Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám - Szerb Zsigmond: Nyári emlékek / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Majd ránk szorul még! ... — mondta kellemetlen sipító hangon. Gogolik megfordult s a másik percben Kopek, a Makk Felső és a Tökfilkó könyvelő jelentek meg Gergelynél — elégtételt kérni . . . A párbaj elkerülhetetlennek látszott. Bizi meg a háziúr voltak a segédjei és nem kardra vagy golyóra, hanem nyílra ment volna a dolog. Fáradtan nekitámaszkodott az ajtónak és egyszerre világosan látta az egész helyzetet. — Itt járjuk a bolondját, és nem tudunk hova lenni a nagy igyekezettől, hogy kiszedjük egymás zsebéből a pénzt. Pedig ha vége a játéknak, vége a bálnak, a kártyákat eldobják és a pénz nem lesz az övék. Egyik se viheti el magával, amit nyer ... És hogy én vegyem el a Gogolik-lányt? ... Kopogtattak és kinyílt az ajtó. Bernát lépett be, a hordár, a Gergely egyetlen igazi bizalmasa. Gergely szétnézett, a szobában nem volt senki, rajta kívül, a többiek eltűntek. — Maga az, Bernát? — kérdezte. — Hát maga nem volt a bálon? — Én ? . . . Nem, nagyságos úr . . . hanem hiszen a bál még csak ma este lesz ... A Gogolik nagyságáék mennek, beszéltem a házmesternével . . . Talán elhoztam a frakkot a nagyságos úrnak . . . Gergely a fejével intett igent és búsan gondolta magában: — Úgy látszik, mégis csak el fogom venni a Gogolik Pálmát . . . Nyári emlékek Egy barátnőm, aki a tengeren nyaralt, onnan egy sor kétes értékű fürdőismeretségen, hat új blúzon és néhány tengerészsipkán kívül százhuszonhat új szeplőt, egy barna csíkot a nyakán és egy csomó szőrszálat a két karján hozott haza magával. Az új szerzemények első csoportja egy csöppet sem aggasztja barátnőmet, ellenben a második csoporttal sehogysem akar megbékélni. Sőt mikor azt mondottam, hogy nem is hiszek ezen akvizíciók új voltában, főleg a szőrszálak újkeletűségében, olyan kifejezésekkel illetett, amelyek a mi sok vihart látott barátságunk szótárában is korszakot alkottak. Kisded szóváltásunkat hosszabb időre preliminált harag követte, nekem pedig most nincs hol vacsoráznom, így azután volt időm elgondolkodnom azon, hogy hány férjet, barátot, orvost és nem orvost faggatnak most széles e hazában a fürdőzésükből megjött asszonyok, leányok a fekete csík, az állítólag friss szeplők és egyéb nyári szerzeményeik miatt és hány embertársamnak rontják el vacsoráját, mert nem tud kellő, megnyugtató választ adni ez égető kérdésekre. Így hát elhatároztam, hogy bevilágítok a kozmetika ezen rejtelmeibe, amivel mindenképpen hasznos cselekedetet mívelek. Mert ha segíteni tudok a szenvedő nőn, úgy hálás lesz érte ő, hisz tetszik tudni, mily hálásak a nők. Amikor pedig nem tudok segíteni és azt kereken kimondom, azért hálás lesz a szenvedő férj, aki odavághatja tisztelt nője elé írásomat, mondván: Mit akarsz? Ezen nem lehet segíteni. Lásd, ez az állat sem tud vele mihez fogni, pedig cikket is ír róla, így tűnődvén, rájöttem, hogy kellemes kötelességem a szeplőről és nyári társairól írnom és írok is. Tehát kezdjük a szeplőn. Éppenséggel nem a nyár hozza. Sőt ellenkezőleg, kora tavasszal szeret kibújni a bőr alól, mint az ibolya márciusban. Mire a nyári napsugár jól megbarnítja az arcbőrt, a szeplő kevésbbé lesz föltűnő. Akinek bőre jól lesül, azon biz' nem is látni a szeplő foltocskáit. Tetszettek volna jól lesülni és nem félteni a tennijüket. No