Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1916-04-30 / 19. szám - Gobbi Alajos / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Gobbi Alajos A dunaparti Vigadóban, a­ re­g Feszi mester gyönyörű alkotása, éve kint nem­csak a filharmonikusok tartanak látoga­tott hangversenyeket, hanem a Nemzeti Zenede zenekara is. A­ hangver­seyy­eknek hosszú idő óta Gobbi Alajos a dirigenc, s azok a feketefrakkos fiatal urak is az ő tanítványai, akik a hegedűszólamokat ját­szák. Elmúlt napokban azo­n a pódiumon, ahol Gobbi Alajos mindig a mások nevét portálta s dicsőségét növesztette, reá nézve szokatlan helyzetbe került. A kö­zönség ugyanis ezúttal avégből össze, hogy őt ünnepelje elsősorban, verődött Gobbi Alajos volt a műsoron, neki szólt a virág, a kitörő taps, amit máskor, ha fölhang­zott, teljesen áthárított a művekre, ame­lyeket vezényelt s tanítványaira, akik e műveket interpretálták. Most nem térhe­tett ki az elől, hogy a zenészvilág, a fő­város­i úri társaság színe-java feléje for­duljon üdvözlésével, csakis feléje, abból az al­kalomból, hogy elért művészi pályá­jának ötvenedik évfordulójához. Egyik minőségét, a karmest­erit, már említettük Gobbi Alajosnak. A Nemzeti Zenede zenekara nem áll tapasztalt, tekin­télyes múlttal bíró mester játékosokból, de amit ezekkel a nagyrészt egészen fia­tal, még tanulmányokat folytat­ó muzsiku­sokkal produkál Gobbi Alajos, az a ze­nei összmunka tekintetében mindig ko­moly színvonalú. Sőt nem egyszer való­sággal szárnyat kapnak Gobbi kis ve­zénylő botjától, s oly feladatokra vállal­koz­nak s oldják meg azokat egészen fra­­páns készséggel, aminőkre csak r­éves, elsőrendű szimfonikus zenekarok mernek és szoknak hozzányúlni. E zenekar, Gobbi vezénylő és tanító keze alatt, egyaránt in­terpretált régi és modern műveket, klas­­szikusokat és új kézi­atokat, de külö­n­­képpen vette műsorába kezdettől fogva a magyar komponisták munkáit. Ezen ponton Gobbi működésének céltudatossá­­­gát annál inkább ki kell emelnünk, mert az a hivatásos és kétségkívül mesteri tár­saság — a filharmonikusoké, —• amelynek alapítási oklevelében volna a magyar zen­e ápolása, nem éppen túláradó bug dóm­mal teljesíti ily irányú programmját. Vol­tak a távolabbi és közelmúltban egyaránt zenei évadok, amikor a Nemzeti Zenede zenekara, illetve Gobbi Alajos nélkül, alig hallhattunk volna magyar orchesztrális művet, újdonságot. Gobbi Alajosnak a már régebben el­hunyt Bartay Ede mellett jelentős része van abban, hogy a Nemzeti Zenede elég szerény kezdetből nagy­szabású intézetté fejlődött, s ma a legnagyobb növendék­sereggel rendelkezik. Gobbi maga is itt kezdte annak idején, mint növendék zenei tanulmányait, első mestere ITuVy Jenő atyja, Huber Károly volt. 1863 ban lép a Nemzeti Színház ze­nekarába, amelynek tizenhat éven át hangversenymestere, s amely akkor egyszersmind operai zenekar volt. Nemsokára­­­ztán meghívják ahhoz az intézethez, amelyn­ek ma igazgatója. Itt, pedagógus minőségben, egyre több rész jut vállára abból a munkából, ami az intézet programmja, ho­gy egyfelől a kö­zéposztály fiait és leányait zenei művelt­séghez juttassa, s képzett muzsikus­kkal kielégítse a fővárosi és vidéki zenekarok szükségleteit. Egész sereg hivatásos mu­zsikust nevelt így Gobbi Alajos, tanítvá­nyai sorában azonban a jó átlagon fölül olyanok neveivel is találkozunk, akiket híres mesterekként, a hegedű virtuózai­ként ismerünk. Ilyenek az európai nevű Hubay Jenő, Bloch József, Kemény D­­ezső és Mambriny Gyula zeneakadémiai taná­rok, Kerner István operaházi karnagy, Kresz Géza, Szigeti Dezső, Kladivkó Vil­mos, Adorján Jenő hegedűművészek (utóbbi