Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám - Lépes Gy.: A repülés művészete hazánkban / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

j;­k, hogy nyáron, főleg a tengeri fürdőkben, hol az erős nap éri őket, megerősödnek, sűrűbbé és ezzel föl­tünőbbé válnak. Talán inkább úgy áll a dolog, hogy a karokat és lábakat sosem látjuk annyit csupaszon, mint a tengerparti fövenyen és azért bánt bennünket külö­nösen ott a fölös­ szőrzet, amelyre ha föl vagyunk öl­tözve, nem is gondolunk. Ezen szőrök kiirtására nézve ugyanazon elvek ál­lanak fönn, mint azt az arcszőrökre nézve már több­ször elmondottuk. Csakis a villamos eljárás képes szőrszálakat maradandóan eltávolítani anélkül, hogy a bőrben kárt tenne. Minden más módszer vagy csupán múló sikerhez vezet, vagy pedig elviszi ugyan egy­szer s mindenkorra a szőrszálakat, de tönkreteszi a bőrt is. Vannak ugyan különböző szőrpusztító paszták és porok, amelyeket, ha arcon nem is, de például a karo­kon néha, kivételesen, mondjuk például egy bál előtt, alkalmazásba vehetünk. Ezek többnyire auripigmentu­mot tartalmaznak és egy estére legalább szőrtelenítik a karokat, anélkül, hogy valami nagyobb bajt okozná­nak. De mondom, ezekhez is csak elvétve szabad nyúl­nunk, különben bőrgyulladásoknak tesszük ki magun­kat. Aki tehát a karjai, lábai szőrzetétől maradandóan és károsodás nélkül akar szabadulni, annak az elektro­mos eljáráshoz kellene fordulnia. No de ki fogja ezt megtenni? Minden egyes szőrszálat külön-külön a vil­lamos tűvel kiirtani! Erre még csak rászánja magát az a nő, aki egy-két tucat, vagy mondjuk akár száz szálból álló bajuszkájától vagy oldalszakállától akar szabadulni, de már a karjai vagy lábai miatt nem igen fogja magát valaki alávetni ezen fájdalmas és költsé­ges eljárásnak. Azután meddig tartana az! Hiszen egy ülésre tíz-tizenkét szőrszálnál többet nem igen lehet eltávolítani. Hát mit csináljon mégis a tengeri fürdőben az az asszony vagy leány, akinek túlságos pihe jutott kar­jára, lábszárára? A dolog igen egyszerű. Vigyen ma­gával hazulról egy pár fekete selyemharisnyát és ugyanolyan magas keztyüt. Mikor pedig az első ten­geri fürdés alkalmával ezekkel fölruházva megjelenik a fövenyen vagy uszodában, hangsúlyozza kellő nyo­matékkal, hogy Trouvilleban ma már senki sem fürdik másképp. A fő a kellő apromb. Másnap összes barát­női meg fognak pukkadni, hogy csak cérnakeztyüben és harisnyában jelenhetnek meg a vízben, mert selyem­ből valót a fürdőhely boltjaiban nem tudtak fölhaj­szolni. Szerb Zsigmond A repülés művészete hazánkban Ma még édeskeveset mondhatunk a repülés művé­szetének hazánkban való meghonosításáról. De vajjon miért vagyunk ezen a téren a legutolsó sorban és mint lehetne a mulasztást viszonyainkhoz megfelelő módon, lehető gyorsan és egyszerűen helyrehozni ? Az első kérdésre a felelet kétségkívül részben ab­ban a körülményben rejlik, hogy látszólag nincs szük­ségünk repülőgépekre, vagyis jobban mondva, — amennyiben rá egyelőre még másnak sincsen, — nincs, aki légóceáni jogainkat közvetlen fenyegetné. Nincsenek talán zseniális föltalálóink? Vagy nin­csen talán elég mérnök köztük? A legügyesebb föltalálók, tehát Farman, Blériot és a Wrightek, valamint a jelesebb repülők közül vé­letlenül egy sem végzett technikát. Mi hiányzik tehát? Annak a belátása, hogy a kezdettől már elkés­tünk. De elkésett ettől, a franciát és amerikait kivéve, minden más nemzet, szinte hihetetlen, de