Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-12 / 11. szám - Krúdy Gyula: Misley pipázott / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

gítségére voltak a soros vizsgálóbírónak a „gyanús vádlott" megvizsgálásánál.­Csak eleink kedvelték a vándoréletet, azóta a ma­gyar szeret egyhelyben megmaradni, letelepedni. Nem­zedékek jöttek-mentek, apák helyett fiúk, anyák helyett leányok kerültek a Fodros-patak környékére. De mintha semmi sem változott volna, a patak tükörébe ugyanazok az arcok nézdelődtek, ugyanazoknak a csa­ládoknak az ága folytatódott, a dédapák unokái elvi­selték az örökségbe kapott sipkákat, bundákat és az asztalnál ugyanazon a helyen ültek, ahol száz évvel előbb egy ugyanolyan külsejű férfiú üldögélt. A ha­lottak, ha hazajönnének egy szép napon a vadvirágos temetőből, ugyancsak elcsodálkozhatnának: saját ma­gukat találnák ugyanazokban a házakban, ugyanazon háziállatoktól körülvéve. Nini, az öreg János hajdú is ott áll a kapubálvány mellett pipázgatva! Pedig hánya­dik öreg János áll azon a helyen ama bizonyos öreg János hajdú óta! A Bajusz-kisasszonyok tehát nem rosszul kombi­náltak, amikor a ..vádlott­" öregapjának, vagy öreg­anyjának eseteit, amelyekről többnyire találkozott föl­jegyzés az elsárgult levelekben, naplókban, elővették a vizsgálatnál. A Bajusz-kisasszonyok — a két-három emberöltővel előbbiek — igen értelmes és jó megfigyelő teremtések voltak. Általában abban a korban, amikor divat volt a naplóírás, a Fodros-patak környékén lakó Bajusz-kisasszonyok a legnagyobb fantáziával sem ír­hattak egyebet naplójukba, mint amit láttak: szomszé­­­dokat, komákat, ismerősöket. A régi Bajusz-kisasszony naplójában sűrűn emlegetett egy Misley nevű urat és mindig csupán annyi megjegyzést fűzött e név mellé, hogy: „Misley pipázott". Eleinte csak egyszer-kétszer, majd háromszor. Később mindig többet pipázott Misley. Abban az időben, mikor Misley Pál került a sző­nyegre mint Elvira egyik bámulója, Rózsi vizsgálatá­ban nyomról-nyomra követte ama régi naplóbeli Alis­ley pipázását. I­iszen éppen a dédapja volt ennek. A naplóból sokáig semmi sem derült ki Mis­leyre, de itt egyszerre szomorú megjegyzések kezdenek kerekedni a naplólapok margóján, az apróbetűs sorok között, amelyek tudvalevőleg minden naplóban a legérdekeseb­bek szoktak lenni. Ilyenforma följegyzések: ,,M. elfe­lejtett pipázni". „M. nem pipázik". „Soha többé nem pipázik". „Nagyon-nagyon boldogtalan vagyok". Rózsi gyanakodva szimatolt. — Hamarosan meg­találta az okozati összefüggést Misley pipázása és a naplóíró Bajusz-kisasszony bánata között. A régen el­porladt M. úr ugyanis — amint ez egy sárga levélké­ből kiderült — a kert alá járt pipázni és a régi Bajusz­kisasszony a fölszálló pipafüstről tudta meg ezt. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy Misley Pál, az élő, ettől a perctől fogva elvesztette a játszmát, hiába jegyezte meg Elvira, szegény, hogy Misley Pál talán éppen a dédapja hibáját akarja jóvá­tenni. Rózsi nem adott pardont: — Csapodár vér van benne! És a Misley Pál aktája ezzel lezáratott. Máskor viszont Elvira fedezte föl a szomszéd Kertfalvi nagyanyjáról a mindentudó asztalka levelei között, hogy a Kertfalvi nagyanyja nem a legjámbo­rabb asszonyszemély volt, sőt pirosítani sem reszelte az arcát. Kertfalvi hiába köszöntgetett e naptól fogva Bajusz Rózsinak. Pedig máskülönben alig lehetett el­lene kifogást emelni. Az aktát eltették a kisasszonyok a többi közé, Rózsi egy darabig csak a leeresztett zse­nilia-függöny mellől mert az utcára pillantani, ahol Kertfalvi nagy csizmában, elkeseredve taposta a falusi sarat. S így repültek az évek a Bajusz-kisasszonyok fö­lött. Árvaságukban, magánosságukban végképpen meg­haragudtak a férfinemre és megférfiasodtak maguk is. Egy bizonyos koron túl mindegyik falusi kisasszony rászokik a férfias tempókra. Unalomból, társaság­hiányból a férfiak szokásait kezdik utánozni, mert hisz nőiességük parlagon maradt. Elvira előbb titokban, később nyíltan szivarozni kezdett, míg Rózsi lovakkal seftelt, csikókat nevelt. Egykori szépségük lassan el­tünedezett és régi arcképeiket, amelyek az első bálok, az első kérők idejéből származtak, éppen olyan nyu­godtan szemlélgették, mint akárcsak azokat a meg­fakult fotográfiákat, pasztell-képeket, medallionokat, amelyek a régi-régi Bajusz-kisasszonyokról maradtak meg. Néha unalomból elővettek egy-egy régen lezárt aktát valamelyik kérőjükről és nagy volt az elégtételük, midőn kiderült, hogy az élet igazolta föltevéseiket. Misley Pálból valóban csapodár ember lett, míg Kert­falvi minden vagyonát elkártyázta . . . Förgeteges téli napokon, midőn az akác puskaropogáshoz hasonló hangokat adva lobogott a nagy cserépkályhában, vagy késő ősszel, amidőn az ólmos eső ködbe, homályba bo­rította a Fodros-patak környékét, a kisasszonyok el­gondolkozva üldögéltek szobáikban. Ilyenkor rájuk nehezedett a magányosság érzete, elkeseredve hallgat­ták a vihar zúgását vagy az eső kopogását és Elvira gyakran tette le a szivart, hogy haragosan megfenye­gesse a mindentudó asztalkát. — Mindennek ez a pletyka-fészek az oka. Ros­­szabb volt egy gonosz­ nyelvű vénasszonynál. Rózsi hosszú lépésekkel járt föl és alá a szobák­ban, amíg megállapodott az ablaknál, ahonnan a lovak istállóját látta és bágyadtan mormogta az üres leve­gőbe: — Mégis jobb volna gyermekeket nevelni . . . A zord idők zord gondolatai mogorva varjakként telepedtek a Bajusz-kisasszonyok falusi házára és háza­tájára. És ilyenkor napokig nem beszéltek egymáshoz, egyik a másikat okolta még tán azért is, hogy a csúf szél mérgesen dörömböl a kéményben. Téli sport Algírban. Benszülött turisták Chréa vidékén -m

Next