Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-26 / 14. szám - Berend Miklós dr. harctéri naplója / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Berend Miklós dr.: A turynkai csata segélyhelyén / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Az oroszok rikoltozó állati hangja, a magyar káromkodás, a sebesültek sikoltozása, nyögése meg a puskaropogás az ordító alaphang, körül-körül pedig vágódik be az acél a húsba, zuhannak a kardok, meg az ásók a széthasadó koponyákra, puskaagy alatt recsegnek a csontok, patkós csizmák taposnak eltorzult arcokra; görcsbe szorult ujjak ragadnak fulladó nyakakba; piros vérrózsák fakadnak a blúzon, ahol a golyó belesuhant a vaj puha testbe és rögtön meg is barnulnak: ezek azok a rózsák, amelyek leghamarabb hervadnak el. Ekkorára beérkezik az Ujfalusy-csoport, amelynek parancsot ad Hegedűs, hogy ,,a vadászház és Puska jobbszárnya közt menjen előre és vesse vissza a jobb szárnyunkat veszélyeztető orosz erőket". Ujfalusy 2 század 2-es huszárt raj vonalba állít, ezután jön Rózsaffy két géppuskával s három század hármas huszár jön még, mint tartalék. Az erdőben egy, magunknál jóval erősebb megkerülő orosz csapatra bukkannak, azt megállítják s az éppen most érkezett három század 10-es honvédbaka segélyével, akiket Hegedűs küldött oda , visszakergetik az ellenséget a faluba. „Az Ujfalusy-csoport helyes bevetésével a harcba s a bakák beérkeztével a krizis elmúlt, most már ellenállhatatlan erővel megy előre úgy a Puska-, mint az Ujfalusy-csoport a faluba, kivetik onnan az ellenséget, további előrenyomulásukat csak a saját nehéz tüzérségünk becsapódásai akadályozzák meg" — és már jön is a hátuk mögött egy bajor brigád, amely ütközet alakzatban átlépi délelőtt u órakor a mi csatavonalunkat. — Mondhatom, gyönyörűen jöttek előre. Végtelen óvatosan, — már 3—400 lépéssel a segélyhelyem mögött fejlődtek rajvonalba — de jöttek, mint egy ércfal, amely mindent ledönt maga előtt. Előretörnek, úgy találják, hogy a helyzet már megért a rohamra, learatják a mi győzelmünk gyümölcsét is és 480 oroszt el is fognak rögtön. Az oroszoknak legalább 100 halottjuk s kétszerannyi sebesültjük van, de nálunk is elég érzékeny a veszteség; 12 halott, 40 sebesült, 8 eltűnt csak az ötösöknél (12 százalék) s azonkívül 13 lovunkba került a mai harc, amely úgy szakadt ránk, mint egy hajnali zivatar s úgy kezdődött, mint az őszi rossz napok, de úgy végződött, mint egy kis Limanowa. Majdnem minden ház meg csűr mögött mákot termelnek itt, Kelet-Galiciában. Ezt a rejtelmes, titokzatos szagú álomvirágot, amelynek a bimbótakaró levelei barnák, mint a nyári éjszaka, a kelyhük olyan, mint egy pezsgőspohár, a csodavékony szirmuk úgy rezeg meg minden érintésre, mint a pillangó szárnya s egy táblában három színü viráguk is nyílik egymásmellett. A kicsinyek, a szerények, az ártatlanul bambák fehéren és megértés nélkül bámulnak a napba — aztán vannak nagyok, rózsaszínűek, amelyek már mindent tudnak, még azt is, hogy csak néhány napig élnek. Ezeknek a kelyhe a legillatosabb, ezek a gyönyörtől elpírultan ágaskodnak behúnyt szemmel a nap felé és szinte visszaölelik annak a ragyogását. De a legtöbb halványkék, vagy hortenziaszínű, egy nagy, tágra nyitott,, violaszínű szemmel a levelek alján. Ha letörjük a virágot, egyszerre ráncosak lesznek a szirmok és elhalványodik ez a violafolt; mintha becsukta volna a virág a szemét. De most már ijesztő ez a szem; tökéletesen olyan; szederjes, mint az imént, keserves kínok közt megvalaknak az arca. Egynéhány nap csak az életük, s akár kék, akár fehér, akár piros volt a virág, elfúj a szél minden szirmot, a virágálmoknak meg az alomvirágoknak vége van; a helyükön a zöld szögletes máktartó maradt; olyan, mint egy sokszögletes halotti urna. És nem tudom miért van így, de az az egy biztos, hogy elfújt virágszirmot, eltűnt álmot nem lát senki újra — soha. Egy ilyen, kinyílt virágra szerelmes nyári álmátálmodó máktáblába fektettettem örök álomra, arccal Magyarország felé fordítva, a Turynkán elesett huszárokat. Sajnálom, hogy le is téptek, ki is tapostak közülük egy csomót, amíg a sírjukat ásták. De hát a halál is;sok álmot, meg sok virágot tapos a porba, ha nem is, annyit, mint az élet. Svájc fegyveres semlegessége. Az Engadin-völgyben gyakorlatozó svájci tüzérség 343.':