgot. Ő is kivetette, a világ legártatlanabb, legszendébb arcával — és olyan ügyesen, de olyan ügyesen, hogy a halas­tóban a legszebb, a legügyesebb, a legnagyobb aranyhal akadt a horgára. Hej, hogy iri­gyelték a többi horgászó leánytársai. Ő pe­dig büszkén sétált tova zsákmányával. De­hogy sütötte, dehogy főzte meg a nagy aranyhalat. Kényeztette, becézgette, dédel­gette s úgy hívta: — édes kis uram ! Bizony jól járt az aranyhal is, hogy ilyen kedves kis teremtés horgászta ki a tóból, akiből ilyen szép kis menyecske lett. Ha mindnyájan tudnák azok a halak, hogy ilyen jól járnak, dehogy kerülnék el olyan óvatosan a sok furfanggal kivetett horgot! W T. A. A bánhidai turulmadár. A bán­hidai csatatéren hatalmas turulmadár ter­jeszti szárnyait a síkság fölött. Sziklaszer­kezet fölött emelkedő csonka kőpiramison ül, karmai kardot szorítanak, előrenyúló fején kis korona ékeskedik. A magyarok ősi hadi madara óriás bronzalkotmány, a világ e nemű legnagyobb szobra. Olyan magas, mint egy háromemeletes ház. Valóságos me­sebeli óriás griff, amely ama csatamezőn a magyar dicsőség emlékét őrzi. Ennek a szép ideának megpendítője Jókai Mór és Feszty Árpád valának, magát a madár-kolosszust Donáth Gyula mintázta. A kitűnő művész hónapokon át dolgozott ezen a munkán, míg a feladatot ilyen jelesen megoldotta. Az ércmadárnak súlya rendkívüli: külön vasszerkezet tartja, amelyet azonban elföd a kőhalmaz. A vasszerkezetet Czekelius Aurél miniszteri tanácsos tervezte, a szobormintát pedig a Zellerin-részvénytársaság műhelyei­ben trébelték rézbe. A síkon messzi kima­gasló turulmadár a legfestőibb emlékszobor, amely a magyar történet nagyságát hirdeti. Egyúttal Donath-nak is legkitűnőbb művei közé tartozik. Erő, méltóság és lendület van benne, fenséges szimbóluma a bánhidai csatának. tIU MŰVÉSZET Pályanyertes plakátok. A modern magyar kereskedők és iparosok végre rájöt­tek, hogy a kereskedés egyik nem nélkülöz­hető faktora a reklám, amely beleviszi az árucikkek hírét a közönség körébe és hangos szóval hirdeti világszerte az ipari és keres­kedelmi újdonságokat. Ennek a reklámnak leghatásosabb eszköze a plakát, amely régi eredetű ugyan (Pompeji falain is lehet látni, ily kísérleteket), de művészi magaslatra csak a legutóbbi tíz-húsz évben emelkedett. Men­tül szemesebb a kereskedő, annál inkább törekszik arra, hogy kitűnő művészkéztől eredő plakátot szerezhessen meg, mert ennek kiállítása, lapidáris hatása, belső értéke erősen megragadja a közönség figyelmét. Mi több, a művészi plakátok révén az árucikkek hirdetése belekerül a legnagyobb múzeumokba, az előkelő gyűjtők szalonjaiba is. A külföl­dön már rég­óta divatos, hogy nagy ke­reskedőcégek tetemes pénz­áldozattal pá­lyázatot hirdet­nek plakátok­ra.Nálunk csak legújabban ho­nosult meg ez a divat. Azt his­szük,Thek Endre kezdte, utána a Képző­művészeti Tár­sulat követke­zett. Legújab­ban a parádi arzénforrás és a Magyar lám­pa- és fémárú­részvénytársa­ság hívta a művészeket versenyre. A parádi pályázat a múlt héten dőlt el. Hetven pályázó közül az első díjat Márk Lajos, a másodikat Pfeiffer Herman, a harmadikat Honti Nándor kapta. A pályanyertes művek reprodukcióját ebben a számunkban találja az olvasó. Akik a halálnak vannak szánva. A Napoleon-kultusz hatalmas virágokat hajt Parisban. Soha a franciák jobban nem érez­ték át a korzikai hősnek nagyságát és job­ban nem epekedtek egy újabb Napoleon után, aki az immár megfakult gloiret újra meg­ragyogtassa. Egész Napoleon-irodalom támadt az utolsó tíz évben, versek, drámák, regé­nyek, memoire-művek, nagy történeti mono­gráfiák özöne lepte el a könyvpiacot. E hangulatot nem hagyta kiaknázatlanul a fes­tészet sem. A közös ideál lelkes teremtő­hangulatba hozta a művészeket, akik a nagy múlt dicső epizódjait állítják oda vásznaikon az epigonok elé. Az idei párisi szalonban több Napoleon-kép, napoleon-idejebeli jelene­tek ábrázolása látható. Valamennyi közt leg­megkapóbb a Sergent műve, amelyet ebben a számunkban közlünk. Egy Napoleon-had­seregbeli katonacsapatot mutat, amely hátvédő gyanánt maradt vissza az erdőben, hogy föl­tartóztassa az ellenséget. Halálra elszánt és halálnak szánt emberek, igazi típusai a nagy hadsereg hódító gárdájának. Sergent hatal­mas erővel festette meg ezt a képet, amely­ből szinte kirí a múlt emlékeiből táplálkozó revanche-eszme. A sixtusi madonna titka. Nagy zenebonát keltett a műtörténészek körében egy imént megjelent könyv, amelyben Jelinek Lajos dr. drezdai kutató azt iparkodik be­bizonyítani, hogy a drezdai képtár gyöngye, a sixtusi madonna, nem Rafaelnek műve, hanem csak silány másolat. A doktor nagyon elcsodálkozik azon, hogy a drezdai képtár látogatói száznegyven éven át nem vették észre a kép nagy hibáit. Szerinte a madonna kancsal, az egyik angyalnak hiányzik a fél szárnya, a ruhák pedig olyan merevek, mintha bádogból kovácsolták volna. Jelinek Pályanyertes plakátok Honti Nándor festménye

Next