Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-16 / 4. szám - Pes száz év előtt / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

A SZERKESZTŐ ÜZENETEI „Barna kislány." Ön meg akarja ren­delni az Uj Időket egyik hadnagy isme­rősének, aki a harctéren van, de úgy óhajtja ezt megtenni, hogy az illető ne tudja, ki a megrendelő. Hát ami ezt il­leti, máskülönben is titoktartás a kenye­rünk és ez esetben sem leszünk indisz­krétek s annál is inkább megőrizzük a nagy titkot, mert tulajdonképpen ön ne­mes és szép dolgot cselekszik, amikor ol­vasnivalót juttat egy magyar tisztnek, aki a fronton talán éppen az olvasnivalót nél­külözi legjobban. Hadvezetőségünk ellátja őket mindennel, jó koszttal, meleg ruhá­val, de a lelki szükségleteikről, olvasmá­nyokról nem tud gondoskodni. Erről pa­naszkodnak leggyakrabban harctéren lévő katonáink és ezen segíteni az itthonma­radottaknak a feladata. Hogy erre ön­ is rájött, csak dicséretére válik. Ami azt a kérdését illeti, hogy elegendő-e, ha az előfizetési árral együtt beküldi az illető címét, és a tábori posta számát, megnyug­tathatjuk, hogy ez elegendő ahhoz, hogy az Uj Időket a jelzett címre eljuttassuk. Czingi: Leveléből intelligenciát és finom lelki műveltséget olvasunk ki s így meg fogja érteni, ha hangsúlyozzuk, hogy eb­ben az esetben is legjobb az egyenes út. Aki igazat mond, nem hallgatva el sem­mit, fölmenti magát az alól a fájó szemre­hányás alól, hogy minden másként volna, ha az emberileg egyetlen helyes úton járt volna. Nem adunk konkrét tanácsot, mert ehhez az összes érdekelteket alapo­san kellene ismernünk. Helyesnek tarta­nák, ha a legelső alkalommal, amely kí­nálkozik, az apa négyszem­közt elmon­daná a tényállást, az orvos véleményét sem hallgatva el s becsületbeli kötelessé­gévé téve az illetőnek, hogy ennek a be­szélgetésnek tárgya köztük maradjon. Az ön aggodalmait nagyon túlzottaknak vél­jük, komoly emberek nem vetnek ekkora súlyt külsőségiekre. Számos általunk is­mert esetből jutunk erre a következte­tésre, ön be fogja látni, hogy ily dolog­ban senki sem lehet mindentudó próféta, mi sem. De sokkal tisztességesebbeknek ismerjük az embereket, semhogy ne aján­lanák az őszinte szót. „Törökbarát." Ön azt kérdezi, honnan ke­rült a félhold a török címerbe? Önnel együtt még sokan hiszik azt, hogy a fél­hold a török címerbe akkor került, ami­kor Konstantinápolyt elfoglalták, mert a régi Bizánc címerében is ott ékeskedett már földünknek kiflivé soványodott hűsé­ges kísérő­társa. A törökök e fölfogás sze­rint a félholdnak címerükbe való átvé­telével állítólag azt ak­arták jelképezni, hogy ők kívánnak a régi Bizánc birodal­mának jogos utódai lenni. E föltevésnek azonban ellentmond az a körülmény, hogy a törökök már középázsiai legelső hadi­vállalkozásaikban is ott viselték hadilobo­gójukon a félhold jelvényét, tehát jóval azelőtt, mint amikor Bizánccal érintke­zésbe jutottak. Fölöttébb érdekes, hogy a törökök szimbolikus jelvénye — a félhold és a csillag, — szerepel már azon a sír­emléken is, amelyet a római légiók né­met földön, nem messze a Laachertótól, a Brohl-völgyi kőbányák közelében emel­tek. Ez az emlékmű, amelyet Hercules Saxanusnak, a veszedelmes kőbányai