Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám - Herczeg Ferenc: Petőfi / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Petőfi írta HERCZEG FERENC Ha azt kérdezném a műveit magyar embertől: Ismeri ön Petőfit? — valószínű, hogy sértődve, vagy derült szánakozással mérne végig. Hogy lehet ilyet kérdezni ? Petőfit mindenki ismeri. Petőfi művei nekünk a biblia mellett legkedvesebb könyveink. Állapodjunk meg egy pillanatra a biblia mellett. Valljuk be őszintén, hogy a bibliaismeretünkkel baj van. Tanulókorunkban, éretlen elmével, vázlatos kivonatokból és kiszakított részletekből ismertük meg a szent könyveket. Sokkal kevesebbet olvastuk, semhogy meg tudnók mérni mélységeit, de éppen eleget forgattuk arra, hogy egész életünkre fölmentettnek érezzük magunkat a bibliaolvasás kötelessége alól. Azt merném mondani: Alig van könyv, melyet oly sürün emlegetünk és oly keveset olvasunk, mint a biblia. Szinte félek kimondani, hogy Petőfi műveivel is ilyenformán vagyunk. Ifjú éveiben, zsenge elmével, mindenki elolvasott néhány tucatot a költeményei közül. Néhányat meg is tanultunk. Azonkívül teliszívtuk magunkat kész Petőfi-hangulatokkal és benyomásokkal, melyekkel teli van a magyar levegő. Nálunk az is ismerheti Petőfit, aki sohasem is olvasta egy sorát sem. Petőfi színei a magyar ember belső világának magától értetődő kiegészítő részei. Szóval: Petőfi tekintély. Ez a költő diadala, de egyszersmind veszedelme is. Veszedelme, mert föléje emeli az olvasó bírálatának, pedig ami nagyon is fölöttünk áll, az iránt könnyen fásultak leszünk, mint a pusztai ember a naplemente és a zivatar színjátékával szemben. Ne vétessék káromlásnak, ha azt mondom: szeretném, ha valami természetfölötti erő egyszerre kitörülné minden ember elméjéből Petőfi Sándor nevét, azután újból a nemzet kezébe adná műveit, hogy, ismerje meg érett elmével, fogékony szívvel, előítéletek és kész elméletek nélkül, ismerje meg és ítéljen fölötte úgy, ahogyan egy névtelen kezdő fölött ítélne. Meg vagyok róla győződve, hogy Petőfi, még pedig az igazi, az eleven Petőfi, nagyszerű diadalt ülne az iskola és a hagyományok Petőfije fölött. Azok, akik csak a merész forradalmi énekek, a vért forraló csatadalok lantosát, a magyar népies motívumok és a szerelem költőjét ismerik és szeretik benne, fölfedeznék a nagy filozófust, aki bámulatos tiszta látással nézi az emberiség problémáit; fölfedeznék a csodálatosan finom ecsetű táj- és hangulatfestőt és fölfedeznék a nagy formaművészt, kinek nyelve hol édes és olvadó, mint a madárének, hol megrázó, mint a zivatar dübörgése, egyszer perzselő, nyugtalan és világító, mint a tűzláng, másszor hideg, hajlékony és metsző, mint az acélpenge. És lehet, hogy fölfedeznék benne a legmodernebb költőt, aki a Felhők ciklusában játszó fölénnyel uralkodik ama formák és gondolatkörök fölött, melyekben ma egyes kísérletezők a jövő költészetét keresik. A kincs, melyet Petőfi emberi és költői egyénisége képvisel, akkor fog csak bőven kamatozni nemzetünknek, ha egyenkint meghódítjuk magunknak és követni merjük tündöklő útján. Ac? Mühlbeck Károly rajza A Petőfi-Házból. A Landerer és Heckenast-féle sajtógép 1848-ból, melyen a ,,Nemzeti dal"-t nyomták 44* 445