Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1915-05-30 / 23. szám - Kertész Miksa: Az asszony és a bűne / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

hatóvá teszik a nő botlását . . . Például, ha a nő érett asszonyi ésszel megbánja leánykori botlását, s inkább évekig kizárja, száműzi magát a társaságból, csak­hogy férjének ne kelljen miatta pirulnia . . . Hiszen még a legnagyobb gonosztevőnek is honorálják jó vi­selkedését, — miért éppen csak az asszony számára ne lehetne amnesztia?! . . . Kondor vállat vont. Aztán órájára nézett. — Mennem kell dolgaim után, — ne vitatkoz­zunk . . . Majd estére, — ha itt lesz a vendég. Ezzel elment s magára hagyta Kondornét két­ségbeesett helyzetével. III. Roppant gyorsan telt el a nappal. Legalább Kondoménak úgy tűnt fel. Szerette volna az estét ki­ is tolni, — de az kérlelhetetlenül megjelent, mint egy szigorú végrehajtó. Már nem is bánta, akármi történik. Egész fásult volt. — Botrány lesz?... Legyen!... Óh, de mégis rettenetes lesz! — gondolta kétségbeesetten. Egyetlen menedéke volt már csak: egy nikkele­zett kis női revolver az éjjeli szekrénye fiókjában. Még a mézeshetek alatt vette az ura­t hosszas kérésre... Akkor nem gondolta, hogy valamikor aktuális lesz .. . Elővette a csillogó apró jószágot, megnézte, hogy rendben van-e? ... ide-oda forgatta kezében, miköz­ben szeme megtelt könnyel . . . . . . Ekkor nyilt az előszoba ajtaja. — Csak egyenesen előre tessék, Fekete úr! — hangzott kívülről a Kondor hangos szava, amint a vendéget útbaigazította. Kondornénak még a szívverése is elállott. — Hogyan mondotta?! . . . Fekete úr?! . . . Hirtelen odaszaladt az előszoba ablakához, hogy a vendéget szemtől-szembe lássa. . . . Hatalmas sóhaj szakadt föl kebléből, mint mikor a vízbefutó partra kerül. .. — Nem ő! . . . Nem Lengyel! ... — ujjongott magában. — De oldalt nézve, — ahogyan tegnap az ablakon át láttam, — tényleg nagyon hasonlít hozzá. Szinte hangosan nevetve tárta föl az ajtót. — Tessék . . . tessék . . . erre . . . igazán na­gyon kedves volt az uramtól, hogy elhozta önt . . . Mert nemcsak önnek, — de nekünk is unalmasak ám ezek az őszi esték . . . Tudja, az ilyen öreg házasok szívesen látják az idegeneket... Igen jókedvű volt. Az egész vacsora fölött foly­ton csevegett, nevetett, — sőt, mit rég nem tett, — csinos kis hangjával még énekelt is . . . Vacsora után hosszan elbeszélgettek. — Nos, — mondá a férj, mikor már kifogytak a témából, — most folytathatjuk a reggeli vitatko­zást. — Fekete úr is szívesen részt vesz benne . . . De Kondorné nevetve válaszolt: — Óh, szükségtelen a vitatkozás ott, hol a felek egyetértenek . . . Reggel óta gondolkoztam egy kissé s belátom, — igazad van . . . Tényleg a férj azokért az áldozatokért, miket feleségének hoz, — joggal meg­követelheti, hogy legalább az angyali tisztaságot hozza hozományképpen az asszony a házasságba ... — No, hát akkor a szent megegyezésre — koc­cintsunk! — mondá ugyancsak jókedvűen Kondor. ... És a három vékony kristálypohár kacagva összecsendült. . . Török fényszóró a Dardanelláknál A szíriai harcok. Török vörös-félholdas egészségügyi karaván A világháború legfélelmetesebb fegyverei. A repülőgép bombái, melyek a gép aljára vannak erősítve és onnan automatikusan dobhatók le 581

Next