Uj Idők, 1906 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-08 / 28. szám - Krúdy Gyula: Andráscsik örökösei / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Szerkeszti Merczeg Ferenc Előfizetési ára Félévre 8 korona Előfizetési ára Negyedévre 4 korona XII. évfolyam 1906 július 8 Andráscsik örökösei Regény Irta KRÚDY GYULA II. Fia valamely áldásos, jótékony intézményre hagyja Andráscsik Sámuel minden vagyonát, akkor kevésbbé törődtek volna vele az emberek, mint most, hogy egy senki által nem ismert lénynek hagyományozta. A Griffben, a vármegyeházán hetekig egyébről sem folyt a szó, mint a különös végrendeletről, de talán még a szomszéd megyében is nevettek a fölsült Andráscsikokon. A nevetésben ott volt a kíváncsi kérdés, hogy tulajdonképpen hát kicsoda is az az Andráscsik Zsuzsánna, akiért családját, rokonságát kitagadta az öreg Andráscsik? Boronkay Gábor, a lengőszakállú, ódivatú külsejű öreg két napig várta a Griffben az Andráscsíkokat. Ezen idő alatt halálra rémítgette a fogadói cselédséget azzal, hogy ingujjra vetkezve egy szál karddal pozdorjává szabta a szalmazsákját, másrészt pisztolyával a falra szögezett töktízes gömböcskéit lyukasztotta ki. Ezen közben, ha az ajtaja előtt lépéseket hallott, nyomban feltárta az ajtót és vérszomjas hangon kiáltotta : — Ha Boronkayt keresi valaki, csak ide kell utasítani. Mindenkinek szívesen állok a rendelkezésére. Zathureczky (az idősebb), aki eleinte néhány tréfája célpontjának szemelte ki a sajátságos öreg urat, lemondott arról, hogy vele megismerkedjen, csak éppen azt engedte meg magának, hogy berendelte a falujából Siska Jánost, a környék megtermett kanászát és azzal küldötte a Boronkay nyakára, hogy hajlandó vele verekedni. A sajátságos öreg dult-fult mérgében, aztán mert a kanászon kívül senki se ajánlkozott, elutazott Kállóról. De előbb megbízta az örökség ügyével Bajsa Gábort, egy fiatal, kezdő fiskálist. — Azért választom magát öcsém, — mondotta Boronkay, mert még fiatalember és talán megéri a pör végét. Magyarországon az örökségi pörök emberöltőig tartanak. Bajsa Gábor persze megnyugtatta az öreget, hogy manapság már másképpen van az. Boronkay különös mosolylyal hallgatta: — Lehet, — mormogta. — Ámbár nékem már ötven esztendeje folyik egy pöröm. Bajsa Gábor lett tehát a titokzatos Andráscsikárva ügyvédje. Hej, hogy felszállt egyszerre az ázsiója a fiatal fiskálisnak. Különösen arra a hírre, hogy az ügyvéd személyesen megismerkedett Andráscsik Zsuzsánnával. Ebédre, vacsorára hívogatták mindenfelé, a megyei kaszinóban abban maradt a tarokkpárti, amikor Bajsa a szobába lépett. — Nos? Milyen? Micsodás? Kiféle — repkedett feléje a sok kérdés. Bajsa rejtélyes mosolylyal tért ki a felelet elől: — Regénybe való história ez, urak. Ha száraz hivatalos írások nem bizonyítanák, magam se hinném. Mikor aztán a szép özvegy Telekdi Irma is elszalasztotta a szobaleányát Bajsa Gáborhoz, hogy szívesen látja uzsonnára, az ügyvéd letette a rejtélyes mosolyt. Megcsippentette a cicus arcát: — Hát aztán még kik lesznek azon az uzsonnán? — Senki más, csak a tekintetes úr. Bajsának lángba borult az arca. Kissé reszketett a hangja, amikor megismételte a kérdést: — Senki más? — Senki, mert a tekintetes asszony legelőször szeretne hallani arról a bizonyos Zsuzsánnáról, — felelt a szobaleány bizalmaskodva. Bajsa révetegen nézett maga elé. Persze, mind ilyenek az asszonyok. A kíváncsiság a leggyöngébb oldaluk. Hiába küldte már hónapok óta a virágbukétákat a szép özvegynek. Kárba vesztek az ablak alatti séták. Hatástalanok voltak a legtüzesebb pillantások, a legmélyebb sóhajtások. Telekiné csak nevetett, hogy két pajkos gödröcske támadt a rózsaszínű arca . — Ezek a férfiak! Hogy színészkednek? Vajjon ezt fogja-e ma is mondani ? Ma sem engedi rózsaszínű ujja hegyét megcsókolni? Észre sem vette, hogy a kaszinóban duzzogva fordítanak neki hátat a legjobb barátai a titkolódzás miatt. A furfangos Zathureczky (az idősebb) mindjárt ki is kezdte: — Nem lehet valami tiszta dolog ez az örökösödés. Kár volna, ha gonosz dologba ártanád magad, Gábor. Kár volna a karrieredért. . . Az ember gentleman lehet még akkor is, ha pörösködés a mestersége. Bajsa csak mosolygott csendesen: — Ne félts te engem, Zathureczky. Olyan biztosan, nyugodtan mondta ezt, hogy a furfangos Zathureczky abbahagyta az ostromot. Bi-Folytatás 25 3 28. szám