Uj Idők, 1900 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1900-06-10 / 24. szám - Lyka Károly: Expreszséta a Keleten / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
- 540 - nevezetes médium: még a bazárban is megkínálják vele az embert, ha nagyobb alku készül. Amikor társaságunk egy délelőtt két-három gyűjteményt megnézett, ugyanannyi helyen megkínálták kávéval és sörbottel. Soha annyi kávét nem ittam egy huzamban, mint e múzeumi látogatások alkalmával. Lehet, hogy nem mindig megyen ez így, de mi akkor a szultán vendégei voltunk s a kávé talán ezt a vendégséget szimbolizálta. Érdemes volt lenyelni, mert jól főzik és mert utána élvezetes dolgokat láttunk. A múzeum páratlan a maga nemében, a Kis-Ázsiában, Khaldeában, az asszír-babiloniai romok közül és Macedóniában kiásott műemlékek nagy műtörténeti impressziókat keltenek. Ott van Nagy Sándor koporsója, amely egyedül áll a maga nemében. Óriás kőkoporsó,'négy'oldala remekművű domború vésetekkel, amelyeknek egy része a világhódítónak a szkíták ellen való harcairól szól. A magyar mente őstípusát látni ezeken a barbárokon. Huszka József bőséges anyagot meríthetne itt az ő elméletéhez. Lassú az élet Konstantinápolyban, bármily zajos is az utca. A tömérdek görög- és spanyolzsidó a mozgékony elem, ezek tartják kezükben a kereskedelmet. A görög ma is Konstantinápolyt érzi a tulajdonképpeni fővárosának. Csak úgy hívja : polisz a város, még akkor is, ha Athénben beszél róla. A régi Bizánc emlékei eléggé erősen meglátszanak itt is, ott is, legnagyszerűbben a „régi falaknál", amelyek az ősi Bizáncot körülvették, amelyeken Botond bárdja beverte a bronzkaput és amelyeken betört a törökség. De legnagyobbszerű emléke ennek a kultúrának az Aja Szófia, amelyet, fájdalom, meglehetősen kiforgattak eredeti jelleméből. Tudjuk, minő becses mozaikok födték e nagy templom íveit: ezeket részben bemázolták, részben óriás táblákat aggattak eléjük, amikre lendületes török betűkben a Korán igét írták. Egy délután az Express-társaság pompás hotelje előtt megállott a hajó, hogy elvigyen minket egy kis-ázsiai kirándulásra. Gyönyörű gyöngyházszínű tengeren, gyöngyházszínű ég alatt úszott a gőzös tova a Márványtengeren. Öt óra múlva kibontakoztak Mudánia kikötőjének házai az alkonyat pírjában és hatféle nemzet lobogóitól ékesen előállt a kis különvonat, amely Brusszába vitt minket. Kedves kis játékszer a masina, meg a kocsik, finom tiszta ázsiai vicinális, a kocsipetronokon azonban puskás török katonák foglaltak helyet, a sötét esti utazás biztosítására. — Ezek már ázsiai állapotok — szólt a társaság egyik magyarja. Az illatos éjben, olajfák és jázminok közt robogott a kis vonat a szultánok régi székhelye felé. A kis magyar társaság pedig egy pár hazai nótát dúdolt annak örömére, hogy — egy kis túlzással élve — hazajöttünk a magyarok ősi fészkébe. Brussza selyem- és majolika-város. A fekvése, a képe, a színei, világos házai és magasba meredő fekete ciprusai, a hegyről lezúgó kis folyó nagyon hasonlatossá teszik Tivolihoz. De közben ott emelkednek a mecsetek halványkék, üvegszínű kupolái és fehér, tűvégű minaretei. Lenn a széles völgy telistele szederfával, amivel a selyemhernyót táplálják. Messzi a látóhatár fölé emelkedik a hótartó Olimpus, fehér süvege szikrázik a déli napsugárban. Sok ezer bolgár, örmény és macedón család lepte el a külső városrészeket s virágzó ipart teremtett benne. Idegen turisták is sűrűn látogatják, forró fürdői az egész Levantéban híresek. A két mecset, amelyek egyike Mehemed és a nagy Bajazid sírját is rejti, kitűnő próbái a naggyá fejlett faienceművészetnek. Nem török munka : tiszta perzsa ornamentáktól díszesek e majolikatéglák, tüzük mély, harmóniájuk csodásan nyugodt. De ez az ősi ipar kipusztult. A brusszai vásáron ugyan ma is tömérdek majolika-holmit láttam, de ez mind nem a nemes kézművességnek a terméke. Messziről meglátni, hogy a lapokra kaucsukbélyegzővel nyomták rá az ékítmények körvonalait és a közöket aztán sablonosan kitöltik téglaveres, zöld vagy kék zománcfestékkel. A híres selyemiparba is csúnyán beavatkozott a nagy mennyiségben dolgozó gép. A brusszai selyem ma nagyobbára svájci készítmény, az európai gép sablonos munkája a törökös ékítményekről elpusztít minden zamatot. Európa itt is üldözi a törökséget s a törökség félénken búvik előle. Vagy belenyugszik a fátumba. A nagy mult, a hatalmas mult szellője csapja itt meg az embert. Erre is, úgy mint Konstantinápolyra, ráillik a magyar verssor: „Völgyben ül a gyáva kor s határa, szűk köréből őse saslakára, szédeleg, ha néha fölpillant." LYKA KÁROLY A zugligeti katasztrófa A szerencsétlenül járt villamos kocsi Az Uj Idők pillanatnyi fényképe