még az an­gol is. (Nehezen is megy ez utóbbinak uszonyait rö­pü­lésre alkalmassá növeszteni, de akarja, próbálja és mint a reimsi versenyben láttuk, sikerülni is fog neki.) Az igaz, hogy nálunk is vannak már elegen, akik belátják, hogy a repülésnek már csak a fejlesztése van hátra, csakhogy ezek többnyire így vélekednek: ,,ha lesz olyan gép, hogy vele végrendelkezés nélkül Deb­recenből Pestre repülhetek, én is beállok aeronautának. Addig csak törjék a fejüket és nyakukat a franciák rajta." És ez talán hátramaradottságunk fő oka. Jó az elővigyázat, de ebben az esetben sem nem­zeti szempontból nem előkelő, sem gazdasági szem­pontból nem hasznos. A nyugati népeknek a haladás terén a dicsőség pálmájáért folytatott küzdelmét zsebredugott kezekkel nézni nem a magyar nemzethez illő szerep. Másrészt pedig csak meg kell figyelni, hogy mi a kö­vetkezménye az említett államokban létrejött repülőtele­peknek és tereknek. Röviden a következő: a repülés fogalmának a gyakorlati mutatványok által a közönség előtt való tisztázása, annak arra való nevelése, óriási idegenforgalom, a légi járművek alkatrészeinek gyár­tásában való verseny, abban való tökéletesedés és az idegen földtől való függetlenítés. Nincs-e máris­ abból óriási haszna Franciaország­nak és Amerikának, hogy az egész világ az ő gyárt­mányaikat veszi és hogy egyes városaik (például Reims, Pau), mint repülőtelepek a sportvilág, a mil­liomosok és a globetrotterek búcsú­járóhelyei ? Az most a kérdés, hogy mely úton igyekezzünk a célt elérni. Elrettentő példája a rossz kezdésnek van elég, de hát ne induljunk a montekarlói versenybizottság, vagy a bécsi szindikátus nyomán, hanem kezdjük munkán­kat praktikusabb és szerencsésebb minták szerint. Küldessék ki két vagy három alkalmasnak ígér­kező sportsman Wright, Blériot és Farman iskolájába. Hogy miért nem elég egy tanulmányozónak ki­küldése, annak az oka abban rejlik, hogy a repülés művészete, amely pár generáció múlva biztosan már örökölt természet lesz, egyelőre még rejtett egyéni haj­lam és aránylag nem sokak tulajdona. Jelenlegi repülő­­mestereink is hangoztatják, hogy egyes tanítványaik csodálatos repülési érzékkel bírnak. Sommerről pedig hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy pár óra alatt többre vitte ezt a művészetet, mint mások hetek folyamán. Azért tanácsos tehát két-három médiumot kipró­bálnunk, remélve, hogy egy közülök beválik annyira, hogy itthon mint oktató szerepelhessen. Amíg a kiküldöttek pilótákká nevelődnének (ami két-három hónapig tarthat) és a megrendelt gépek az illető gyárakban elkészülnének, idehaza a repülés, az egyedüli cél feltételeinek megfelelően, egy tér és rajta a szükséges hangárok elkészülhetnének. Alkalmas térség van az ország minden részén elég, a főgondnak tehát a csarnokok lehető tökéletes fölszerelése felé kellene irányulnia. (Bár Blériotnak tervezett budapesti felszállása is már igen nevezetes eredménynek mondható, de tulaj­donképpen nem fog többet jelenthetni, mint csak azt, hogy, ha nem is magyar embertől vezetve, de az or­szágban is meglesz az első légi út és Budapest lakos­sága előtt bebizonyul, hogy az újságoknak a repülés­ről hozott hírei a valóságnak megfeleltek.) Egyszóval minden módon arra kellene töreked­nünk, hogy a zajnélküli akciónak mindjárt kezdetben bizalmat keltő eredménye legyen. De talán mégis okosabb lenne valamely hazánkfiá­nak szakemberek által megvizsgált és kétségen kívül­ ­ 235

Next