Uj Idők, 1906 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-05 / 32. szám - Krúdy Gyula: Andráscsik örökösei / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Szerkeszti Herczeg Ferenc Előfizetési ára Félévre 8 korona Előfizetési ára Negyedévre 4 korona XII. Évfolyam 1906 augusztus 5 32. szám Andráscsik örökösei Regény Irta KRÚDY GYULA Folytatás Pay báró azzal a huncut fél szemével figyelemmel kisérte az ezresek eltűnését a Bajsa tárcájába, és így szólott csúfondáros hangján: — Nem történt velük semmi baj, Gáborkám, csak egy kicsit körülnéztek a világban. Bekopogtattak Kapsay uramhoz s megkérdezték, hogy termett-e elég mák az idén. Miután elég mák termett, hazamentek. Megfenyegette Zathureczkyt a mutatóujjával: — Te pedig fölhagyhatnál már azzal az örökös mentorkodással. — Nem addig, amíg beduinok vannak, — felelte Zathureczky. Bajsa a Zathureczky karjába kapaszkodva ballagott le a vármegyeház kivilágított oszlopcsarnokába. A huszárok sarkantyúja vígan pengett a kövön, az udvarban néhány petroleum-lámpa világításánál megye cselédsége táncoltatta a kállói szobalányokat, a Bajsa úgy érezte, mintha valamely mély vízből került volna a levegőre. Amíg a víz alatt volt, új, ismeretlen világ támadt a felszínen, amelylyel apróra újból meg kell ismerkedni. Zathureczky nevetve nézett az arcába: — Nem csodálom, hogy aprózod a lépést, pajtás. Magam is elveszíteném a hidegvéremet, ha egy milliós leány akarna a feleségem lenni. Bajsa jobbnak vélte nem szólani addig, amíg valamelyest összeszedi gondolatait. Mi is történt vele tulajdonképpen ? Mintha egy rossz álombéli ébredt volna föl. Álmában játszott a becsületére bízott pénzzel, hogy a nyereségen ékszereket vegyen Telekinének. Most már világosan látta, hogy csak a szép asszony miatt ült le kártyázni. Vajjon mit gondol most magában Telekiné, hogy búcsú nélkül hagyta ott a bálban? Talán kineveti, talán máris sajnálja, hogy olyan kegyetlenül bánt vele? Ha visszamenne és fölkeresné a szép asszonyt! Az asszonyok szeszélyesek, kiszámíthatatlanok,talán éppen most jött el az alkalom Telekiné meghódítására. Hogy készült erre a bálra! Minden darab ruháját bemutatta előbb Bajsának. Tetszik-e neki, nincs-e valami javítani valója, tanácsa? ..Nem szeretném, ha más tetszene meg magának a bálban, Bajsa, — mondotta mosolyogva. — Sok mindenféle asszony, leány összekeveredik ilyenkor, akiknek az a céljuk, hogy férjet szerezzenek maguknak . . ." Már a Griffben ültek a kassza mellett, amely asztal a Zathureczky helye volt húsz esztendeje, előtte párolgó csája, szivar a szájában és eleinte csak tompán hallotta a Zathureczky hangját. — Ördöngös fickó vagy, Gábor. Ha nem ismernélek gyermekkorod óta, azt kellene gondolnom, hogy valami rejtélyes kulcsod van az asszonyi szívekhez. De hát tudom, hogy jámbor fiú vagy, a szerencse csak véletlenül botlott beléd. De mondd el mégis, hogy volt, mint volt? Bajsa szivarja füstjén át nézte Zathureczkyt. Látta, hogy mozog a szája, hallotta a szavakat is, de az értelmüket nem foghatta föl. Mintha a Budha segédisteneiről kérdezősködött volna Zathureczky. Annak a rossz álomnak a nyomása sehogysem akart elmúlni az agyáról. Hess, te rossz álom! A szájához emelte a forró csaját. A meleg folyadék átjárta hideglelős testét. Az asztalra könyökölt: — Miről is van szó, kedves barátom? — Arról, amire, — felelte Zathureczky, — hogy nagy dolognak jöttem a nyomára. Nagy dolog? Ahogy vesszük. Csak neked nagy dolog . . . Nos, hát kivittem Kacsárit az éjjel Törökfába. Pompás út vezet oda ilyenkor. Az ember Oroszországra, a nagy szibériai síkságokra képzelheti magát. Még farkasüvöltést is hallottunk a nádasból. Remegtek is a cigányok, mint a nyárfalevél. Tudod, ezzel az úttal tartoztam Zsuzsikának. A minap nagyon megharagudott rám, hogy a nagybátyját megtáncoltattam volt Bujiban. De hát ki hitte volna, hogy az öregnek már olyan gyönge a hátgerince! Megárt neki még egy kis tánc is! Tartalmasabb embernek véltem. Meg azután szörnyen haragudtam magamban erre a sok üresfejű, ostoba megyei ficsúrra. ()k nem hívják meg Andráscsik Zsuzsánnát a bálra. Próbáltam kapacitálni egyiket-másikat. A főrendező Fehér Barna gőgösen fölvetette a fejét: közénk ugyan nem telepedik az uzsorás leánya! Mintha bizonysuzsánnának az volna az ambíciója, hogy a kállói megyebálon táncoljon. Bizonyos, hogy el se jött volna a Mira. De hát a meghívó elmaradása mégis csak sértés. Asszonyok ilyesmiben nem ismerik a tréfát. Aki még beadta volna a derekát a rendezők közül, azt Telekdiné vette munkába. Hej, sok körmönfont ravaszság rejtőzik ama szép álarc alatt. Tudja a macska, miért gyűlöli Telekdiné Zsuzsikát. Bizonyosan megsúgja neki az asszonyi érzéke, hogy ez a leány százszorta különb nála, de különb valamennyinél. — Főképpen azért szöktettem el Kacsáriékat a bál kellős közepéből. 1 la 1 c jusson valami elégtételhez a megbántott leány. (Zárjel között megjegyzem, hogy ez neked lett volna a kötelességed, öcskös. De hát én már megszoktam, hogy mindent én csinálok barátaim helyett.) — Elég az hozzá, hogy Kacsák rágyújtott őt a kastély ablakai alatt azzal a boszorkányos hegedűjével a ,,Velencei karneválra". (Ismered ugye?) A nagybőgő az ablakrázó hangjaival bele-belemozdult a hegedű lágy hangjába. Közbe sikoltott a sipos. Már sok szép szerenádot adtam életemben, de még egyik sem sikerült így. Tudod ott az ódon, vén kastély, körülötte a néma nagy fák és a halotti fehérségű tájon a téli éjszaka ábrándos csöndje. Csakhamar világosság támadt a kastély befüggönyzött ablakai mögött. Néhány perc múlva kibotorkált Boronkay őrnagy. A cselédek fölébredtek és hamarosan megterítettek a nagy ebédlőben. 121