Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám - Szini Gyula: Egy lord / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
452 Egy lord Elbeszélés írta SZÍNI GM LA A „Pali Mail" -on, a londoni klubok utcáján egy előkelő külsejű, magas termetű úr lépkedett végig. Lassan, magába merülve járt és annyira elmélyedt, hogy nem vett észre maga körül semmit. Még azt sem, hogy a walesi herceg fogata csaknem mellette surrant el mérsékelt trappban. A herceg mosolyogva jegyezte meg: — Ilyen szórakozottnak még sohasem láttam lord Patrick-et. Beteg ez az ember? A herceg nemsokára leszállt a háza előtt, de még onnan is kíváncsian visszafordult a lord után Lord Patrick végre elérkezett a Baldwin Club elé. Hirtelen kiegyenesítette a derekát, mosolyt erőltetett beretvált arcára és a klub szolgáinak hajlongása között bement a vesztibülbe, hol a saját mellszobra kissé megdöbbenve nézett rá. Gyorsan benyitott az elnöki szobába, magára zárta az ajtót, belesüppedt az öblös karosszékbe és két kezébe temette a homlokát. Ezalatt a „nyomtatványok szobájában", amely a klub legfélreesőbb, legcsöndesebb helyisége volt, egy fiatalember egyre-másra dobta el a vékony ideges orosz cigarettákat. Két barátja volt mellette és azok tőlük telhetőleg vigasztalták: — Ne bolondozz. Kit. Tisztára fognak mosni. — Hogy lehet annyira megijedni egy becsületbíróságtól! Kit azonban sápadt és vigasztalan maradt. Két gyertyaszál közt olyan volt, mint egy halálraítélt. Hozzá még kopaszra is volt nyírva. — Nagy igazságtalanság fog ma velem történni. — sóhajtott. — Ajánlom, hogy vonuljatok vissza, mert egy félóra múlva nem fogtok velem kezet. Ez meg van már pecsételve. Akármi történik, Kit. — mondta az egyik barátja, neked meg kell őrizned a hidegvéredet. A legrosszabb esetben kimegy Amerikába és ott még feleségül vehetsz egy dollárkisasszonyt a grófi címeddel. Nem, — riadt föl Kit, — ennyire nem tudnak megalázni. Legföljebb a halálba kergethetnek. A tanácskozó szobában a szolgák fölgyújtották a villamos lámpákat. Négy úr kifogástalan frakkban bevonult a kissé komor, ünnepies helyiségbe, amelyet sötét bőrbútorok még ridegebbé tettek. Csak feszület és bírói paróka kellett volna még, hogy a gyülekezet valami vértörvényszékhez hasonlítson teljesen. A szolgák becsukták a bélelt ajtót, amely egyetlen hangot sem engedett át. Nemsokára kinyílt egy másik kis tapétás ajtó, amelyen át belépett lord Patrick, egyenesen az elnöki szobából. Egy pillanatig feszes, kínos csönd lett. Üdvözlöm az urakat, —- mondta az elnök röviden. A négy klubember, aki az imént még tréfálkozott és vitatkozott, egyszerre szertartásos lett. Néma, kimért kézfogások, ceremóniás leülés, zavart hallgatás, ideges torokköszörülés következett. Mindez nagyon nevetséges lett volna bármely más keretben. De a falról lesárgult a klub alapító oklevele egy régi király bullájával. Szigorú, parókás elnöki arcképek a tradíciók merevségével intették utódjaikat, hogy ne legyenek gyöngeszívűek. Egy patinás ezüstserleg ódon betűivel figyelmeztette őket: „Fiat justitia, pereat mundus." Az elnök fájdalmasan körülnézett a jelenlévőkarcán, aztán tenyerével félig eltakarva a szemét, halkan ejtette ki az előirt, régi szavakat: — Mondatik, hogy egy becstelen ember van köztünk. Álljon föl a vádaskodó és mondja ezt még egyszer a szemünkbe. Fölállt egy vékony, satnya emberke, előbb zsebkendővel megtörülte a száját, aztán visító vércsehangon jelentette ki: WM (III si' Hegedűs Gyula Tokeramo doktor szerepében Lengyel Kenyhért „Tájfun" című színművében