Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám - Mikszáth Kálmán: A fantázia és a mesék / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Dániel erős, értékes egyénisége, Justh Zsigmond finom, artisztikus lelke még ma is irodalmunk szolgálatában állana. Ám ők elmentek és talán az Almanach hézagai mutatják legjobban az űrt, amelyet maguk után hagytak. Most az 1910-ik év Almanachja fekszik előttünk gazdag tartalmával. Még a rendesnél is gazdagabb tartalom kínálja kincseit. Egyesül benne mindenki, aki ma számot tesz a magyar novella-irodalomban. Mikszáth előszava kezdi meg a hosszú sorozatot, azután fölvonulnak egymásután Gárdonyi Géza, Biró Lajos, Bársony István, Lőrinczy György, Ambrus Zoltán, Szini Gyula, Scossa Dezső, Lövik Károly, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Pekár Gyula, Farkas Pál, Herczeg Ferenc, Szomaházy István, Sas Ede, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor ,,Utószava az előszó írójáról" zárja be ezt a gyönyörű névsort, amelyben együtt vannak azok, akik már alkotásaik nyugalmas magaslatán élvezik az elismerést, azokkal, akik komoly és értékes munkával most dolgoznak nevük becsületén. Mutatónak a kötetből e számban közöljük Mikszáth Kálmán előszavát és Szini Gyula novelláját. Megjelent a könyv Singer és Wolfnernél. Ára két korona. A fantázia és a mesék írta MIKSZÁTH KÁLMÁN Hol volt, hol nem volt, egy előkelő lapban volt, amelyben magam is húsz évig dolgoztam, polémia folyt az idén két tekintélyes tanférfiú közt, melyet nagy érdeklődéssel figyeltem. Az egyik azt vitatta, hogy nem való meséket fölvenni az iskolai olvasókönyvekbe, mert ezek a gyerekek fantáziáját hizlalják, holott annak a zsugorítása volna kívánatos. A szavakat nem bírom visszaadni, de az értelem ide ment ki. Úgyszólván lihegve vártam, melyik győzi le a másikat. A meseellenes úr állott jobban, a másik erősen hátrált, hátrált és már éppen a segítségére akartam rohanni, mikor egy betegség levett a lábamról s a felém kinyújtózkodott Halálnak a szétterpesztett palástja végkép eltakarta előlem a két vitázót. Felgyógyulván, eszembe jutott utána nézni a két szakember küzdelmének. Hát az volt az eredmény, hogy a fantáziaellenes úr győzött, a fantázia barátja ellenben ott hever a fekete hetük erdejében összetört lándzsával, agyonütve. Sehogyse tudok azóta belenyugodni. hiszen ennek a győzedelmes úrnak nem volt igaza, sőt ez a leghelytelenebb állítás, mióta a könyvnyomtatást feltalálták. Valaki gondolkozhatik így, ha egyetlen beteges szellemű, hippokonder gyerekről van szó (ennek csakugyan nem kell nevelni a túlcsapongó fantáziáját), de nem egy egész ép lelkű, ép testű generációról. Hiszen az arany se volna jó például kaszapengének, a fogsorban sem kívánatos (ez az a hely, ahol a csont többet ér az aranynál), de bolond volna, aki azt hirdetné, hogy a háztartásnál nem szükséges. És mégis csodálkoznám, ha ennek a nézetnek nem támadnának hívei, mert a népek pszichológiája, hogy az igazságok nehezen, lassan jutnak el hozzájuk, míg a tévtanokat nem kell automobilra ültetni. Megtörténhetik már legközelebb, hogy a mesék száműzetnek az olvasókönyvekből és a gyermekszobákból. Ami egy helyütt lehetséges volt, másutt se lehetetlen. Japánban évezredek óta kicsinyítik a lábat, hát itt meg a fantáziát fogják kisebbíteni. Ott is bizonyosan valami nevelésügyi tekintély gondolta ki először a lábak nyomorítását. A szép kis mandolaszemű japán lányok csak