de most már késő ez a jó tanács. A szeplő itt van, ez egy kellemetlen, de kétségbevonhatatlan tény. A kérdés, hogy mit lehet ellene tenni. Vagy ahogy mondani szokták: Kérünk egy ártalmatlan, de biztos hatású szert szeplő ellen. Tisztelettel jelentem, hogy ilyen nincs. Szeplő ellen csakis a higanytartalmú készítmények alkalmazhatók sikerrel, mert csakis a higany képes a barna festéklerakodásokat a bőr alatt — ez a szeplő — megbontani és szétesésre bírni. Ezrekre megy a cifrábbnál cifrább nevű, hirdetésekben agyondicsért, bizonyítványos, gyönyörűen kistaférozott szeplőellenes kenőcsök, paszták, tinkturák száma. Egyikük sem ér semmit, kivéve azokat, melyekben higany van. gany Már pedig azt minden gyermek tudja, hogy a himéreg. Higanytartalmú kenőcs tehát sosem mondható ártalmatlan dolognak, aminthogy már sok ember vallotta kárát könnyelműségének. Akárhányszor látni higanymérgezést szeplőkenőcs után, különösen a foghúst, a hajzatot és a beleket támadja meg a kéneső. De azért korántsem mondjuk, hogy a szeplős embernek nem szabad a higanyhoz fordulnia. Kár volna őt ettől a kitűnő szertől megfosztani, amely már oly sok ezer, meg ezer arcot szabadított meg a szeplő éktelenségétől. Igenis, tessék higanyos arckenőcsöt használni, de csakis orvosa vezetése és ellenőrzése mellett. Majd ő fölír valamely önnek alkalmas készítményt és ellátja olyan óvó-rendszabályokkal is, amelyek betartása mellett a higany kellemetlen mellékhatásai nem fejlődhetnek ki. Titkos szerekhez, amelyek összetételét nem ismerjük, ne nyúljunk, mert az még a legkedvezőbb eset, ha csak pénzünket dobtuk ki hiába. Bizony már szemük világával is fizettek némelyek hiszékenységükért és hiúságukért. A nagy garral ajánlott bőrhámlasztás a szeplő ellen mit sem ér, mert a bőr azon mély rétegei, amelyekben a színes folt ül, a hámlasztásnál is megmaradnak az arcon. Mire azután az új felhám megvan, újra ott láthatók a régi szeplők az új arcbőr alatt. Ez a hámlasztás is olyan eljárás, amelyet a közönség sokkal egyszerűbb dolognak tart, mint amilyen. Pedig szó sincs róla, ezt a procedúrát sem lehet orvos nélkül végezni, mert csak szakember tudja megítélni, hogy meddig kell alkalmazni azt a kenőcsöt, amely a bőr gyuladását, ráncosodását, utóbb leválását idézi elő és mikor kell a csillapító, gyulladásellenes szerekhez folyamodni, hogy az izgatott arcbőr megnyugodjék. Ezt csak úgy mellesleg szúrtam be ide, mert minduntalan halljuk, hogy valamelyik olvasónőnk saját maga készül arcbőrét lehámlasztani. Visszatérve a nyári szerzeményekhez, nézzük meg egy kicsit azt a barna csíkot, amelyet az erős nap csókolt a nyakra körös-körül ott, ahol a ruha gallérja nem engedte tovább hatolni az indiszkrét fénysugarakat. Állig begombolkozva persze a csík észre sem vehető, de mi lesz, ha a szezon beköszöntével egy kivágott blúzra kerül a sor, vagy ha pláne báliruhát öltünk? így sóhajt föl sok asszony, leány és szalad fűhöz, fához. Hát ami azt a bizonyos csíkot illeti, elhalványul az magától is, amint eltűnik a bűbájos nyár. De csak egy bizonyos fokig lesz világosabb. Akit ez a „felvilágosodott" sáv is bánt, annak a bőrgyógyászhoz kell fordulnia. A hámlasztással itt sem szoktak sokra menni, ellenben a hydrogensuperoxyd segélyével gyakran sikerül eltüntetni a csíkot. Ismét egy oly gyógymód, amellyel nem tanácsos orvos nélkül kísérletezni. Az alkalmatlan szőrszálakról némelyek azt állít ó 234