Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)
1915-11-28 / 49. szám - Déri Ferenc / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Pötzl Eduárd: A magára hagyott férj / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
A Lizi derék egy nő, gyakran félóráig áll a folyosón a szomszédék cselédeivel s tanácsokat ad nekik. Ezért aztán a hálás lányok segítenek neki számomra vizet hozni. Nincs nap, hogy ne találnám egyiküket a konyhánkban, ahova a vizet hozza s ahol tesz-vesz. Mindkét lány meglehetősen csinos s nagyon illedelmes. Nekünk soha sincs ilyen cselédünk. Édes Olga Számos csók! III. Auguszt. Most már félni kezdek, valahányszor tőled levél érkezik. Hát tehetek-e én róla, hogy a Lizi oly kedveltségnek örvend a cselédlányoknál? S hogy a damasztasztalkendő az ágyba való, azt egy pillanatig sem állítottam. De hát erre a célra csak nem használhattam zsebkendőt! Nem kellett volna ennek a szekrénynek a kulcsát magaddal vinned. Különben a kedvedért ezeket az asztalkendőket odaadtam a mosónőnek s egyelőre a zongoratakarót ágyaltam be, míg a mosónő elhozza a lepedőt. Ami a port illeti, e részben teljesen megnyugtathatlak. A Lizivel mindig az előszobába söpörtettem azt, ott a dupla ajtó mögött már egész rakás gyűlt össze belőle. Ha egyszer reggel több időm lesz, felhivatom a szemetesembert s ígérek neki a rakás elhordásáért egy skatulya cigarettát (pénzt nem fogadhat el egy közügyekben szereplő férfiú). Egyelőre még nem intézkedhettem, mert mindig el kellett mennem s a lakást jól lezártam a műlakattal. Hiszen te meghagytad, hogy a takarítónő ne maradjon egyedül a lakásban s úgy látszik, neki is megfelel, hogy oly korán mehet. Feltűnően fürge ez a vén gyík. Tíz perc alatt minden össze van takarítva s a ruha kitisztítva. Persze, hogy egy ily élemedett egyén már nem lát jól, tegnap az én világos nyári kalapomat a cipőkefével dolgozta meg s csak akkor vette észre a tévedést, amikor a kalap már egy zebrához hasonlított. S képzeld csak, térdre esik előttem és bocsánatot kér! — No, no, vén skatulya — szóltam meghatottan — hagyja csak. Mi emberek mind gyöngeségekben szenvedünk. Vigye a kalapot a kalaposhoz, az fesse a világos részeket is feketére és ezzel rendben van. Másrészt felette takarékos. Mindjárt az első napon egy forintot adtam neki luvixra. S ez elég volt neki máig, bár sokat használt el belőle a kalapra. Ha mindig így élnék, sok pénzt tudnék megtakarítani. Édesem! Szeretettel ölel IV. férjed. Már látom, hogy semmit sem lehet a kedvedre csinálni. Mert ti asszonyok meg vagytok győződve, hogy minden felfordul, ha nem vagytok otthon. Csakhogy én azokhoz az emberekhez tartozom, akik tudnak a maguk lábán járni. Engem ugyan nem csapnak be. Ma jött egy szegény ember, aki azt mondta, hogy minden pénteken ennivalót szokott nálunk kapni. Természetesen exkuzálnom kellett magamat, hiszen nem viszek háztartást s kárpótlásul 50 krajcárt adtam neki ebédre. Ő udvariasan megköszönte, de figyelmeztetett arra, hogy távollétünk alatt, tehát négy héten át, szintén nem kapott semmit. Ennek az embernek igaza van s ezért még 2 forintot adtam neki, amivel azt hiszem irgalmas szíved szerint cselekedtem. Utána azután még hét szegény jött, akik szintén ebédet szoktak nálunk kapni pénteken kint s akiket hasonló módon kellett kárpótolnom. Nem is tudtam, hogy te, áldott lélek, ennyi szegényt látsz el. Az ilyesmi persze olcsóbb, ha az ember háztartást visz, mert hisz ! " / " Luzsénszky Félix hadiönkéntes, aki végigküzdötte a búr háborút és most mint huszárőrmester szolgál hadseregünkben, ahol az összes vitézségi érmeket megszerezte hősiességével. Horthy Béla rajza az Uj Idők számára A Dardanellák ostroma. Tengerparti barlang Seddil-Bar mellett 564-