Uj Idők, 1919 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1919-04-13 / 14. szám - Sztrokay Kálmán: Új világ / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
amennyit azelőtt kellett dolgozni, mert most mindenki dolgozik, a munka jobban megoszlik s minden olcsóbb lesz azzal, amivel eddig a tőke haszna megdrágította az árakat. Az új világban tehát az lesz a kiinduló pont, hogy minden ember egyforma joggal születik az életbe s minden nyitva áll előtte, amire a testi és értelmi képességei alkalmassá teszik. Ha a legelhagyatottabb munkáscsaládban olyan gyermek születik, aki már korán hajlamot mutat a matematikára, az állam gondoskodik arról, hogy azzá is nevelődjék, amilyen munkakörben a leghasznosabb szolgálatokat végezheti a köznek. A tanulás, a kultúra eddig kizáróan a jómódúak kiváltsága volt. A szülő csak akkor taníttathatta a gyermekét, ha elég pénze volt hozzá, az állam sohasem törődött azzal, hogy minél hasznosabb új nemzedéket neveljen a jövő számára. A kultúrával csak a tőke törődött, amennyiben üzletet tudott csinálni vele. Írók, művészek, tudósok a középkorban a gazdag urak kegyelemkenyerén éltek, az új korban pedig a tőke szolgálatába kellett szegődniök. Ha a művész alkotott valamit, a munkájáért csak úgy tudott pénzt kapni, ha valamilyen tőkés üzletet csinált vele. Az új világban a produktív munka megkapja a maga teljes értékét, mert a köznek nem lesz az a célja, hogy az egyén munkáját önző célokra használja ki. Sokan azt hiszik, hogy a kommunista világrend uniformisba öltözteti az egész emberiséget, a lángésznek is csak annyit engedélyez, amennyit a legegyszerűbb munkát végző kézi munkásnak. Nem így van, ellenkezőleg, mivel minden munka megkapja a megfelelő bért, aki többet és értékesebbet produkál, az többet is kap, természetes, hogy éppen ebben az új világrendben nem kell küzdenie senkinek sem az elismerésért. Nem hogy kiölné az egyéni ambíciót, inkább megnöveli, mert mindenki tudja, hogy a tőke piszkos és önző magánérdekeitől függ, hogy értékelik-e a munkáját. Egyetlen dolgot nem lehet csinálni aztán azzal a pénzzel, amit az ember a keze vagy esze munkájával keresett tőkének felhasználni arra, hogy más munkájával üzletet csináljon és így szaporítsa a vagyonát. Egészen apró részleteiben természetesen nem lehet ma még leírni az új világot, hogy milyen lesz, ha már nyugodt békességben élünk benne. Mivel azonban tervszerűen építjük fel, minden részlete logikus következménye az alaptételeknek s a jónak csak jó lehet a következménye. A megvalósulás csak azon fordul meg, hogy az egész emberiség elhatározza, hogy megteremti Garbai Sándor, elnök Landler Jenő, belügyi, vasúti és hajózási népbiztos A forradalmi kormányzótanács tagjai Nyisztor György földmívelésügyi népbiztos Vantus Károly földmívelésügyi népbiztos Vágó Béla, belügyi, vasúti és hajózási népbiztos Kun Béla, külügyi és hadügyi népbiztos Hamburger Jenő földmívelésügyi népbiztos Vajda Manó fényképei Böhm Vilmos, hadügyi népbiztos A forradalmi kormányzótanács tagjai '354 Vajda Manó fényképei