Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-16 / 4. szám - Pes száz év előtt / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
A SZERKESZTŐ ÜZENETEI „Barna kislány." Ön meg akarja rendelni az Uj Időket egyik hadnagy ismerősének, aki a harctéren van, de úgy óhajtja ezt megtenni, hogy az illető ne tudja, ki a megrendelő. Hát ami ezt illeti, máskülönben is titoktartás a kenyerünk és ez esetben sem leszünk indiszkrétek s annál is inkább megőrizzük a nagy titkot, mert tulajdonképpen ön nemes és szép dolgot cselekszik, amikor olvasnivalót juttat egy magyar tisztnek, aki a fronton talán éppen az olvasnivalót nélkülözi legjobban. Hadvezetőségünk ellátja őket mindennel, jó koszttal, meleg ruhával, de a lelki szükségleteikről, olvasmányokról nem tud gondoskodni. Erről panaszkodnak leggyakrabban harctéren lévő katonáink és ezen segíteni az itthonmaradottaknak a feladata. Hogy erre ön is rájött, csak dicséretére válik. Ami azt a kérdését illeti, hogy elegendő-e, ha az előfizetési árral együtt beküldi az illető címét, és a tábori posta számát, megnyugtathatjuk, hogy ez elegendő ahhoz, hogy az Uj Időket a jelzett címre eljuttassuk. Czingi: Leveléből intelligenciát és finom lelki műveltséget olvasunk ki s így meg fogja érteni, ha hangsúlyozzuk, hogy ebben az esetben is legjobb az egyenes út. Aki igazat mond, nem hallgatva el semmit, fölmenti magát az alól a fájó szemrehányás alól, hogy minden másként volna, ha az emberileg egyetlen helyes úton járt volna. Nem adunk konkrét tanácsot, mert ehhez az összes érdekelteket alaposan kellene ismernünk. Helyesnek tartanák, ha a legelső alkalommal, amely kínálkozik, az apa négyszemközt elmondaná a tényállást, az orvos véleményét sem hallgatva el s becsületbeli kötelességévé téve az illetőnek, hogy ennek a beszélgetésnek tárgya köztük maradjon. Az ön aggodalmait nagyon túlzottaknak véljük, komoly emberek nem vetnek ekkora súlyt külsőségiekre. Számos általunk ismert esetből jutunk erre a következtetésre, ön be fogja látni, hogy ily dologban senki sem lehet mindentudó próféta, mi sem. De sokkal tisztességesebbeknek ismerjük az embereket, semhogy ne ajánlanák az őszinte szót. „Törökbarát." Ön azt kérdezi, honnan került a félhold a török címerbe? Önnel együtt még sokan hiszik azt, hogy a félhold a török címerbe akkor került, amikor Konstantinápolyt elfoglalták, mert a régi Bizánc címerében is ott ékeskedett már földünknek kiflivé soványodott hűséges kísérőtársa. A törökök e fölfogás szerint a félholdnak címerükbe való átvételével állítólag azt akarták jelképezni, hogy ők kívánnak a régi Bizánc birodalmának jogos utódai lenni. E föltevésnek azonban ellentmond az a körülmény, hogy a törökök már középázsiai legelső hadivállalkozásaikban is ott viselték hadilobogójukon a félhold jelvényét, tehát jóval azelőtt, mint amikor Bizánccal érintkezésbe jutottak. Fölöttébb érdekes, hogy a törökök szimbolikus jelvénye — a félhold és a csillag, — szerepel már azon a síremléken is, amelyet a római légiók német földön, nem messze a Laachertótól, a Brohl-völgyi kőbányák közelében emeltek. Ez az emlékmű, amelyet Hercules Saxanusnak, a veszedelmes kőbányai munkák