mun­kák oltalmazójának tiszteletére emeltek, föltűnően elüt a rajnavölgyi egyéb emlék­művektől. Az öt bejáratú, oromfalas em­lékmű kapuive fölött kőből van kifaragva a félhold és a csillag. Nem alaptalan te­hát az a fölfogás, hogy a római légiók, amelyek ezt az emlékművet emelték, a félholdat Perzsiából, és a parthusokkal való harcokból hozták magukkal. Az pe­dig ismeretes dolog, hogy a perzsák az égbolt imádatában a félholdat a csillagok­kal együtt az imádás jelképének használ­ták. Könnyen lehetséges tehát, hogy a szeldzsuk­ törökök a félhold és csillag jel­vényét a perzsáktól vették át. V. E. Az ítélet csak az lehet, amit ön vár azok után, ahogy az illetőt nekünk bemutatta: csak hibáztatni lehet eljárá­sát. De ön is óvatosabb és meggondol­tabb lehetett volna és ha eddig már nem is volt az, a jövőben okvetlenül másként kell viselkednie vele szemben. Hogy ho­gyan, azt már ön is tudja. Teddy. A bútort az izlés szabja, meg. Van különböző stílus, legdivatosabb és legcélszerűbb az angol forma. Ebédlőbe nehezebb függöny szép, hálószobába na­gyon szép a pettyes mull. Ebédlőbe egész nagy a szép. Bevonhatja filccel, vagy pedig nagy perzsaszőnyeget borítani a földre. — Annyi, mint a főhadnagynak. Legföl­jebb három hónapig. Fekete, sötétkék és sötétzöld. Levelezhet: Bureau de Crois Rouge, Suisse. Minden esti ruha alkal­mas, de nem túlságos kivágással. G. S.-né: Az nem francia munka, ha­nem magyar, itthon készült, itthon ter­vezték. Csak a neve francia, mert nincs rá elfogadott magyar kifejezés. Épp olyan, mint például a plü­s, a kosztüm, menüett, etikett és száz más. ,,Vidéki." Egész bátran megkérdezhette volna a szüleit, ők is azt válaszolnák, amit mi, fiatal leányok apróhirdetés útján ne levelezzenek senkivel, még katonával sem. F. J. „Alkony." A harctérről nagyon sok verset kapunk és ezek a versek majd­nem mind egy hangnemben szólanak a harctéri impressziókról. Több bennük tiszta lelkesedés, mint a valódi irodalom. a Az ön verse is ezek közé tartozik. Saj­náljuk, nem közölhetjük. G­. D. „Fogadás." Ha nem találta meg a választ a szerkesztői üzenetekben, bizo­nyára a nem közölhető versek között volt a vers címe megemlítve. Mert azokat a verseket, amelyekről nincs különösebb mondanivalónk, csak ebben a rovatban említjük meg. Ad astra. „A gyermek. Egy régi dal. Mikor Krisztus leszállt a földre." Egyik sem vált be. „65.'' Patétikus, bár egy-egy sorban biblikus hangok is csendülnek föl. De a mi színvonalunkat nem éri el. K. H. Kassa. Minden beküldött kézira­tot lelkiismeretesen elolvasunk és érdeme szerint megbírálunk. Százszorszép. „Ha..." Intelligens di­lettáns munka, de nem több. Mi pedig magasabb mértékkel mérünk. Nem vált be. D. E. „Téli rózsák. Szőke Bertuska. Az élő csillagok." önképzőköri hang. Egyiket sem használhatjuk. S. A. „Karácsonyi sóhaj." Sok nemes érzés és lendület, de semmi újat nem mond. Nem vált be. K. B. M. „Az Isten látja. Harc. Csak." Különösebb mélységet és erőt nem tu­dunk fölfedezni a versekben. Nem kö­zölhetők. „Izenet." Ez nem nekünk való. Van ugyan benne melegség és finomság, de művészi formakészség dolgában öntől kü­lönbet várunk. Küldjön talán inkább újra elbeszélést. K. F. „Alku Mammonnak" Disszonáns