Uj Idők, 1910 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-06 / 10. szám - Mikszáth Kálmán otthon / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

fiát sem, mindig az volt az elve, hogy a gyermeket sze­retettel, sőt kényeztetéssel kell nevelni. Jó ideig még a tanítóktól is sajnálta őket, azt mondta, inkább csak hadd játszanak szegénykék! A tanítók akkoriban csak lopva jártak a házunkhoz, Kálmán akkor békült csak meg velük, mikor meglátta a jeles bizonyítványokat, melyeket fiai a magánvizsgákon kaptak. Mondok egy esetet, mely jellemzi az uram nevelési rendszerét. A Kecskeméti­ utcában volt egy játékosbolt, az uram ott bizonyos összeget deponált és elhitette a kisebbik fiá­val, Bercivel (őt Németkének neveztük, mivel német pesztonka volt mellette és a gyerek ötéves koráig nem is tudott magyarul), elhitette, mondom, Bercivel, hogy a boltos rögtön odaad neki minden játékszert, amelyet megkíván, csak ki kell mondania ezt a bűvös igét, hogy Muki-Muki. Berci sűrűn vette hasznát a bűvös szónak, míg aztán valaki felvilágosította, hogy varázshatalmát nem a Muki-szónak, hanem az édesapja szerető szívé­nek köszönheti, akkor aztán úgy megneheztelte a fel­­ültetést, hogy semmi hatalom nem tudta többet a játé­kosboltba vinni. Így nevelte, illetőleg így rontotta­m a fiait. Másnak nem merném ezt a nevelési rendszert ajánlani, de nálunk jól bevált és elmondhatom, hogy a fiaink soha még bosszúságot sem okoztak nekünk, soha semmit sem tettek édesapjuk ellenére. Az uram külön­ben emellett azonban megkívánja a fiaitól, hogy min­dig mellette legyenek, hogy gondolataik is ő körülötte forduljanak, és hogy legcsekélyebb dolgukban is kikér­jék az ő előzetes véleményét.­­ Szokásaiban nagyon egyszerű, fényűzést nem tűr meg maga körül. Kapott ő már szebbnél-szebb tintatartókat ajándékba, egy ideig ott állanak az író­asztalán, de aztán kihordatja őket és megint a tintás­üvegből ír. Cselédnek nem szabad őt kiszolgálni, csak a családtagoknak, mivel azt tartja, hogy a cseléd kö­telességből teszi csak, mi azonban szeretetből tesszük. N­a beteg, ápolni is csak nekünk szabad. Jó beteg, aho­gyan mondani szokás, türelemmel és lelki nyugalom­mal állja a fájdalmat és maga tanácskozik a doktorá­val, hogy micsoda orvosságot szedjen. Csak a fog­fájást nem tűri. N­a megfájdul egy foga, rögtön hu­zatja. Rohitsch-fürdőn megtörtént, hogy kártyázás közben fájdult meg a foga, akkor átadta a lapját va­lakinek, kihúzatta a fogát, visszajött és folytatta a já­tékot. — Hogyan dolgozik az uram? Nem bánja, ha nincs is körülötte föltétlen csend. Fiatalabb korában az ebédlő asztalán szeretett írni, az asztal ilyenkor csak félig volt megterítve és a gyermekek csikáztak és lár­máztak körülötte. Most már van külön dolgozószobája és (") az íróasztalán dolgozik pipaszó mellett, de idő­közönként ki-ki jön beszélgetni a szomszéd szobába, még ha vendégek is vannak nálam. Nem szereti, ha a dolgozószobájában takarítanak. „Ne dúljanak, ké­rem!" mondja, ha valaki portörlővel forgolódik körü­lötte. Én valósággal lelkiismereti furdalásokat érzek, valahányszor takaríttatni akarok, mintha merényletet terveznék ellene. A kézirataival sok baj van. Elkeveri a kész lapokat és megesett már, hogy egy-egy ívet ide­gen írások közé tett és hónapok múlva valahonnan külföldről küldték vissza. Mi annyira vigyázunk, hogy íróasztalát este nehéz szövetekkel borítjuk le, nehogy egy darabka papír is elvesszen, de azért már félbe­maradt egy elbeszélése egy elveszett lap miatt, melyet később a kabátja zsebében találtunk meg. — A horpácsi tuskulumot — mint ahogy ő szokta Mikszáth családja körében 20 229

Next