Uj Idők, 1908 (14. évfolyam, 27-53. szám)

1908-10-04 / 41. szám - Urban F. Henry: Jankee-mese / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

a színpadon ágált. Impozánsabb és em­beribb. És őszintébb, bárha Gál Gyulának volt ezért a drámában egynéhány igaz színe és emberi szava is. Teljes egészében csak Fáy Szeréna, Alszeghy Irma, Pet­hes, de főleg Odrynak az ős-wikingek darabosságát közelebb hozó alakítása volt az, amely azt mutatta, hogy voltak, akik megértették Ibsent. És Csillag Teréz, aki­nek őszinte, meleg szívvel átérzett jele­netei voltak. A többi alak kirítt a drá­mából és az egész stílustalan előadás azt mutatta, hogy Ibsent még most sem értet­ték meg nálunk a­­ színészek. B J. Tisza István gróf mint úrlovas Nagyváradon esik meg évről-évre az a szenzáció, hogy Magyarország volt mi­niszterelnöke, Tisza István gróf, mint úr­lovas mutatkozik be a közönségnek. Ide­gen országban szokatlan­­ jelenség, hogy miniszterelnököt lóháton lehessen látni, hiszen ott többnyire csak hajlott korban ülhet valaki a miniszteri székbe, amikor a lovat megülni sem kedve, sem tehetsége többé nincs. Mozgalmas, színes kép keretében zajlot­tak le idén is a nagyváradi versenyek, amelyeknek természetesen Tisza gróf nye­regbeszállása adta a fő érdekességet. A gróf, aki a politikai élettől visszavonulva, gazdaságának vezetésével foglalkozva él geszti pompás kastélyában, lelkes híve a lovaglósportnak. Az úrlovasversenyek annaleseit lapozgatva, már a nyolcvanas években találkozunk nevével a sikerrel szerepelt lovasok sorában. Azóta úgyszól­ván minden évben nyeregbe szállt és a nagyváradi versenyekért számos első díjat nyert lovaival. Ennek az úrlovas szereplésnek, amely­ről fényképfelvételt is mutatunk be, kü­lönös érdekességet kölcsönöz az, hogy a gróf saját tenyésztésű lovait üli. Geszten, a radványi majorban, egy ötezer holdas birtok szívében van berendezve a ménes, amelyet még a XIX. század elején boldo­gult Tisza László alapított. Tisza István gróf tehát versenydresszt ölt. A fehér lovagló­nadrág, kék selyem­blúz és vörös sapka sajátságosan és mé­gis jól áll elegáns alakján. Amíg a sor rá kerül, polgári kabátját veszi magára és úgy áll ott barátai körében, míg a csen­getés a mázsákóhoz szólítja. Amikor a jeladás fölhangzik, mosolyogva búcsúzik környezetétől, karjára veszi verseny­nyergét, mely egyike a legkönnyebbeknek és beleül a mérleg karosszékébe, hogy ki­mázsáltassa magát Dóra IV. nevű lovára, amellyel az Iklódi gátverseny díjára pá­lyázik. A mázsáló hetvenkilenc kilóval ál­lapítja meg a súlyt, amiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a gróf testsúlya körül­belül hetvenhat kiló. Néhány perc múlva már ott lépked lova a zöld gyepen. Szak­emberek állítják, de a laikus szem ítélete is az, hogy a gróf jeles lovas, ki még ma is tökéletes mester a nyeregben. Különösen hidegvére és nagy nyugalma érdemel figyelmet, meg az az erély, amellyel lo­vát az akadályoknak vezényli. Az erős kéz itt nem tagadja meg magát. Amikor az Iklódi gátversenyt könnyen megnyerte, a díszes közönség sorából lelkes tapsvihar és éljenzés hangzott föl és a lovast barátai és tisztelői elhalmozták ovációkkal. Ma, midőn úrlovas sportunk hanyatló­ban van és a lótenyésztés országos érde­keit a rohamos léptekkel fejlődő automo­bilsport veszélyezteti, a gróf példája buz­dításul szolgálhatna és versenyüzemünk­nek, valamint az ezzel szoros kapcsolatban lévő lótenyésztésünknek nagy szüksége volna sok olyan áldozatkész és szakavatott férfiúra, aki Tisza István gróféhoz­sonló önzetlenséggel, szaktudással és ha­pá­ratlan kedvteléssel hódoljon a sport eme ágának. Lerombolt Rákóczi-ház. Egy kis sárga, régi magyar tornácos romboltak le pár nappal ezelőtt udvarházat Szatmár-Németiben, amely kerek kétszáz évvel ez­előtt II. Rákóczi Ferenc fejedelem tulaj­dona volt. Október hónapban lesz kétszázadik esztendeje, hogy a nagy éppen ku­ruc fejedelem ebben az épületben három napot, később három hetet töltött. Egy év­tizeddel ezelőtt még Boros Bálint or­szággyűlési képviselő tulajdona volt, aki­től Szerdahelyi Ágoston vásárolta meg a régi kúriát. És most Szatmár-Németi vá­ros tulajdonába került, mely könyörtele­nül vágta belé a csákányt, hogy pár hó múlva e történelmi helyen postának és távirdának adjon otthont. Forgách Simon, Werner Gyulának nagyobbszabású regénye, a Forgách Si­mon, amely még a tavasszal jelent meg először könyvalakban, most az Egyetemes Regénytár piros kötetei közé is bevonult. Négy kötetből áll ez a lebilincselő me­séjű­, fordulatos és sok finom analízissel írt regény, amelynek hőse a kuruc sza­badságharc egyik legérdekesebb alakja. Komplikált jellem: világfi, a szalonok könnyűvérű lovagja, másfelől a köteles­ség, a vallás és mindenekfölött Rákóczi ügyének fanatikusa. A regény első része az I. Lipót korabeli Béccsel kezdődik. Egy forró, szenvedélyek tüzéből izzó sze­relem szövődik itt Forgách Simon és Donsbruch Klára, a titkos kabinetiroda főnökének leánya közt. Második részben a kuruc szabadságharc viharzó évei, Ká­rolyi, Bercsényi kora jelenik meg. Ebben a sok történelmi hűséggel rajzolt háttér­ben játszódik aztán Forgách Simon tragi­kus históriája. Gyanakodnak rála, pedig magyar ügyért, Rákócziért hagyja ott fé­nyes állását, a bécsi udvart. Nem bíznak benne, alakoskodónak, kétszínű arccal ját­szónak tartják, a múltja és Józseff­el, a trónörökössel való barátsága miatt. És ez Rajzó Miklós fényképe Erőss Lajos a tiszántúli új református püspök Litteczky Endre festménye A szatmár­németi Rákóczi-ház, amelyet a minap leromboltak .308

Next