Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-25 / 26. szám - Farkas Pál: Az első konzul / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

sárga portorikókat bontott ki. — Az egyik fejében hordja a ravaszságot, a másikban az adósságait . . . Könnyedén, jelentéktelenül hangzott el a szó a mindentudó Fánnika ajkáról, de ugyanilyen jelenték­telen a kis hógolyó is, amely elindul az Alpesekről, hogy a völgybe érve lavina­ módjára zuhanjon a fa­lura. A Fánnika megjegyzése, mintha egyszerre ki­nyitotta volna a városka csukott szemét. Figyelni kezd­ték a Kertyi Pál nagy fejét és amit eddig senki észre nem vett, most nyomban mindenki meglátott, hogy Kertyi Pálnak valóban két feje van. Hátul, a feje búb­ján egy jókora daganat, mint egy gyermekfej dudoro­dott, amelyet a Bajusz-féle kalapok elmúltával többé semmiféle kalap elfödni nem tudott. A kis hógolyó gurult és a legenda, amely a kis városokban sörházak esti beszélgetéseikor, délelőtti piaci találkozásoknál, asszonyok uzsonnájánál alakul ki, a legenda a Kertyi Pál uram két fejéről csodálatos dolgokat állapított meg. Megállapították, hogy Kertyi Pál egyszerre kétféle­képpen gondolkozik. Az egyik fejével úgy kozik, mint egy jó, bölcs és derék emberhez gondol­méltó, a másikkal, a kisebbik fejével pedig mint egy ravasz, minden rosszaságra képes fiskális. Minden cseleke­dete attól függ, hogy melyik feje az erősebbik. Eddig a nagy feje győzedelmeskedett mindig, de várjon ki nem veszi észre, hogy az utóbbi időben (a Bajusz­féle kalapok elmúltával) a kisebbik, a gonoszabbik feje rohamosan megnövekedett? Ugyanekkor egy balul végzett ügyvédi teendő miatt egy esztendőre szilen­cium­ alá helyezték Kertyit. Az emberek szinte meg­rettenve súgtak össze a városkában. A kis gonoszabbik fej íme legyőzte a nagyot. Az utcán ijedten fordultak meg a nagy fiskális háta mögött és babonás szemmel figyelték a kis fej megnövekedését a gomba­kalap alatt. Fannika, a trafikban gyakran hallotta az urak­tól a híreket Kertyi Pálról. Mondták, hogy már a pa­tikából is kimaradt és egész nap sült­ tököt eszik a városvégi borházban. Mondták, hogy már közé sem jár, ellenben csúfondáros szavakat emberek kiált a járókelőknek Fánnikáról, a városházabeli szivaros­nőről, a kerítésen át. Akik pedig látták a kisebbik fejét, azok azt mondják, hogy már csaknem akkorára nőtt meg az, mint a nagyobbik . .. . Fánnika a haragtól elpirosodva rendezgette szi­varos­ skatulyáit. — Meglássák, urak, hogy valami nagy baj lesz abból, ha a Kertyi Pál gonoszabbik feje túlnövi a ren­des fejét, — mondta Fannika és a keze ökölbe szorult. Egy hónap múlt el, vagy három esztendő? Ki tudná azt a kisvárosban? A fáma egyszerre újra nyel­vére vette Kertyi Pált. Mondták, hogy ismét elfoglalta helyét a patikai karosszékben és nyíltan kijelentette, hogy csupán azért tért vissza a városvégi borházból, hogy a nőuralmat megtörje a városkában. A feje, a kisebbik feje pedig akkorára nőtt, mint egy görögdinnye. (Így éldegéltünk akkoriban, midőn a kisvárosban laktunk, a torony körül, amelyet láthatatlan kezek min­dennap frissen megmosdattak.) Az első konzul Elbeszélés írta FARKAS PÁL Az első konzul íróasztala előtt ült és diktált. Gyor­san, szakadozottan beszélt, néha elhadarta a székat, néha elharapta őket és valahányszor szeme az öreg ír­nok erdő pillantásával találkozott, türelmetlen mozdu­lattal serkentette gyorsabb munkára. Most hirtelenül félbeszakította önmagát és egy teljesen borotvált­ arcú férfiúhoz fordult, aki összeszorított ajakkal és ki­fürkészhetetlen mosollyal állott az ablakfülkében. — Igen, Egyiptom. Egyiptomot vissza kell szerez­nünk, Talleyrand. Vissza kell szereznünk minden áron. A Kelet fontosabb, mint a Nyugat, vagy legalább­is éppen olyan fontos. Nagy hiba, végzetes hiba volt, hogy kiadtuk a kezünkből. És ezért vissza kell kapnunk. Az i­j Idók számára rajzolta Patak László DÉL G38

Next