oltalmazójának tiszteletére emeltek, föltűnően elüt a rajnavölgyi egyéb emlékművektől. Az öt bejáratú, oromfalas emlékmű kapuive fölött kőből van kifaragva a félhold és a csillag. Nem alaptalan tehát az a fölfogás, hogy a római légiók, amelyek ezt az emlékművet emelték, a félholdat Perzsiából, és a parthusokkal való harcokból hozták magukkal. Az pedig ismeretes dolog, hogy a perzsák az égbolt imádatában a félholdat a csillagokkal együtt az imádás jelképének használták. Könnyen lehetséges tehát, hogy a szeldzsuk törökök a félhold és csillag jelvényét a perzsáktól vették át. V. E. Az ítélet csak az lehet, amit ön vár azok után, ahogy az illetőt nekünk bemutatta: csak hibáztatni lehet eljárását. De ön is óvatosabb és meggondoltabb lehetett volna és ha eddig már nem is volt az, a jövőben okvetlenül másként kell viselkednie vele szemben. Hogy hogyan, azt már ön is tudja. Teddy. A bútort az izlés szabja, meg. Van különböző stílus, legdivatosabb és legcélszerűbb az angol forma. Ebédlőbe nehezebb függöny szép, hálószobába nagyon szép a pettyes mull. Ebédlőbe egész nagy a szép. Bevonhatja filccel, vagy pedig nagy perzsaszőnyeget borítani a földre. — Annyi, mint a főhadnagynak. Legföljebb három hónapig. Fekete, sötétkék és sötétzöld. Levelezhet: Bureau de Crois Rouge, Suisse. Minden esti ruha alkalmas, de nem túlságos kivágással. G. S.-né: Az nem francia munka, hanem magyar, itthon készült, itthon tervezték. Csak a neve francia, mert nincs rá elfogadott magyar kifejezés. Épp olyan, mint például a plüs, a kosztüm, menüett, etikett és száz más. ,,Vidéki." Egész bátran megkérdezhette volna a szüleit, ők is azt válaszolnák, amit mi, fiatal leányok apróhirdetés útján ne levelezzenek senkivel, még katonával sem. F. J. „Alkony." A harctérről nagyon sok verset kapunk és ezek a versek majdnem mind egy hangnemben szólanak a harctéri impressziókról. Több bennük tiszta lelkesedés, mint a valódi irodalom. a Az ön verse is ezek közé tartozik. Sajnáljuk, nem közölhetjük. G. D. „Fogadás." Ha nem találta meg a választ a szerkesztői üzenetekben, bizonyára a nem közölhető versek között volt a vers címe megemlítve. Mert azokat a verseket, amelyekről nincs különösebb mondanivalónk, csak ebben a rovatban említjük meg. Ad astra. „A gyermek. Egy régi dal. Mikor Krisztus leszállt a földre." Egyik sem vált be. „65.'' Patétikus, bár egy-egy sorban biblikus hangok is csendülnek föl. De a mi színvonalunkat nem éri el. K. H. Kassa. Minden beküldött kéziratot lelkiismeretesen elolvasunk és érdeme szerint megbírálunk. Százszorszép. „Ha..." Intelligens dilettáns munka, de nem több. Mi pedig magasabb mértékkel mérünk. Nem vált be. D. E. „Téli rózsák. Szőke Bertuska. Az élő csillagok." önképzőköri hang. Egyiket sem használhatjuk. S. A. „Karácsonyi sóhaj." Sok nemes érzés és lendület, de semmi újat nem mond. Nem vált be. K. B. M. „Az Isten látja. Harc. Csak." Különösebb mélységet és erőt nem tudunk fölfedezni a versekben. Nem közölhetők. „Izenet." Ez nem nekünk való. Van ugyan benne melegség és finomság, de művészi formakészség dolgában öntől különbet várunk. Küldjön talán inkább újra elbeszélést. K. F. „Alku Mammonnak" Disszonáns