Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-19 / 13. szám - Krúdy Gyula: Nemesszívű Artúr / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok - Peterdi Andor: Huszárok / Költemények
28* Huszárok Huszárok vágtatnak fehér paripákon, És nótájuk fölzeng mind a négy határon; Vágtass lovam, vágtass szélnél sebesebben. A végeknél várnak, hazánkra vigyáznak, A mi bajtársaink már ott vérben áznak. Vágtass lovam, vágtass, szélnél sebesebben. A mi pusztáinkat áhítják a cenkek Ahol a te csikód mélázva legelget, Vágtass lovam, vágtass szélnél sebesebben. A mi ugarunkat ők akarják vetni, A Tiszán itatni, a partján etetni, Vágtass lovam, vágtass, szélnél sebesebben. Az acél búzánkat akarják aratni, Mint a veszett ebek húsunkba harapni. Vágtass lovam, vágtass szélnél sebesebben. Vérünkre szomjaznak, életünkre törnek, Falvainkra szörnyű tüzeket söpörnek, Vágtass lovam, vágtass, szélnél sebesebben. Tőből a rózsánkat vadul kiszaggatnák. És meddővé tennék magyar egünk napját, Vágtass lovam, vágtass szélnél sebesebben. Kő lenne a párnánk, kemény föld az ágyunk, Ha az ellenségnek ott mi meghátrálunk. Vágtass lovam, vágtass, szélnél sebesebben. Mint a nyári zápor hullnak ott a rendek, És halált aratnak, mert halált vetettek. Vágtass lovam, vágtass szélnél sebesebben. Hajnali kürt-szóra majd csak oda érünk, Szügyedre az égből tűzcsillagot tépünk: Vágtass lovam, vágtass, szélnél sebesebben. Peterdi Andor Nemesszivü Artúr Elbeszélés írta KRÚDY GYULA Artúr a szenvedélyes emberek azon fajtájából való volt, aki utazás közben, útszéli csárdában vagy városi fogadóban éjnek éjszakáján ropogni hallotta az ágyacskákat, felkelt, az utazóbőröndből előkereste szerszámjait és reggelig reparálta az ágyat. Szeretett segédkezni a kovácsnak, midőn útközben eltört a kerék, a lópatkolás és a vasalás szenvedélye volt. Hidaknál, hol valamely hibát vett észre, megállította kocsiját és szorgalmasan pörgette a kalapácsot. De a vakmerő cselekedetek is kedvére voltak, tornyokra felmászott és zászlókat tűzött ki a reggelre ébredő polgárok ámulására; ha a farkasok elszaporodtak valamely felvidéki vármegyében, Artúr nyomban útrakelt és fegyvereket akasztott a nyakába; gyakran birkózott fekete álarcban kérkedő cirkuszbajnokokkal, és nagyon szerette, ha égő falu mellett vitt el útja, ahol a zsarátnokká válott házakból öreg asszonyokat és gyermekeket cipelhetett ki. Nevezetes párbajhősöket az ország túlsó felében is felkeresett, hogy a szemük közé nézzen és felelősségre vonta a vőlegényeket, akik ok nélkül elhagyták menyasszonyukat. Egyszer három hónapig hajszolt egy felvidéki gavallért, aki egy régi füredi bálon inzultált egy úrnőt, akit Artúr nem is ösmert. Majd, miután a gavallérral elvégezte dolgát, Budára sietett, hogy lóháton menjen fel a jezsuita-lépcsőn, mint akkoriban a népszerű Nákó gróf. Mindezek előrebocsátása után, nem csodálkozhatik a nyájas olvasó, ha bevalljuk, hogy Artúr nem tartozott az igéretes, szép férfiak közé. Jelentéktelen, kistermetű férfiú volt, az ellenséget „púpos lovagnak" csúfolták, a nők valóban csak akkor vették észre, ha felmászott a torony tetejére, vagy agyonlőtte hirtelen vőlegényüket. A régi Magyarországban, mikor Elek Gusztáv volt a falusi nemesek ideálja, Artúrnak sok vérveszteségébe került, míg némi pozíciót tudott elfoglalni a híres párbajhősök mellett. És a foglalkozása — ó, ezt gyak A balkáni harctérről. Albán törzsfőnökök tanácskozása Durazzo mellett. Kilofot fényképe 313