Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1916-04-30 / 19. szám - Gobbi Alajos / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Gobbi Alajos A dunaparti Vigadóban, a reg Feszi mester gyönyörű alkotása, éve kint nemcsak a filharmonikusok tartanak látogatott hangversenyeket, hanem a Nemzeti Zenede zenekara is. A hangverseyyeknek hosszú idő óta Gobbi Alajos a dirigenc, s azok a feketefrakkos fiatal urak is az ő tanítványai, akik a hegedűszólamokat játszák. Elmúlt napokban azon a pódiumon, ahol Gobbi Alajos mindig a mások nevét portálta s dicsőségét növesztette, reá nézve szokatlan helyzetbe került. A közönség ugyanis ezúttal avégből össze, hogy őt ünnepelje elsősorban, verődött Gobbi Alajos volt a műsoron, neki szólt a virág, a kitörő taps, amit máskor, ha fölhangzott, teljesen áthárított a művekre, amelyeket vezényelt s tanítványaira, akik e műveket interpretálták. Most nem térhetett ki az elől, hogy a zenészvilág, a fővárosi úri társaság színe-java feléje forduljon üdvözlésével, csakis feléje, abból az alkalomból, hogy elért művészi pályájának ötvenedik évfordulójához. Egyik minőségét, a karmesterit, már említettük Gobbi Alajosnak. A Nemzeti Zenede zenekara nem áll tapasztalt, tekintélyes múlttal bíró mester játékosokból, de amit ezekkel a nagyrészt egészen fiatal, még tanulmányokat folytató muzsikusokkal produkál Gobbi Alajos, az a zenei összmunka tekintetében mindig komoly színvonalú. Sőt nem egyszer valósággal szárnyat kapnak Gobbi kis vezénylő botjától, s oly feladatokra vállalkoznak s oldják meg azokat egészen frapáns készséggel, aminőkre csak réves, elsőrendű szimfonikus zenekarok mernek és szoknak hozzányúlni. E zenekar, Gobbi vezénylő és tanító keze alatt, egyaránt interpretált régi és modern műveket, klasszikusokat és új kéziatokat, de különképpen vette műsorába kezdettől fogva a magyar komponisták munkáit. Ezen ponton Gobbi működésének céltudatosságát annál inkább ki kell emelnünk, mert az a hivatásos és kétségkívül mesteri társaság — a filharmonikusoké, —• amelynek alapítási oklevelében volna a magyar zene ápolása, nem éppen túláradó bug dómmal teljesíti ily irányú programmját. Voltak a távolabbi és közelmúltban egyaránt zenei évadok, amikor a Nemzeti Zenede zenekara, illetve Gobbi Alajos nélkül, alig hallhattunk volna magyar orchesztrális művet, újdonságot. Gobbi Alajosnak a már régebben elhunyt Bartay Ede mellett jelentős része van abban, hogy a Nemzeti Zenede elég szerény kezdetből nagyszabású intézetté fejlődött, s ma a legnagyobb növendéksereggel rendelkezik. Gobbi maga is itt kezdte annak idején, mint növendék zenei tanulmányait, első mestere ITuVy Jenő atyja, Huber Károly volt. 1863 ban lép a Nemzeti Színház zenekarába, amelynek tizenhat éven át hangversenymestere, s amely akkor egyszersmind operai zenekar volt. Nemsokáraztán meghívják ahhoz az intézethez, amelynek ma igazgatója. Itt, pedagógus minőségben, egyre több rész jut vállára abból a munkából, ami az intézet programmja, hogy egyfelől a középosztály fiait és leányait zenei műveltséghez juttassa, s képzett muzsikuskkal kielégítse a fővárosi és vidéki zenekarok szükségleteit. Egész sereg hivatásos muzsikust nevelt így Gobbi Alajos, tanítványai sorában azonban a jó átlagon fölül olyanok neveivel is találkozunk, akiket híres mesterekként, a hegedű virtuózaiként ismerünk. Ilyenek az európai nevű Hubay Jenő, Bloch József, Kemény Dezső és Mambriny Gyula zeneakadémiai tanárok, Kerner István operaházi karnagy, Kresz Géza, Szigeti Dezső, Kladivkó Vilmos, Adorján Jenő hegedűművészek (utóbbi a kiváló