Uj Idők, 1914 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-10 / 20. szám - Krúdy Gyula: Félix grófnő / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Félix grófnő Elbeszélés írta KRÚDY GYULA — Ah, Istenem, csupán előkelő emberek érdemesek arra, hogy az írók róluk írjanak! — sóhajtott útitársnőm Süvöltő és Buji között, a Nyírség északi részében, ahol olyan mély a sár, hogy többnyire ökrökkel vontatják az utazókocsit. Akkoriban azzal töltöttem a napjaimat és az esztendőimet, hogy szerte utazgattam az országban, minden cél vagy különösebb elhatározás nélkül. Szerettem útszéli fogadókban üldögélni és a vásárosok elbeszéléseit hallgatni, a sarokban meghúzódva. Ismeretlen kis városokban sétálgatni délutáni napban és örvendezni az unatkozó nők emberpillantásainak, amint macskáik mellett gunnyasztottak az ablakban. Holdfényes éjjeleken falvakon áthajtatni, a cinterem bádogteteje fénylik és leromlott urasági lak húzódik meg a jegenyefák alatt, a ferde zsalugáteren lámpafény szűrődik, egy elhagyatott öregúr tán francia könyvet lapoz az ágyban. Ah, nyári búcsún a monostor körül lépkedni alvó lányok és asszonyok között. És olykor csókot lopni idegen házakban, mint a házalók lopják a szép gyermekeket. Útitársnőm, akit a véletlen sodrott utamba, nevelőnő volt és a nagykiterjedésű méltóságos Pazonyicsalád szolgálatában állott. (A családban mindig volt egy kamarás, de az rendesen nem törődött falusi rokonaival.) A kisasszony esztendőről-esztendőre, sőt néha havonkint változtatta tartózkodási helyét. Sokkisasszony volt a Pazonyi-családban és mindegyiket meg kellett tanítani a szokásos francia kifejezésekre, egy ábrándos dalra a zongorán vagy a nagy mazúrra. Útitársnőm ennélfogva úgy megszokta az örökös utazgatást, mint akár Sztrogoff Mihály. Olykor két-három nap alatt ért el egyik faluból a másikba, ahol a megművelésre váró kisasszonyok várakoztak. Nyugodtan aludt az útszéli csárdában, míg a pincében tán ádáz bankóhamisítók üldögéltek a korhadt hordókon. „A Pazonyiak kisasszonya!" mondták a csendlegények, ha gyanús alakokra vadásztak az országúton. Hány esztendős volt? Ki tudná? Az ügynöknők közvetlensége és fiatalos kedve játszadozott hervatag hajacskája körül. Az arca kissé rezes volt, mint azoké a nőké, akik sokat sportolnak a szabadban, vagy titokban iszogatnak. A szeme azonban zöldes-szürke és igen előkelő volt, mint egy meglettebb angol hölgyé, aki éppen a gyarmatokra utazik tisztán fia meglátogatására . . . Természetesen sok mindenféléről beszélt útközben, amíg olykor vigasztalan tekintetet vetett az utazóhintóból a bánatos őszi tájra, ahol a nyári köd is lovagcsizmában jár a sár miatt és a bokrok fölött rongyos köpenyegként izzik kísértet gazdája után. Majd sárgaborítékos könyvet vett elő és pár percig olyan előkelően és szertartásosan tartotta a könyvet maga előtt, megigazítván az indiai kendőt térdén, mint a varsói vonaton az orosz földről hazatérő kokott, hogy muszka hercegnőnek nézzék a galíciai tisztek. Dohányszínű ruhája és kerek kis kalapja volt, egy arany fácán tollal és kutyabőrből való hajtókertjük a kezén. Bizonyos volt ostor- és az útifölszerelésben, amellyel a kíváncsi parasztlegényeket elhessegeti az ablak elől, miközben vetkőzik. — Mily kár, hogy kiveszőben vannak az előkelő emberek! — sóhajtotta, bezárta a könyvet, amely navarrai Margitról szólt. — Amint a nemes dámvadak, a fejedelmi bölények, gímszarvasok és a kócsagmadarak kiveszőfélben vannak, úgy tűnnek el a földről az igazi előkelő urak. Gondoljunk csak hazánk történetében Nagy Lajosra vagy Rezső trónörökösre . . . Én láttam őt . . . Medvevadászaton . . . Ah, Csernyiczky Félix még akkor az udvarnál szolgált, nem Gyermeknap. Pataky Sára rajza az Uj Idők számára 16