Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-12 / 11. szám - Krúdy Gyula: Misley pipázott / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
gítségére voltak a soros vizsgálóbírónak a „gyanús vádlott" megvizsgálásánál.Csak eleink kedvelték a vándoréletet, azóta a magyar szeret egyhelyben megmaradni, letelepedni. Nemzedékek jöttek-mentek, apák helyett fiúk, anyák helyett leányok kerültek a Fodros-patak környékére. De mintha semmi sem változott volna, a patak tükörébe ugyanazok az arcok nézdelődtek, ugyanazoknak a családoknak az ága folytatódott, a dédapák unokái elviselték az örökségbe kapott sipkákat, bundákat és az asztalnál ugyanazon a helyen ültek, ahol száz évvel előbb egy ugyanolyan külsejű férfiú üldögélt. A halottak, ha hazajönnének egy szép napon a vadvirágos temetőből, ugyancsak elcsodálkozhatnának: saját magukat találnák ugyanazokban a házakban, ugyanazon háziállatoktól körülvéve. Nini, az öreg János hajdú is ott áll a kapubálvány mellett pipázgatva! Pedig hányadik öreg János áll azon a helyen ama bizonyos öreg János hajdú óta! A Bajusz-kisasszonyok tehát nem rosszul kombináltak, amikor a ..vádlott" öregapjának, vagy öreganyjának eseteit, amelyekről többnyire találkozott följegyzés az elsárgult levelekben, naplókban, elővették a vizsgálatnál. A Bajusz-kisasszonyok — a két-három emberöltővel előbbiek — igen értelmes és jó megfigyelő teremtések voltak. Általában abban a korban, amikor divat volt a naplóírás, a Fodros-patak környékén lakó Bajusz-kisasszonyok a legnagyobb fantáziával sem írhattak egyebet naplójukba, mint amit láttak: szomszédokat, komákat, ismerősöket. A régi Bajusz-kisasszony naplójában sűrűn emlegetett egy Misley nevű urat és mindig csupán annyi megjegyzést fűzött e név mellé, hogy: „Misley pipázott". Eleinte csak egyszer-kétszer, majd háromszor. Később mindig többet pipázott Misley. Abban az időben, mikor Misley Pál került a szőnyegre mint Elvira egyik bámulója, Rózsi vizsgálatában nyomról-nyomra követte ama régi naplóbeli Alisley pipázását. Iiszen éppen a dédapja volt ennek. A naplóból sokáig semmi sem derült ki Misleyre, de itt egyszerre szomorú megjegyzések kezdenek kerekedni a naplólapok margóján, az apróbetűs sorok között, amelyek tudvalevőleg minden naplóban a legérdekesebbek szoktak lenni. Ilyenforma följegyzések: ,,M. elfelejtett pipázni". „M. nem pipázik". „Soha többé nem pipázik". „Nagyon-nagyon boldogtalan vagyok". Rózsi gyanakodva szimatolt. — Hamarosan megtalálta az okozati összefüggést Misley pipázása és a naplóíró Bajusz-kisasszony bánata között. A régen elporladt M. úr ugyanis — amint ez egy sárga levélkéből kiderült — a kert alá járt pipázni és a régi Bajuszkisasszony a fölszálló pipafüstről tudta meg ezt. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy Misley Pál, az élő, ettől a perctől fogva elvesztette a játszmát, hiába jegyezte meg Elvira, szegény, hogy Misley Pál talán éppen a dédapja hibáját akarja jóvátenni. Rózsi nem adott pardont: — Csapodár vér van benne! És a Misley Pál aktája ezzel lezáratott. Máskor viszont Elvira fedezte föl a szomszéd Kertfalvi nagyanyjáról a mindentudó asztalka levelei között, hogy a Kertfalvi nagyanyja nem a legjámborabb asszonyszemély volt, sőt pirosítani sem reszelte az arcát. Kertfalvi hiába köszöntgetett e naptól fogva Bajusz Rózsinak. Pedig máskülönben alig lehetett ellene kifogást emelni. Az aktát eltették a kisasszonyok a többi közé, Rózsi egy darabig csak a leeresztett zsenilia-függöny mellől mert az utcára pillantani, ahol Kertfalvi nagy csizmában, elkeseredve taposta a falusi sarat. S így repültek az évek a Bajusz-kisasszonyok fölött. Árvaságukban, magánosságukban végképpen megharagudtak a férfinemre és megférfiasodtak maguk is. Egy bizonyos koron túl mindegyik falusi kisasszony rászokik a férfias tempókra. Unalomból, társasághiányból a férfiak szokásait kezdik utánozni, mert hisz nőiességük parlagon maradt. Elvira előbb titokban, később nyíltan szivarozni kezdett, míg Rózsi lovakkal seftelt, csikókat nevelt. Egykori szépségük lassan eltünedezett és régi arcképeiket, amelyek az első bálok, az első kérők idejéből származtak, éppen olyan nyugodtan szemlélgették, mint akárcsak azokat a megfakult fotográfiákat, pasztell-képeket, medallionokat, amelyek a régi-régi Bajusz-kisasszonyokról maradtak meg. Néha unalomból elővettek egy-egy régen lezárt aktát valamelyik kérőjükről és nagy volt az elégtételük, midőn kiderült, hogy az élet igazolta föltevéseiket. Misley Pálból valóban csapodár ember lett, míg Kertfalvi minden vagyonát elkártyázta . . . Förgeteges téli napokon, midőn az akác puskaropogáshoz hasonló hangokat adva lobogott a nagy cserépkályhában, vagy késő ősszel, amidőn az ólmos eső ködbe, homályba borította a Fodros-patak környékét, a kisasszonyok elgondolkozva üldögéltek szobáikban. Ilyenkor rájuk nehezedett a magányosság érzete, elkeseredve hallgatták a vihar zúgását vagy az eső kopogását és Elvira gyakran tette le a szivart, hogy haragosan megfenyegesse a mindentudó asztalkát. — Mindennek ez a pletyka-fészek az oka. Rosszabb volt egy gonosz nyelvű vénasszonynál. Rózsi hosszú lépésekkel járt föl és alá a szobákban, amíg megállapodott az ablaknál, ahonnan a lovak istállóját látta és bágyadtan mormogta az üres levegőbe: — Mégis jobb volna gyermekeket nevelni . . . A zord idők zord gondolatai mogorva varjakként telepedtek a Bajusz-kisasszonyok falusi házára és házatájára. És ilyenkor napokig nem beszéltek egymáshoz, egyik a másikat okolta még tán azért is, hogy a csúf szél mérgesen dörömböl a kéményben. Téli sport Algírban. Benszülött turisták Chréa vidékén -m