Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)

1915-07-11 / 29. szám - Pillanatfölvételek / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Pillanatfelvételek (Utánnyomás tilos.) A nagyherceg. Kemény, komor és dacos öreg. A fotográfiája szerint csupa csont, bőr és energia. Az érintkezésben az elve: kevés szó és sok pofon. Az in­tim históriáknak, amelyek körülötte teremnek vagy költődnek, nincsenek hősnőik, csak hőseik, megkorbá­csolt és öngyilkossá lett orosz generálisok. A jégkirály ez a Nikolajevics Nikoláj, aki fagyot lehel és akire rá­néz, megdermed. Mikor a minapában egy svájci újság egy tudósítójának vele folytatott állítólagos beszélge­tését közölte, amelyben a nagyherceg rezignált és pana­szos kijelentéseket tett, az volt az érzésünk mindnyá­junknak, mintha meghazudtoltak volna bennünket. Ki­derült, hogy nem a mi fölfogásunk volt valótlan, ha­nem az intervju. A nagyherceg nem rezignált és nem sopánkodik. A nagyherceg legfölebb dühöng és meg­veri azt, aki olyat mer neki mondani, hogy megverték. A nagyherceg kijelenti, hogy ő győzni fog és meg nem áll Berlinig, ha az utolsó muzsik is belepusztul az aka­ratába. Nikolajevics Nikoláj nem fog győzni. Ha eddig nem tudott, ezentúl még kevésbbé fog tudni. De Niko­lajevics Nikoláj azért rezignálni se fog, se panaszkodni, hanem káromkodni és pofozni. Mert Nikolajevics Niko­láj­ról immár nyilvánvaló, hogy, hála Istennek, had­vezérnek nem tökéletes. De nagyhercegnek igen. A terminus. Mi se természetesebb annál, hogy minden hadviselő országot érdekel, foglalkoztat, sőt izgat az a kérdés: mikor lesz vége a háborúnak? És ahol kérdés van, ott feleletnek is kell lennie. Ha nem adhat választ a tudás, felel a kombinálás és a prófécia. És érdekes, hogy a hosszú háborút mindig ellenségeink jövendölik. Az óvatos Anglia mindjárt kezdetben ki­vágta a húsz esztendőt, Oroszország Lemberg után most három évet emleget, Itália,­ amely a milanói pia­con még hat hét alatt végzett velünk, most már legalább egy esztendőt koncedál. Értékük ezeknek a bemondá­soknak nincsen. Értékük csak a győzelmeknek van, mert nem a jóslások, hanem ezek teremtik meg a bé­két. Aki közel érzi magához a győzelmet, az közel érzi a háború végét. Aki nagyon távoli terminusokat emle­get, azt árulja el vele, hogy nagyon távol érzi magától a diadalt. Nem abban bízik, ami már történik, hanem az időben, amelyben más is történhetik. Mert amikor A Dardanellák ostroma. Angolok partraszállási kisé­rlete. A kép az ellenség óriási apparátussal keresztülvitt erőfeszítéséről tanúskodik. Egy angol fénykép nyomán 68

Next