Uj Idők, 1910 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1910-03-06 / 10. szám - Mikszáth Kálmán otthon / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Mikszáth Kálmán otthon A Reviczky tér 1. számú házában, az első emeleten, laknak Mikszáth Kálmánék. Aki első ízben megy oda, meglepetten, és talán némi édes meghatottsággal pillant körül. No lám, hát ilyen lakás is találkozik még Pesten? A vidéki kis fiskálisok ma már „fővárosi milienben" élnek, a nagy író azonban, kinek dicsősége régóta kinőtt az ország határai közül, egy darab igazi vidékkel vette körül magát fővárosi szállásán. Nem is tudnám hamarjában megmondani, hogy mi teszi kimondottan vidékivé ezt a szép és kényelmes otthont. Alkalmasint csak a levegője, mely teli van a házigazda erős, bölcs és konzervatív, igénytelenségében is szemkápráztatóan színes, fatalizmusában is igen öntudatos egyéniségével. Ez az egyéniség itt mindent betölt és a maga képére formál, nemcsak az embereket, hanem a tárgyakat is. A pesti szobaleány, aki Mikszáthékhoz szegődik, nagy hamar tisztes és kedves gyarmati leányzó benyomását teszi, a régi kredenc pedig, amit tegnap vettek az antikvárnál, holnap már úgy fest, mintha a nagyapjától örökölte volna a költő. Mikszáth Kálmánné! Szeretnék nagyon finom és nagyon gyöngéd hangokat találni, midőn róla beszélek, róla, akiről alig tud valamit a világ és akinek mégis oly nagy része van abban, hogy Mikszáth Kálmánból Mikszáth Kálmán lett. Nem egy író felesége, hanem az író felesége. A hajdan izgága és fantasztikus vándormadarat — elvégre minden költő az! — csak ilyen szelid, okos, semmiféle üdvös kerülőúttól vissza nem rettenő párja tudta a családi fészek boldogságában részesíteni. Gyönyörű negatívumként egészíti ki, teszi teljessé a markáns vonásokkal megrajzolt írói profilt. () az az asszony, aki akaratán és tudtán kívül magafelé vonz minden rokonszenvet és tiszteletet és aki a legidősebb embernek is rögtön az édesanyját juttatja eszébe. Kálmánról beszélgetünk. Mikszáthné igen szerényen beszél, szinte félénken, némi kedvesen felvidékies tájszólással, amellett azonban, anélkül, hogy tudná, egyike a legjobb előadóknak, akiket valaha hallottam. Mindenképpen méltó urához, a fénye causeurhöz. Följegyzem azt, amit mondott és sajnálom, hogy nem adhatom vissza a beszélő nőiesen bájos modorát. — Szívesen beszélek az uram magánéletéről, mert mostanában sok furcsa valótlanságot írtak róla, én pedig nagyon boldog volnék, ha olyannak ismernék, amilyen. Mint feleség azt mondhatom, hogy most boldogabb vagyok, mint voltam fiatal koromban. Ne értsen félre, kérem! Arról van csak szó, hogy az uram — hála az utóbbi évek politikai eseményeinek, amelyeket én ezért csak áldani tudok — visszavonult a politikától, nem jár semmiféle pártklubba és minden idejét a családjával tölti. Fiatalabb korában, mikor a Karcolatok-hoz és a Katánghy-levelek-hez gyűjtötte az anyagot, az ideje javát politikusok körében kellett töltenie. Nekem persze kedves ez a változás. — Az uram dolgai közül azokat szeretem legjobban, amiket gyermekekről írt. Azokat a szívéből írta. Kálmán mint apa páratlan. Sohasem szidta meg egyik Mikszáth az íróasztalánál 228