Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-09 / 3. szám - Krupp / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Krupp A német föld a masinák hazája, — írja 1775-ben Grignon, egy jeles francia mérnök. S mégis, hosszú, hosszú idő telik el, amíg a németség le tudja aratni gyümölcsét a masinák iránti előszeretetének, amíg megveti vele egyik szilárd alapját politikai és gazda­sági erejének. Azok közt, akik e fejlődésnek a múlt században hatalmas pörölycsapásokkal törtek utat, akik révén a német ipar versenyképessége elérte az angol színvonalat, sőt egyben-másban, például a vas- és fém­iparban ma már túl is szárnyalja: két nagyszabású ember alakja magaslik ki. Az egyik Siemens, a másik Krupp. Főleg ez az utóbbi név az, amely a világ minden táján, ahol civilizáció van, imponáló csengésű, fogal­mat jelent, a mai napokban pedig egyenesen félelmetes. Amikor Európára rászakadt sorsának eddig legnagyobb tragikuma, s belga erődök előtt először kezdtek föld­rengésszerűen bömbölni a negyvenkettes mozsarak, minden alakra önkéntelenül tolult a Krupp név. Vala­hányszor e háború folyamán a németek győzelmet ün­nepeltek, nem térhettek ki előle, hogy ne gondoljanak arra, akinek emlékét Essen városában a kémények, mű­helyek, gépek és munkáslakások rengetege hirdeti. A história meg fogja állapítani, hogy a hadvezérek és közkatonák mellett a diadal egyik tényezője a Krupp névből áradó zsenialitás, tudás, munka és hazafiság. Mert ágyán kívül a Krupp-gyár sok egyebet is csinált ugyan, s mint fegyvergyár, a német hadseregen kí­vül más nemzetek hadseregének is dolgozott. De a leg­jobbat, a legtökéletesebbet mindig német kezekbe adta, ezt ott titok gyanánt őrizték, s az a technikai felsőbb­ség, amit a világháborúban a negyvenkettes mozsarak jelképeznek, ezért jelent ma német fölényt. Krupp Alfréd az, akinek működése egész korszak a német technika, az ipari előretörés históriájában, s nagysága, hatása révén túlnő nemzete határain. Essen városában legendák járnak róla, öreg emberek mese gyanánt mondják el élettörténetét unokáiknak, lelke­sítő példaként állítják az ifjúság elé karrierjét. Csak­ugyan, ez a pálya alkalmas arra, hogy iskolakönyvekbe kerüljön, mint ahogy a német iskolakönyvekből nem is hiányzik Krupp Alfréd. Mert a róla rajzolható portréban minden együtt van, ami nemes és nagystílű. Valósággal grandiózus küzdelem az, amit az ő eseté­ben egy ember folytat a maga igazáért, céljaiért, s másfelől ugyancsak meseszerű az a siker, az az elis­merés, ami megkoronázza élete művét, amit kivív ma­gának, ami német polgárcsaládok szobáiban ma már romantikus színbe öltözteti alakját. Ahonnan elindul, az névtelen szürkeség. Nem segíti rang, öröklött va­gyon, előkelő származás, fényes név és összeköttetés. S ahová eljut: egészen különleges, hatalmas pozíció a német közéletben. A császár személyes barátja lesz az egyszerű polgárfiú, a legnagyobb német ipari magán­vagyon tulajdonosa, s a technika, az ipar világhírű képviselője. Krupp Alfréd tizennégy éves, amikor apja, Krupp Frigyes, 1826-ban meghal s ő szegényen magára ma­rad. Az apja is vasmunkákat készített, sok mindent próbált, de nem tudott érvényesülni. Fiára nem hagyott egyebet, mint egy műhelyt, négy munkással. Egyébként oly sanyarú viszonyok közt halt meg, hogy élete utolsó éveiben már adót sem fizetett, nevét törölték az esseni adózók sorából. A gyerekifjú Krupp Alfréd mellett jó­formán nem áll más támogatás, mint az anyai szeretet. Az a kis ház, ahol született, ahol első terveit szőtte, ma is áll még az óriási, szédítő méretű gyárvárosban. Krupp Alfréd — ő tudta, miért, — nem engedte le­bontani akkor sem, amikor szerény falai erre már ugyancsak megértek. 1835-ben állítja föl műhelyében az első gőzgépet az akkor huszonnégy éves Krupp Alfréd s két év múlva már ötvenöt munkással dolgozik, s vállalatának évi forgalma kilencvenezer márka. Persze e mesébe illő föllendülés még messze van, huszonöt évig tart, amíg küzdenie kell azért, hogy munkáinak kiválósá­gát, elsősorban fegyvergyártását elismer­jék és honorál­ják. Saját hazájában, éppen a porosz hivatalok, intéző emberek részéről érte a közömbösség, sőt a legtel­jesebb bizalmatlanság és lekicsinylés. 1843-ban kezdte meg a fegyvergyártást, de élénken kellett saját magán megismerni azt a mondást, hogy „non sunt profeta in sua patria". Amikor első fegyvereit beküldte a po­ Ahol a srapnell és gránát készül. Egy municiógyár belseje 7!

Next