a kiváló Lamoureux-zeneka­r hangversenymestere Párkban) A magyar zenekultúra e tevékeny és hivatott embere valóban rászolgált arra a babérra, amel­­lyel tisztelői és tanítványai körülfonták szimpatikus alakját. Ezzel a nemes nők beálltak a hadviselő honvédők sorába. S most akadt Berlinben egy tábornok, aki a hadjárat e nemét nem tartja eléggé kiadósnak. Német tábornok érteni szo­kott a háború mesterségéhez s lám, ő ke­vesli a derék asszonyok e cselekvését. Mi több, egyenest offenzívát prédikál. Azt jegyezte meg ugyanis, mily fájdal­mas látvány neki az utcák némelyfajta asszonyának új divatviselete, a szövet­pazarló ruha s mily jól esik neki látni, hogy a társasélet derekabb női ezt a di­vatot bojkottálják. De ez nem elég. Ha a társadalom jobb érzésű része, férfiak és nők megértették a szövetpazarló divat v­agy veszedelmét, egyébre is kell magu­kat szánniuk. Szerezzenek érvényt haza­fias akaratuknak. Tegyék lehetetlenné a megtévedt nőknek, a bőruhásoknak azt, hogy francia gusztusukban örömük teljék. Azt nem mondta meg a német tábor­nok, hogy miként képzeli el ezt az ér­vényrejuttatást. Magasrangú katonák meg­szokták, hogy csak direktívát adnak. A végrehajtás technikája másokra tartozik. Ö tudja, hogy miért mondta. Honfi­társai pedig tudni fogják, hogy fontos oka lehet annak, ha egy tábornok divat­ügyekbe avatkozik. Egy ilyen generális­­ elkelne Buda­pesten is. Esetleg kettő sem ártana. Gobbi Alajos, a Nemzeti Zenede igazgatója. Most ünnepelték művészi pályájának 50-dik évfordulóját :466 A tábornok és a szoknya Berlinben is akadtak nők (persze in­kább csak a félvilágban és a parvenük közt), akik magukra öltik az új divat bő, szövetpazarló szoknyáj­át. Ezzel nemcsak az ellenség ízlését szol­gálják, hanem egyenest összejátszanak vele. Mert ma szövetpazarló ruhát viselni annyi, mint összeesküdni ellenségeinkkel a fronton küzdő fiaink és testvéreink ellen. Berlinben is, mint nálunk, összeálltak a jobb ízlés és a jo­bb érzés képviselői azzal az eltökéltséggel, hogy ebben a parvenü­cimboraságban nem vesznek részt. Jár­nak s járni fognak egyszerű ruhában. Nem fognak szövetet pazarolni. Az másra kell most s másra a pénz is, amibe kerül. A diadalmas asszony Biró Lajost a világháború els­ólította békés íróasztalától: mint haditudósító járja be a különböző harctereket és on­nan írja színes, eleven cikkeit. De Biró Lajosról, a bclletlistáról, a regényíróról nem tudott lemondani a publikum és mert újabb könyvei most nem jelennek meg, visszatér régebbi regényeihez és azokat olvassa. Köztük legszívesebben „A diadalmas asszony" című regényét, am­ely most jelent meg második kiadásban. Biró Lajosnak ez a mesteri regénye elő­ször az „Uj Idők" hasábjain látott nap­világot és a mi közönségü­­nk már ak­kor fölismert: benne az igazi irodalmi csemege zamatját. Amikor könyvalakban is megjelent, kritikusunk így írt rál a: ,,B­iró regényében mindössze két alak szerepel: Ádám Kornél és felesége, Edit. Ez a két vasoszlop, amin az egész szer­kezet nyugszik, mint egy vasúti híd a pillérein. Hatalmasra, erősre kellett kettőt formálni. De ez még csak az alap.­­ A mérnök e kettő közé feszíti vas­tartóinak, láncainak szövedékét, csuk­lóit, amelyeken a szerkezet függ, acélsze­geit, amelyek a szövedéket összetartják. Biró regényében ezeket a szerkezeti ele­meket az a nagy dialóg képviseli, amely a mű­velete­n végigmegy rajta. Majdnem azt mondanók, hogy az egész regény hó­napokon át folytatódó párbeszéd. Ennek a párbeszédnek mondatai a szerkezet lán­cai és tartói. Mind tökéletesen illik, összevág, kiegészíti egymást. egybe-Az egyik a másiknak alapföltételét és törvé­

Next