Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1905-12-03 / 49. szám - Fábián Gábor: Ritter özvegyei / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

és lesiklottak vele a Dunán, egyenesen Ritterné házáig. Az asszony majd bele­halt özvegyi fájdalmába. Az j­ányos-részi família megtette az elő­készületeket Ritter eltakarítására s mint­hogy a császár vitézéről volt szó, Ányos Gábor, a sógor, szaladt Bécsbe, jelenteni Rudolfnak a nagy veszteséget. Ő felsége — Horváth László íjjászmester hiteles tanú­sága szerint — olyan hangos zokogásra fakadt Ritter halála hírére, hogy még öccse urát, Mátyás herceget, sem sirat­hatta volna igazabban. Rudolf, miután bársonyos zekéje ujjával felszíttatta kö­nyeit, udvari embereivel tanácskozott s úgy határoztak, hogy Ritter Péter elszál­lott nemes lelkének porhüvelye bebalzsa­moztassék, teteme Bécsbe hozassák, ahol nagy pompával lészen eltemetendő. Azon­ban a leverő hír külön, gyorsfutárok által adassék tudtul Európa mindazon udvarainál, ahol Ritter megfordult, hogy az érkezendő gyászkövetek megjelenése emelje a kitűnő férfiú temetési szertartá­sának fényét. A külön futárok váltott lovakkal gurdozták be Európát, kétségbeejtvén szá­n fejedelmek szivét. Hetekbe tellett, míg Frankhon és Irhon követei a többi álla­mok küldötteivel Bécsbe érkeztek. Ritter ravatala azonmód várta őket a boldog­talan özveg­gyel, aki mind elsírta kényeit, túlságos sok ideje lévén az özvegy­kedésre. Rudolf császár úgy rendelkezett, hogy a kegydíj ezentúl Ritter özvegye kezéhez fizettessék. Végre örök nyugodalmat nyerhetett volna a halott. Megérkezett a salzburgi érsek is, aki — bárha Ritter nem volt szorgalmas katolikus — Rudolf kíván­ságára jött a temetésre. Csakhogy abból nem lett, legalább egyelőre, semmi sem. A felséges úrnak azt jelentették, hogy kínos veszekedés támadt a ravatal körül. Nevezetesen Karintiából egy magas nő érkezett szekéren, és zokogva rogyott berontott a kápolnába a koporsóra, sirat­ván egyetlen boldogságát, Ritter Pétert — hites urát! Ányos Erzsébet, a budai özvegy, markos magyar asszony létére, kiparancsolta a koporsó mellől, de amaz meg nem hagyta magát és kicsi hijja volt, hogy kandelláberekkel nem mentek egymásnak. A császár nem értette az ügyet. Maga elé hozatta a jövevény asszony­t és leg­felsőbb dorgatóriumban részesítette. A szőke asszony ki se hagyta beszélni a császárt, hanem nagy pecsétes írást tett elébe, amely világosan bizonyította, hogy Anna von Styr Ritter Péterrel ekkor még ekkor szent házasságot kötött. A házas­sági levélnek hinnie kellett. Rudolf nagyot bámult, de nem volt ideje rá, mert meg­jött a­­ harmadik özvegy Svájcból, Van Gooden Amália. A császár összenézett a tanácsosaival, tanácsot várt tőlük. Mire arra került volna a sor, hangos zoko­gással vetette magát a felséges uralkodó lábai elé — a negyedik özvegy, Párisból. A temetés napjára kilenc özvegy kö­vetelte jogait Európa minden részéből. A lengyel követ tanácsára, a kilenc as­­szonyt a császári palota kilenc szobájába internálták szigorú felügyelet alatt és ha­marosan elföldelték Rittert, akinek jó hír­neve megcsappant. A salzburgi érsek alig akarta beszentelni a poligamikus végső maradványait. Temetés után összeült a nemesi szék, a császár személyes vezetése mellett. Az özvegyeket egyenként kihallgatták. Hiába volt minden keresztkérdés, mind a kilenc napnál fényesebben bizonyította a Ritter utáni özvegyi fátyol jogát. A tárgya­lások elhúzódtak, az özvegyek tája sokba került és Rudolf ebben ek­ár­az időben sem volt bőviben a pénznek. Másrészt a salzburgi érsek, az akkori jog szokása szerint, perbe kivánta idézni Ritter Pétert s a császárnak nagyon fájt volna, ha rosszul végződött volna a per. Ott védte, ahol lehetett s a főkvesztornak arra a kérdésére, hogy minek a csudának esküdött ez a Ritter annyi asszonynak örök hűséget, kimondotta a császár, hogy Ritter becsületessége nyilvánvaló, mert csak a szentházasság keretén belül óhaj­tott a nőknek szolgálni és sohasem me­részkedett csábításra. Denikre a pört nem lehetett befejezni. A kilenc özvegyet azzal az ígérettel eresz­tették szélnek, hogy majd annak idején értesítik őket a nemesi szék határozatáról. Össze is ültek vagy tízszer, de határozatot nem hoztak. Az özvegyek eleinte türel­mesen vártak, később azonban mind gyakoribb lett a sürgető instanciái: csinál­janak már valamit, mert­­ férjhez akar­nak menni. Végül a salzburgi érsek közbenjárására a pápa megsemmisítette mind a kilenc házasságot, amire mind a kilenc letette az özvegyi fátyolt, ami körül olyannyira pörösködtek. És Ritter Péter sírja gondozatlan, jel­telen maradt . . . Fábián Gábor Fehér Anna Gárdonyi Géza legújabb színművének témája a testvéri szeretet, amely olyan erős, hogy a tragikum magaslatára viszi a nézőt. A Bor szerzője egy alföldi népballadában találta meg betyártörténetének eszméjét, valamint hogy a csepp vízben megvan a nagy tenger miniatűrképe. Amott egyetlen megrázó akkord, emitt egész szimfóniája a hatalmas érzéseknek, a drámailag lüktető jeleneteknek. S ahogy a finom csipke körül­futja a viseletet, leheletszerű díszével az egésznek művészi jelentőséget ad. Gárdonyi zamatos magyarsága, alakrajzoló tehetsége és mély­­ költészete is remekül ékesíti témájának A norvég királyi palota Krisztiániában­­ tartotta az balra a fasor, amelyen át bevonulását új király Forradalom Oroszországban Varsóban a tüntető tömeg szembeszáll az ágyúkkal 552

Next