Uj Idők, 1917 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1917-09-16 / 38. szám - Zilahy Lajos: Rózsika / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

ott van az inaskabát, azt hiszem, az jó is lesz magá­nak. H­a esetleg valamit igazítani kellene rajta, akkor vigye le a szabóhoz, itt a házban a földszinten van egy szabó ... Az inas: Kérem aláson. (Elmegy.) Az asszony (idegesen): Minek fogadtad meg, kérlek, ezt az embert? Az úr: Miért? Az asszony: Én nem tudom, ennek az embernek van valami a szemében, ami nekem nem tetszik. Néha olyan sötét a szeme, mint egy gonosztevőnek. Az úr: Ugyan kérlek. Képzelődök Asszonyi kép­zelődés. Igen jóravaló ember. Látod, hogy igyekezett és mindent rád hagyott. Parkettkefélés, kimenő, hu­szonöt forint. .. nevetséges. A legjobb helyeken szol­gált, öt, nyolc meg tíz évig. A bárótól is azért jött el, mert a báró meghalt. Az asszony: Én tudom, de nekem sehogysem tet­szik az ábrázatja. Olyan, mint egy vén betörő. Az úr: Képzelődöl édesem. Mindenhonnan a leg­jobb ajánlatai vannak. Nekem viszont az a benyomá­som, hogy nagyon komoly, tisztességes ember. Túl van a negyven éven . .. Az inas (bejön). Az úr: Na, jó a kabát? Az inas: Igenis, méltóságos uram. Mintha csak rámszabták volna. Az úr: Forduljon csak meg. Na igen, ezen még igazítani sem kell. Nézze, adok magának tíz forint előleget, aztán egyelőre rendben leszünk. Az inas: Alázatosan megköszönöm, méltóságos uram. Az úr: Édesem, idezárom a könyvet az alsó fiókba. El ne felejtsd, mert én biztosan elfelejtem. (Belenéz a könyvbe.) Hogy is hívják magát? Az inas: János, kérném szépen. Az úr (olvassa): Vlacsek János. Az inas: Igen kérném. Vlacsek János. Lehet azonban könyörgöm esetleg Zsán. Ahogy méltóztatik. A báró úrnál Zsán volta­m. Az úr: Nem, köszönöm kedves Zsán, maradjon csak maga János. Mi nem vagyunk annyira előkelők. Az inas: Kérném szépen. Az úr: Tyhü, a terringettét! Én jól elalkudoztam az időt! Az asszony: Hát tényleg elmégy ? Az úr: Hogyne, de mennyire. Már ott is kellene lennem. Az inas (feladja a kabátot és a cilindert. Szörnyen buzgó). Az úr: Köszönöm János. Szervusz édesem. Igye­kezni fogok, hogy éjfél előtt itthon legyek. (Megcsó­kolja:) Pá . .. Az inas (mély meghajlással ajtót nyit). Az úr (nagyon barátságosan): Jóéjszakát János... Az asszony (kis szünet után): Szedje egy kicsit rendbe ezt a szobát, egyelőre nincs más dolga. Az inas: Igenis, méltóságos asszonyom. (Az asszony átmegy a hálószobába. Az inas, ami­kor egyedül marad, az ajtókhoz ugrik, fülel és hall­gatózik. Aztán kinyitja az előszoba ajtaját és az ujjai között egy tompát fütyöl. A füttyszóra két toprongyos betörő rohan be, suttogva faggatják az öreget.) A két betörő: Mi van? Hogy állunk? Az inas: Minden rendben van. Az ember nincs itthon, csak éjfél felé jön haza, az asszony egyedül van ... A két betörő (izgatottan): Mi van az inaskönyv­vel? Nem vették észre, hogy hamis? Az inas: Minden rendben van. A két betörő: Cselédek... Cselédek vannak? Az inas: Nincs senki, egészen egyedül leszünk... Pszt! Vigyázz!­­A két betörőt gyorsan a szekrénybe dobja és rájuk zárja kulccsal az ajtót. Az asszony ebben a pil­lanatban jön vissza, — az inas nincs tisztában, vajjon az asszony nem vett-e észre valamit? Mindenre ké­szen figyeli az asszonyt, de később megnyugszik. Az asszony mindent észrevett. Előre jön és rémület­tük- Majláth gróf erdélyi püspök fölszenteli a fronton a 6. honvédgyalogezred emlékét 2.;5

Next