Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-08 / 36. szám - Lengyel István: Szerelmes rímek / Költemények - Tábori Kornél: Régi pesti szobrok / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
megtudtuk egymástól, egyikünk sem látta tisztán a többieket, amennyiben mind az öten könnyeztünk. Egy héttel később Süsedyt kilakoltatták a Szent Imre kollégiumból, ahol eddig hónapos szobaúrként lakott. Nyolc nap múlva kell neki kiköltözködnie. Ha addig nem kap megfelelő bútorozott szobát, azt pedig nem kap, akkor — hajléktalanul csak nem maradhat szegény? !— atyánk kijelentette, hogy idejöhet lakni mihozzánk, és egyúttal mindjárt meg is üljük a lakodalmat. Az eljegyzés? Zsírjegy, cukorjegy, lisztjegy, burgonyajegy és a hús kilóját is tizenkét koronáért kapja a beszerzési csoportból. Nemhiába mondja egy idő óta a mama, hogy: — Hja, a sárosi leányok már kész parthieval jönnek a világra, —de igazán: ez már majdnem parthie. Hazajöttek az abbáziai gyerekek Mühlbeck Károly rajza Szerelmes rímek Bocsássátok meg Hogy egész szívvel nekem, szeretem, Egyedül őt, senkit, semmit, Egy arcot, vállat, nevet, ennyit. Becsuktam sorsom kapuját, Fámon többé nem nő új ág. Megállítottam az időt, Hogy el ne hagyja semmi őt. Hogy csak ő legyen örömöm, Párnám, parfőmöm, börtönöm, öröm, rabom, kezdet s a vég, ő legyen felettem az ég. Az italom, a levegőm, A paplanom, a szemfedőm, Névbetű fehér ingemen, Ér a szívemben, mindenem! Ha földi útam befutom, S áthágtam már a tejúton, Csodálkoznak az angyalok, Lelkem mint aranylik, ragyog, Mert ő, mert ő a lelkem , az angyal, ki a mennybe is, visz, Ha szíve érez és dobog, Néma lesz, mint a boldogok. Szemét lehunyja, hogy oda Más senki ne jusson soha, Megfogja kezét szelíden És többé nem ereszti el. Lengyel István SZ w Régi pesti szobrok Budapest művészetét, főképp régi, artisztikus házait és szobrait talán senki annyira nem ismerte, mint a kedves emlékű Lechner bácsi, a legfinomabb pesti életművész. Egyik budai sétánk alkalmával, amikor az eredeti tudású „Papszi" a főváros rejtett szépségeit a magyarázta, egész csomó olyan érdekességre hívta föl figyelmemet, amelyről őszintén szólva, halvány fogalmam sem volt. — Nem kell szégyelni, — szólt mosolyogva. — „L'ami de Budapest" rendszerint párisi nosztalgiával és a müncheni a kávéházban ül, a Nachempfindunggal, de a maga városát alig ismeri. Tudja mit, csináljunk egy kis tréfát. És az ötletes szakértelem nyomán lefényképeztem egy csomó ékes házat, szobrot és miegyebet, Lechner bácsi pedig pár nap múlva valamennyit bemutatta a művészasztalnál és kivált a stílus értékeit dokumentálta rajta, azzal, hogy íme, milyen szépek az Altwienházak. Egyetlen néző, illetve hallgató sem vette észre, hogy csupa pesti képet mutat. Azóta, hogy a legnemesebb magyar építőmester causerie-tanítását élveztem, nagyon megszaporodtak fényképek és pár nappal ezelőtt száznál többet mutatatam végig egy valóban nem nívótlan társaságnak. Budapestre nem tudok jellemzőbbet annál, mint nyolcvan képről senki meg nem tudta mondani, hogy micsoda, melyik részén van a fővárosnak. Ne tessék azt gondolni, hogy tán csupa magasan diszlő fagade-ről volt szó, vagy olyan messzieső, elvarázsolt kastélyról, amilyen például az óbudai Zichyház. Az „Uj Idők" mai számában közlök a többi között egy olyan szoborképet, amelynek eredetije Budapest közepén látható száz év óta és erről a legnevesebb magyar szobrászok egyike sem tudott. Úgy látszik, érdemes hát „Budapest ismeretlen szépségei" közt csatangolni és egyet mást a nagyközönség elé vinni. Most csak a teljesen ismeretlennek mondható szobrok egy részét mutatom be. Egy régi levélben ugyanis, amelynek eredetijét Huber Károly középiskolai tanártól kaptam, mulatságos leírás van épp ezekről a szobrokról. — Egy kicsit megbolondultak a pestiek, — mondja a levélíró, evvel az Elsler Fannyval. Úgy látszik, soha meg nem érik annyira az emberi ész, hogy a szoknyauralom megszűnjék. Kivált a ballerina-szoknyáé. A valóban finom lábú Fanny annyira divatba jött, hogy termetét, vagy legalább arcvonásait megörökítik már pesti szobrokon is. A legfrissebb mánia az, hogy a régi szép klasszikus szobrok helyébe a legelegánsabb pesti udvarokon kúta híres táncosnő képmása kerül. De már pör is támadt egy ilyen ügyből. Egy hivatalosan megrendelt államilag fizetendő görögstílű szobor fejére Dunaiszky barátunk a Fanny fe-