Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-01 / 32. szám - Pillanatfölvételek / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Bakalevél. Az olasz harctérről levelet írt egy öreg baka, haza a feleségének, írja a levélben, hogy bizony sokszor kilóg a nyelvük, mindig hegyre föl, hegyről le visz az út. A fene ette vóna meg ezt a sok sziklát! A levél végén ezt írja: „ . . . még csak annyit írok neked, kedves feleségem Julcsa, hogy az udvarunkon a kisebbik eperfa alatt van egy nagy kü, ezzet a nagy kíivet mire hazaírok kihányod az udvarbúl Julcsa, mer többet soha életemben nem akarok küvet látni. Maradok hites urad Bagosi Mihály harmadik század, második cug. A Feldwache és a vaddisznó. A Dnyeszter mocsarainak tájékán, ahol óriási nádasok és rengeteg erdőségek vannak, Feldwachét állított föl az egyik vadászzászlóalj. A mocsár szélén egy vén fűzfán óriási fészek barnállott, ebben ült fölvont fegyverrel, előreszegzett tekintettel egy katona, a vedette (előretolt előőrs). Egyszer csak zörög a nádas és pár pillanat múlva a sásban egy hatalmas vaddisznó csörtet elő. A katona, aki civilben — mi tagadás benne — orvvadász, elfelejt csapot, papot, háborút, Feldwachét, — fölkapja a fegyvert, lő és a disznó összerogy. A hatalmas lövés, amely messzire fölverte az erdő csöndjét, azonnal alarmirozta az egész Hauptpostot és a bűnös katona pár perc múlva a kapitány előtt állott. — Mit tettél, te szerencsétlen? A láger szépegve a disznóra mutatott. — Kapitány úr, kérem, gondoltam, jó lesz a tiszti menázs részére. A kapitány vakarta a fejét és — nem büntette meg a katonát. Ami igazság is, hiszen kára nem származott belőle senkinek — még a tiszti renázsnak sem. A tábornok sír fűzői. Egy fiatal hadapród, aki Lembergnél sebesült meg, meséli: — A Dnyesztertől Lembergig egy túrban kergettük az oroszokat. Kétszer vagy háromszor megpróbálták az ellenállást, de vesztükre. Üldözés közben esett meg velünk ez a kis epizód. Másfélnapi szakadatlan, gyors menetelés után elértük Rudkit, ami már nálunk is nagyobb város számba menne. Mindjárt a város előtt kellemes meglepetésben volt részünk. A lakosság apraja-nagyja kijött elénk és ujjongó boldogsággal, virágok és mirtuszok erdejével fogadtak bennünket. De hisz volt is okuk örülni szegényeknek. Reggel még a kozákok kancsukáztak, öldösték őket és délben már megjelent a város előtt, vidám nótaszóval egy csapat barátságos arcú, szép szál magyar baka. Az oroszok egy órával azelőtt menekültek eszük nélkül. Sokan a csizmájukat és a puskájukat is eldobták, hogy jobban tudjanak szaladni. A mámoros lakosság az enni- és innivalók valóságos tömegével árasztotta el jókedvű és jóétvágyú katonáinkat, akik jóízű rökönyödéssel fogadták a váratlanul ölükbe hullott szerencsét. Különösen, amikor a derék lakosság előhordta féltve őrzött, hónál fehérebb kenyereit. Lukullusi lakomát csaptunk mi is. Miután egy kis pihenőt kaptunk, ebéd végeztével széjjelnéztünk a városban. Egy barátságos öreg zsidó megmutatta nekünk azt a lakást, ahol Grubitscheff orosz tábornok székelt néhány héten át a vezérkarával. A tábornok úr is a délelőtt folyamán menekült a legnagyobb sietséggel. Ez lehetett az oka, hogy a lakásán olyan pokoli rendetlenség maradt. íróasztalán számos fényképet találtunk, amelyek vezérkara körében ábrázolták a kitűnő tábornokot. Csak az volt a különös, hogy olyan sok hölgy tagja volt a vezérkarnak, bár igaz, ami igaz, kifogástalan külsejű hölgyek voltak. A tábornok szekrényében két lámpasszos nadrág és töméntelen gallér, keztyü között egy sereg illatos, finom női fehérneműt és egy álomszép, habos-csipkés fűzőt találtunk, olyan rózsaszínű selyemszalagocskákkal, hogy egy percig az egész világot rózsaszínben láttuk. De hát hogy kerül ide ez a holmi? Nem valószínű, hogy a tábornok hordta volna e vonzó, de fölöttébb lenge ruhadarabokat. Az öreg zsidó, egy pájeszos Talleyrand, ravasz és finom mosolyával mutatott a drága semmiségekre: — Ezeken a rongyokon akadt meg a rettenetes gőzhenger, meine Herren. Ezeken a rongyokon és az önök vitézségén. Isten nagy és irgalmas. * Orosz foglyok mint segédmunkások az aratásnál Mühlbeck Károly rajza Magyar nők a német császárnak. Az Auguszta-alap remekművű vasgyűrűt küldött Vilmos császárnak, hódoló vers kíséretében, amely ez albumba foglalva került a németek nagy uralkodójához 141