hang. Nem a mai nagy időkhöz és nem az Uj Időkbe való. X. „Károlyka. Harc." Az előbbinek ér­dekes a témája, de ön csak éppen hogy odavetette, nem dolgozta ki művészi erő­vel. A másodikban inkább a stílus lágy szépségei érdemlik ki dicséretünket, de ez sem éri még el a mi színvonalunkat. Még fejlődnie kell. „Bandi." Naplószerű stílusgyakorlat. Nem használhatjuk. Sz. Gy. „Temetőben. Az őr. Karácsony." Nem használhatjuk. „Ofélia." Kisebb igényű lapok használ­hatnak, de minket annyira elhalmoznak versekkel, hogy a legjava termésből ki­válogatott poémáknak is alig tudjuk so­rát ejteni. IV. M. Mind a kétféleképpen helyes. B. A. „Nézz meg.. .Uram. Szívem. Haza. A mult." Egyik sem üti meg a mi mérté­künket. G. L. „Dráma a hegyen." Nem vált be. Kéziratokat nem küldünk vissza. •S­. ]. „L'Aiglon." Nem az a hang, amit mi szeretünk. Nem vált be. Sch. B. „Egy könny... A bús álmo­dóknak." Nem közöljük és nem is biztat­juk. L.­­. A katonadalokat átadtuk Zilahy Lajos úrnak. A többieket is örömmel vesszük. V. M. Fenti üzenet önnek is szól. E. A. Diósgyőr. Sorsjegyek dolgában nem tudunk felvilágosítással szolgálni, forduljon valamelyik nagyobb bankhoz. T. M. Budapest. A Temesvári Hírlap és a Győri Hirlap közölte. Z. K. E. „Tavasz. Som­ambula." Nem használhatjuk. „Feketehajú." Ha a diszkrét, akkor megjárja. parfüm nagyon Baboi. A menyasszony utcai ruhában, esetleg elegáns kosztümben, megfelelő ka­lap, cipő és fehér keztyű. A vőlegény redingoteban, lehet lakkcipő, világos keztyű és világos — nem fehér — nyak­kendő. — Ha déli vonattal utazik, akkor délelőtt, ha este, akkor délután. — Fiatal hölgyek esti öltözékben jelennek meg. Egy kis virágbokrétát, pár szál gyöngyvirág, fehér rózsa, stb. vihet. Nem közölhető versek: Vonaton. Búcsú. Jel, tavasz! Holdvilágos éjszaka. Riadó. Enyhe délután. A szellőhöz. Vigasztaló­dom. Dalolni fogtok... Nem igaz, hogy... Természet-szerető. — Magyar katonák... magyar asszonyok... Idegen földön. — Új harcra készen. — Ha majd egyszer... A költő imája. — Esti hangulat. Fohász: Emlékezés. — Garabonciás dal. — Zsidó katona. TARTALOM­ Szöveg: A varjú a toronyórán. Irta Csathó Kálmán. — Bölcsödül. Irta Sas Ede. — A másik miatt. Irta Bársony István. — Harctéri naplómból. Irta Be­rend Miklós dr. — Bubbles inaséveiből. Irta H. F. Urban. — Csipkerózsa. Irta Juhász Gyula. — Eldurvulás. Irta Sz. J. — Pillanatfölvételek. — Rovatok: denféle. A szerkesztő üzenetei. — Min-For­dított regény: Az amerikai rokon. Irta Kurt Aram. Képeink: Kövess tábornok. — A bal­káni harctérről. (Négy kép.) — Ellensé­geink táborából. (öt kép.) — Lányi Dezső mintázza Szurmayt. — A Sajtóhadiszállás kiállítása. (Két kép.) — A bécsi táncosnő. — A Panama-csatorna veszedelme. —• Mühlbeck Károly négy fejléce. — Külön­béke. — A budapesti szenesember. •— Úszóaknák kihalászása. — Angol katonák temetése a Dardanelláknál. — Az olasz frontról. Laptulajdonos: Singer és Wolfner. Budapest, VI., Andrássy­ út 16. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. — Az Uj Idők képeinek és szövegének után­nyomása tilos. Az Uj Idők kliséit Wolfner M. cinko­gráfiai műintézete készíti. Budapest, VIII. ker., Hunyady-utca 32. sz. Tele­fon : József 5—52. 109

Next