Lamoureux-zenekar hangversenymestere Párkban) A magyar zenekultúra e tevékeny és hivatott embere valóban rászolgált arra a babérra, amellyel tisztelői és tanítványai körülfonták szimpatikus alakját. Ezzel a nemes nők beálltak a hadviselő honvédők sorába. S most akadt Berlinben egy tábornok, aki a hadjárat e nemét nem tartja eléggé kiadósnak. Német tábornok érteni szokott a háború mesterségéhez s lám, ő kevesli a derék asszonyok e cselekvését. Mi több, egyenest offenzívát prédikál. Azt jegyezte meg ugyanis, mily fájdalmas látvány neki az utcák némelyfajta asszonyának új divatviselete, a szövetpazarló ruha s mily jól esik neki látni, hogy a társasélet derekabb női ezt a divatot bojkottálják. De ez nem elég. Ha a társadalom jobb érzésű része, férfiak és nők megértették a szövetpazarló divat vagy veszedelmét, egyébre is kell magukat szánniuk. Szerezzenek érvényt hazafias akaratuknak. Tegyék lehetetlenné a megtévedt nőknek, a bőruhásoknak azt, hogy francia gusztusukban örömük teljék. Azt nem mondta meg a német tábornok, hogy miként képzeli el ezt az érvényrejuttatást. Magasrangú katonák megszokták, hogy csak direktívát adnak. A végrehajtás technikája másokra tartozik. Ö tudja, hogy miért mondta. Honfitársai pedig tudni fogják, hogy fontos oka lehet annak, ha egy tábornok divatügyekbe avatkozik. Egy ilyen generális elkelne Budapesten is. Esetleg kettő sem ártana. Gobbi Alajos, a Nemzeti Zenede igazgatója. Most ünnepelték művészi pályájának 50-dik évfordulóját :466 A tábornok és a szoknya Berlinben is akadtak nők (persze inkább csak a félvilágban és a parvenük közt), akik magukra öltik az új divat bő, szövetpazarló szoknyáját. Ezzel nemcsak az ellenség ízlését szolgálják, hanem egyenest összejátszanak vele. Mert ma szövetpazarló ruhát viselni annyi, mint összeesküdni ellenségeinkkel a fronton küzdő fiaink és testvéreink ellen. Berlinben is, mint nálunk, összeálltak a jobb ízlés és a jobb érzés képviselői azzal az eltökéltséggel, hogy ebben a parvenücimboraságban nem vesznek részt. Járnak s járni fognak egyszerű ruhában. Nem fognak szövetet pazarolni. Az másra kell most s másra a pénz is, amibe kerül. A diadalmas asszony Biró Lajost a világháború elsólította békés íróasztalától: mint haditudósító járja be a különböző harctereket és onnan írja színes, eleven cikkeit. De Biró Lajosról, a bclletlistáról, a regényíróról nem tudott lemondani a publikum és mert újabb könyvei most nem jelennek meg, visszatér régebbi regényeihez és azokat olvassa. Köztük legszívesebben „A diadalmas asszony" című regényét, amely most jelent meg második kiadásban. Biró Lajosnak ez a mesteri regénye először az „Uj Idők" hasábjain látott napvilágot és a mi közönségünk már akkor fölismert: benne az igazi irodalmi csemege zamatját. Amikor könyvalakban is megjelent, kritikusunk így írt rál a: ,,Biró regényében mindössze két alak szerepel: Ádám Kornél és felesége, Edit. Ez a két vasoszlop, amin az egész szerkezet nyugszik, mint egy vasúti híd a pillérein. Hatalmasra, erősre kellett kettőt formálni. De ez még csak az alap. A mérnök e kettő közé feszíti vastartóinak, láncainak szövedékét, csuklóit, amelyeken a szerkezet függ, acélszegeit, amelyek a szövedéket összetartják. Biró regényében ezeket a szerkezeti elemeket az a nagy dialóg képviseli, amely a műveleten végigmegy rajta. Majdnem azt mondanók, hogy az egész regény hónapokon át folytatódó párbeszéd. Ennek a párbeszédnek mondatai a szerkezet láncai és tartói. Mind tökéletesen illik, összevág, kiegészíti egymást. egybe-Az egyik a másiknak alapföltételét és törvé