hang. Nem a mai nagy időkhöz és nem az Uj Időkbe való. X. „Károlyka. Harc." Az előbbinek érdekes a témája, de ön csak éppen hogy odavetette, nem dolgozta ki művészi erővel. A másodikban inkább a stílus lágy szépségei érdemlik ki dicséretünket, de ez sem éri még el a mi színvonalunkat. Még fejlődnie kell. „Bandi." Naplószerű stílusgyakorlat. Nem használhatjuk. Sz. Gy. „Temetőben. Az őr. Karácsony." Nem használhatjuk. „Ofélia." Kisebb igényű lapok használhatnak, de minket annyira elhalmoznak versekkel, hogy a legjava termésből kiválogatott poémáknak is alig tudjuk sorát ejteni. IV. M. Mind a kétféleképpen helyes. B. A. „Nézz meg.. .Uram. Szívem. Haza. A mult." Egyik sem üti meg a mi mértékünket. G. L. „Dráma a hegyen." Nem vált be. Kéziratokat nem küldünk vissza. •S. ]. „L'Aiglon." Nem az a hang, amit mi szeretünk. Nem vált be. Sch. B. „Egy könny... A bús álmodóknak." Nem közöljük és nem is biztatjuk. L.. A katonadalokat átadtuk Zilahy Lajos úrnak. A többieket is örömmel vesszük. V. M. Fenti üzenet önnek is szól. E. A. Diósgyőr. Sorsjegyek dolgában nem tudunk felvilágosítással szolgálni, forduljon valamelyik nagyobb bankhoz. T. M. Budapest. A Temesvári Hírlap és a Győri Hirlap közölte. Z. K. E. „Tavasz. Somambula." Nem használhatjuk. „Feketehajú." Ha a diszkrét, akkor megjárja. parfüm nagyon Baboi. A menyasszony utcai ruhában, esetleg elegáns kosztümben, megfelelő kalap, cipő és fehér keztyű. A vőlegény redingoteban, lehet lakkcipő, világos keztyű és világos — nem fehér — nyakkendő. — Ha déli vonattal utazik, akkor délelőtt, ha este, akkor délután. — Fiatal hölgyek esti öltözékben jelennek meg. Egy kis virágbokrétát, pár szál gyöngyvirág, fehér rózsa, stb. vihet. Nem közölhető versek: Vonaton. Búcsú. Jel, tavasz! Holdvilágos éjszaka. Riadó. Enyhe délután. A szellőhöz. Vigasztalódom. Dalolni fogtok... Nem igaz, hogy... Természet-szerető. — Magyar katonák... magyar asszonyok... Idegen földön. — Új harcra készen. — Ha majd egyszer... A költő imája. — Esti hangulat. Fohász: Emlékezés. — Garabonciás dal. — Zsidó katona. TARTALOM Szöveg: A varjú a toronyórán. Irta Csathó Kálmán. — Bölcsödül. Irta Sas Ede. — A másik miatt. Irta Bársony István. — Harctéri naplómból. Irta Berend Miklós dr. — Bubbles inaséveiből. Irta H. F. Urban. — Csipkerózsa. Irta Juhász Gyula. — Eldurvulás. Irta Sz. J. — Pillanatfölvételek. — Rovatok: denféle. A szerkesztő üzenetei. — Min-Fordított regény: Az amerikai rokon. Irta Kurt Aram. Képeink: Kövess tábornok. — A balkáni harctérről. (Négy kép.) — Ellenségeink táborából. (öt kép.) — Lányi Dezső mintázza Szurmayt. — A Sajtóhadiszállás kiállítása. (Két kép.) — A bécsi táncosnő. — A Panama-csatorna veszedelme. —• Mühlbeck Károly négy fejléce. — Különbéke. — A budapesti szenesember. •— Úszóaknák kihalászása. — Angol katonák temetése a Dardanelláknál. — Az olasz frontról. Laptulajdonos: Singer és Wolfner. Budapest, VI., Andrássy út 16. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. — Az Uj Idők képeinek és szövegének utánnyomása tilos. Az Uj Idők kliséit Wolfner M. cinkográfiai műintézete készíti. Budapest, VIII. ker., Hunyady-utca 32. sz. Telefon : József 5—52. 109