Uj Idők, 1902 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-16 / 12. szám - Nagy Endre: Márciusi dal / Költemények
2M- pedig én leszek az áruló, portyázni megyek ki, elviszem magammal. BÖSKE De meg nem öli? GÁBOR Nem bizony. Biztos emberrel olyan helyre küldöm, ahol etetik is, itatják is, valameddig ostrom alatt a város. BÖSKE Meg tudnám ezért a szaváért ölelni kegyelmedet. GÁBOR (Érzéssel.) Én meg szeretném, ha e mellé a két galamb mellé zárhatnálak s magammal vihetnélek ... el nem válnék e kalitkától soha. BÖSKE (Meghatva.) Soha, soha ... GÁBOR Már megint miért zokogsz ? BÖSKE Hogy én nem vagyok olyan galamb, akit kalitkában magával vihet. GÁBOR S velem jönnél ? BÖSKE A világ végéig. . . Harcba megy kegyelmed ? GÁBOR Féltesz ? BÖSKE (Hévvel.) Nem. Tudom hogy visszatér ide. GÁBOR Vissza, ha a félvilággal kellene is megviaskodnom, vissza . .. hozzád. BÖSKE Vissza, mert a galambom megoltalmazza. GÁBOR A te lelked az a galamb. BÖSKE De visszahozza GÁBOR Bizony visszahozom. (Léptek zajára Böske elfut.) —«M»— A hetvenéves Vámbéri. Március 19-én lesz hetvenéves egy olyan magyar adós, kinek nevét az egész művelt világon ismerik és nagyrabecsülik. Az Uj Idők egyik munkatársa nála járt az utóbbi napokban s éppen azon kapta rajta, hogy emlékiratain dolgozik, melyeket egy vagy két hónap múlva be is fejez. Ha azokban meglesz mindaz, amit a Keleten, nevezetesen Konstantinápolyban látott és tapasztalt, mint az egymásután következő török uralkodók gyakori vendége, ez a könyv lesz a legérdekesebb kortörténelmi művek egyike. Egyébként azt mondja Vámbéri, hogy a memoárok befejezése után nem dolgozik többet, pihenni akar. Ha valaki, úgy bizonyára ő rászolgált. Meg akarták ünnepelni hozzáillő módon hetvenedik születésnapját, de az ő kívánságára elmaradt ezúttal az ünnepeltetés. Be akarja várni, míg megünnepelheti mint író ötvenéves jubileumát és akkor nem bánja, ha ünneplik. Nem is kell olyan sokáig várnia, az egész egy-két esztendő dolga. Amilyen nagy Vámbéri érdeme és a tisztelet, melyet iránta országszerte éreznek, semmi kétség, hogy az ötvenéves írói jubileum igazán országos jellegű leszen. Hogyan készül egy beszéd a t. Házban A Budapesti Közlöny, amely sokáig csak kinevezésekkel, kitüntetésekkel, árverésekkel, árlejtésekkel és pályázati hirdetményekkel mulattatta olvasóit, utóbbi időben valóságos szépirodalmi melléklettel jelenik meg. Ez a szépirodalmi melléklet az Országgyűlési tudósító, mely szóról-szóra közli mindazt a sok beszédet, melylyel a t. honatyák az ország sorsát intézni jónak láttak. Hogy hogyan lehet 30—40 oldalt, tehát 60—80 hasábot — ami megint 120—160 rendes könyvhasábot tesz ki — egy délelőtt „elbeszélni", ez nem annyira érdekes, mint inkább az, hogy hogyan lehet ennyi sok szót „röptében a térhez igázni" úgy, hogy aznap este már nyomtatásban olvashassa mindenki. Aki a t. Ház karzatára el szokott látogatni, bizonyára érdeklődéssel figyelte meg a gyorsírók munkáját is, akik le-leülnek a t. Ház asztalához, várnak amíg az ott lévő óra egyet cseng s akkor az egyik buzgón elkezd jegyezgetni, a másik pedig megkönnyebbülten megy ki a teremből : ő már leírta a maga „turnus"-át. Egy egy ilyen turnus 5 percig tart s mivel 12 gyorsíró van rendes körülmények közt, egyre-egyre minden órában egyszer kerül a sor. Hogy mi a sorsa az ötperces részekben leszenografált beszédnek ezután, azt képeink maguk is bemutatják. A teremből a gyorsirodába érkező gyorsírót kilenc gépírókisasszony fogadja, akik közül valamelyik lekopogja stenogramját. Sajnos, nem mindig annak diktálhat, akihez éppen szíve vonzaná, hanem amelyikhez a kérlelhetetlen turnusvezető beosztja. A gyorsírótól a négy revizor valamelyikéhez kerül a turnus. A revizorok félóráig írnak az ülésteremben és kétóránkint váltják föl egymást. A revizor gondoskodik, hogy a turnusok közti meglegyen az összefüggés, kijavítja a hallási hibákat és mindazt, amiben a gyorsíró munkája esetleg javításra szorul. Egy turnus lediktálása és kijavítása körülbelől 10—15—20 percig tart, úgy hogy 20 perc múlva már a szónok rendelkezésére áll, ha át akarja nézni, végig akarja még egyszer simítani. Egyik képünk fa jelenetet mutatja, amint Madarász József átveszi beszédét Fenyvessy Adolftól, a gyorsiroda főnökétől. Józsi bácsi különben kijelentette, hogyha „népképviselő" nem volna, gyorsíró revizor szeretne lenni, mert akkor az összes idegen szavakat kedvére helyettesítgethetné kellemes csengésű magyar kifejezésekkel. A képviselőtől a turnusvezetők veszik át beszédet. Ők végzik el a tulajdonképpeni szerkesztés munkáját; a szónok nevét az illető gyorsíróéval és revizoréval együtt bevezetik a turnuskönyvbe; összeállítják az 1—500-ig számozott turnus-lapokat, szóval gondoskodnak, hogy a gyorsiroda munkássága egy percnyi fönnakadást se szenvedjen. A gyorsíróhivatal eddig rajzolt sürgéséhezforgásához még csak a hírlapírókat kell elképzelni, akik különösen fölszaporodnak, ha egy érdekes beszéd hangzott el, vagy ha pl. a kormányelnök beszélt, ami nem éppen ritka dolog. Türelmetlenül, amint mondani szokták, éhesen járkálnak ilyenkor egyik géptől a másikig, a gyorsírótól mennek a revizorhoz, az esti lapok pedig valóságos harcot folytatnak egy-egy érdekes levonatért. A mi lapjainknak, a mi nyilvánosságunknak különben jó dolga van. A mi gyorsirodánk a munka precizitása, de főképp gyorsaság dolgában, messze fölötte áll a külföld hasonló intézményeinek. A berlini Reichstagban például csak harmad-negyednapra készül el a teljes napló, míg a miénket aznap este megkapja már minden lap, másnap pedig már az ország legtávolabbi zugában is olvashatják, amit beszélt a hon és a kerület atyja. Olvashatják A—Z-ig, vagy ha úgy tetszik, onnan, hogy: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) egészen odáig, hogy: a törvényjavaslatot (nem) elfogadom (el). (Élénk tetszés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon, jobbról és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Siklóssy László -A Vámbéri Ármin Teregrinyi dr., a revizor átnézi a gyorsírók följegyzéseit Hogyan készül egy beszéd a t. Házban