Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-09 / 3. szám - Krupp / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Krupp A német föld a masinák hazája, — írja 1775-ben Grignon, egy jeles francia mérnök. S mégis, hosszú, hosszú idő telik el, amíg a németség le tudja aratni gyümölcsét a masinák iránti előszeretetének, amíg megveti vele egyik szilárd alapját politikai és gazdasági erejének. Azok közt, akik e fejlődésnek a múlt században hatalmas pörölycsapásokkal törtek utat, akik révén a német ipar versenyképessége elérte az angol színvonalat, sőt egyben-másban, például a vas- és fémiparban ma már túl is szárnyalja: két nagyszabású ember alakja magaslik ki. Az egyik Siemens, a másik Krupp. Főleg ez az utóbbi név az, amely a világ minden táján, ahol civilizáció van, imponáló csengésű, fogalmat jelent, a mai napokban pedig egyenesen félelmetes. Amikor Európára rászakadt sorsának eddig legnagyobb tragikuma, s belga erődök előtt először kezdtek földrengésszerűen bömbölni a negyvenkettes mozsarak, minden alakra önkéntelenül tolult a Krupp név. Valahányszor e háború folyamán a németek győzelmet ünnepeltek, nem térhettek ki előle, hogy ne gondoljanak arra, akinek emlékét Essen városában a kémények, műhelyek, gépek és munkáslakások rengetege hirdeti. A história meg fogja állapítani, hogy a hadvezérek és közkatonák mellett a diadal egyik tényezője a Krupp névből áradó zsenialitás, tudás, munka és hazafiság. Mert ágyán kívül a Krupp-gyár sok egyebet is csinált ugyan, s mint fegyvergyár, a német hadseregen kívül más nemzetek hadseregének is dolgozott. De a legjobbat, a legtökéletesebbet mindig német kezekbe adta, ezt ott titok gyanánt őrizték, s az a technikai felsőbbség, amit a világháborúban a negyvenkettes mozsarak jelképeznek, ezért jelent ma német fölényt. Krupp Alfréd az, akinek működése egész korszak a német technika, az ipari előretörés históriájában, s nagysága, hatása révén túlnő nemzete határain. Essen városában legendák járnak róla, öreg emberek mese gyanánt mondják el élettörténetét unokáiknak, lelkesítő példaként állítják az ifjúság elé karrierjét. Csakugyan, ez a pálya alkalmas arra, hogy iskolakönyvekbe kerüljön, mint ahogy a német iskolakönyvekből nem is hiányzik Krupp Alfréd. Mert a róla rajzolható portréban minden együtt van, ami nemes és nagystílű. Valósággal grandiózus küzdelem az, amit az ő esetében egy ember folytat a maga igazáért, céljaiért, s másfelől ugyancsak meseszerű az a siker, az az elismerés, ami megkoronázza élete művét, amit kivív magának, ami német polgárcsaládok szobáiban ma már romantikus színbe öltözteti alakját. Ahonnan elindul, az névtelen szürkeség. Nem segíti rang, öröklött vagyon, előkelő származás, fényes név és összeköttetés. S ahová eljut: egészen különleges, hatalmas pozíció a német közéletben. A császár személyes barátja lesz az egyszerű polgárfiú, a legnagyobb német ipari magánvagyon tulajdonosa, s a technika, az ipar világhírű képviselője. Krupp Alfréd tizennégy éves, amikor apja, Krupp Frigyes, 1826-ban meghal s ő szegényen magára marad. Az apja is vasmunkákat készített, sok mindent próbált, de nem tudott érvényesülni. Fiára nem hagyott egyebet, mint egy műhelyt, négy munkással. Egyébként oly sanyarú viszonyok közt halt meg, hogy élete utolsó éveiben már adót sem fizetett, nevét törölték az esseni adózók sorából. A gyerekifjú Krupp Alfréd mellett jóformán nem áll más támogatás, mint az anyai szeretet. Az a kis ház, ahol született, ahol első terveit szőtte, ma is áll még az óriási, szédítő méretű gyárvárosban. Krupp Alfréd — ő tudta, miért, — nem engedte lebontani akkor sem, amikor szerény falai erre már ugyancsak megértek. 1835-ben állítja föl műhelyében az első gőzgépet az akkor huszonnégy éves Krupp Alfréd s két év múlva már ötvenöt munkással dolgozik, s vállalatának évi forgalma kilencvenezer márka. Persze e mesébe illő föllendülés még messze van, huszonöt évig tart, amíg küzdenie kell azért, hogy munkáinak kiválóságát, elsősorban fegyvergyártását elismerjék és honorálják. Saját hazájában, éppen a porosz hivatalok, intéző emberek részéről érte a közömbösség, sőt a legteljesebb bizalmatlanság és lekicsinylés. 1843-ban kezdte meg a fegyvergyártást, de élénken kellett saját magán megismerni azt a mondást, hogy „non sunt profeta in sua patria". Amikor első fegyvereit beküldte a po Ahol a srapnell és gránát készül. Egy municiógyár belseje 7!