Uj Idők, 1910 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1910-06-05 / 23. szám - Mikszáth Kálmán: A fotografiák regénye / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
neki rossz néven, hiszen ott a jeggyűrű az ujján és ott a falon a kép, mely összecsatolja őket örökre. Max báró hanyag eleganciával meg is nézte azt egy ízben cvikkerén keresztül és arról gondolkozott, hogy az egyik alakot le fogja onnan vakarni. Nem ismerte még a szerelem erejét, de azért hozzálátott a kivakaráshoz és nagyságos mama segített neki. Aladár már többé nem volt derék, művelt, zseniális fiatalember, Lórikához illő vőlegény. Aladár „lump" volt ezentúl a mama szemében, akiből sohasem lesz semmi. (') ugyan hozzá nem adja a leányát, inkább küldi a kolostorba. Ide ugyan, az ő házába ne tegye többé a lábát. Mit ártogat az ő Lórikája szerencséjének! Max úr úgy tett, mint szerencsés földije Bismarck herceg: veni, vidi, vici. Egy szép reggelen előszámlálta valamennyi ősét, valamennyi jó tulajdonságát, valamennyi jövedelmi forrását és megkérte szüleitől Lórika kezét. Azt a kezet, amelyiken ott csillogott már a jeggyűrű és amelyik Aladár felé van nyújtva a szép aranyos rámájú képen. A szülők szíve dobogott az örömtől és meghatva rebegtek valamit, részint a nagy szerencséről, részint a föltétlen beleegyezésről. Hogyne örültek volna, mikor olyan nagyon szerették a szép Lórikát, akiből most már „nagyságos báróné" lesz. Lórika pedig elsápadt, összeszorította fogait és azt mondta: — Nem. Sohasem! Hanem hát ki hallgatna egy gyermek szavaira? Tudja is az, mit csinál? A természet azért rendeli a karót a gyenge paszuly mellé, hogy egyenesre növessze. A szülő is azért van, hogy támogassa gyermekét, hogy érzelmeinek kertjéből kigyomlálja a katángot, gyomot, kakukfüvet és egyéb ártalmas növényt, s azok helyére ültessen büszke amaranthokat, nemes kaktusz-fajokat. De hátha meg nem fogamzanak a talajban! Az csak bolondos mese. Mindennek megvan a maga módja. Óvatosan, lassan kell elfonnyasztani az egyiket és óvatosan beültetni a másikat. Aztán az emberi szív is csak olyan, mint Max báró Virginia szivarja: ha nem ég, meg kell kicsit puhítani. Mikszáth Kálmán koporsója az Akadémia dísztermében Mikszáth Kálmán ravatala az Akadémia palotájában 672