Uj Idők, 1921 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1921-11-01 / 23. szám - Holt szemek, D'Albert operájáról / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Kovács Ákos: Divatlevelek / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Wiesner Emil / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
A KEC-YE-L^ES (SZSA/ete Wiesner Emil November 22-én délelőtt, ötvenhat éves korában meghalt Budapesten Wiesner Emil könyvkiadó, aki évtizedeken át volt egyik vezetője a Singer és Wolfner könyvkiadó vállalatnak. Élete szép példáját szolgáltatja annak, hogy mire képes az erős akarat, a szorgalom, a kitartás. Wiesner Emil könyvkereskedősegédből a magyar könyvkiadók egyik legkiválóbbja lett. Mindent megtanult, amit könyvkiadónak, könyvkereskedőnek tudnia kell s gazdag szakismeretein kívül széleskörű irodalmi műveltséget is szerzett. Foglalkozásában hivatást látott. Hivatást látott hogy minél szélesebb néprétegeket abbar, nyerjen meg a könyv, a magyar könyv számára, kiadói terveinek megalkotásában a kispénzű emberekre, a szerény anyagi viszonyok között élő nagy tömegekre gondolt elsősorban. Hogy számukra is elérhetővé tegye azt a nagy gyönyörűséget, amit a jó könyvek olvasása ad, mégpedig olcsó pénzért tegye elérhetővé: ez volt életének alapgondolata, legfőbb törekvése. Amire törekedett, a célt, sikerült megközelítenie. Nagy része van abban, hogy a Filléres Könyvtár, a legkiválóbb magyar ifjúsági írók műveinek olcsó gyűjteménye, megindult és kötetei több százezer példányban elterjedtek országszerte és az ő eszméje, az ő alkotása a Milliók Könyve című vállalat is, irodalmi színvonalon álló regények olcsó sorozata, amelynek népszerű füzeteiből több millió van forgalomban. Kivette a részét az Én Újságom, a Magyar Lányok s az Új Idők felvirágoztatásából csakúgy, mint abból a munkából, amely a magyar ifjúsági írók útját egyengette. Eleven, találékony, leleményes szellem volt, nagyvonalú az elgondolásokban, pontos és fáradhatatlan a tervek megvalósításában. Aki a tömegkultúra történetét írja meg Magyarországon, nem feledkezhet meg Wiesner Emilről és nagy része volt az ő csöndes, szívós, kitartó munkásságának abban is, hogy a magyar könyv, amelyre negyedszázad előtt még nem igen akadt vevő, az utolsó két évtized alatt milliók és milliók szívét hódította meg. Holt szemek — D'Albert és Ewers Hans Heins operája — A proletárdiktatúra óta nem volt bemutató a budapesti Operaházban. Az utolsó bemutatóest 1919 tavaszán Strauss Richárd Ariadne-jával örvendeztette meg a pesti közönséget, de azok, akik a bemutatón megtöltötték a széksorokat, nem méltányolták még azt a moliérei iróniát sem, amellyel a szövegkönyv írója, Hofmannsthal kicsúfolja az úrhatnám polgárt- Az Ariadne, amelyet az elmúlt napokban újított fel az Operaház, 1919 tavaszán, néhány előadás után, lekerült a műsorról. A zenei krónika feljegyzi, hogy a bemutató estén az egyik páholyban kifogásolták a dalmű mesteri kvintettjét s aki kifogásolta, úgy vélekedett, hogy nem helyeselhető, ha egyszerre többen beszélnek vagy énekelnek a színpadon. Jobb lenne, — javasolta, — ha egy bizalmit bíznának meg óhajaik tolmácsolásával ... 1919 tavasza óta többszörösen megváltozott ősszel a rendszer az Operaházban és az az igazgatói karosszéket az a férfiú foglalta el, akinek aránylag a legnagyobb szerencséje volt az összes budapesti operaigazgatók között: Máder Rezső Az első opera, amelynek betanításával és bemutatásával Máder működését elkezdte, reá is jellemző. Az opera szövegkönyvének tárgya kipróbált hatású. Pantomim, dráma, sőt opera is készült már a feldolgozásából és valamennyi sikert aratott a vak ember történetével, aki azzal, hogy szeme világát visszanyeri, boldogságát veszíti el és a csúf valóságból visszamenekül az örök sötétség álomvilágába. Ebből a tárgyból operaszövegkönyvet a legnépszerűbb német írók egyike írt: Ewers, aki, amint azt egy nyilatkozatában kijelentette: a nyárspolgárok bosszantásából él. Hozzátehetjük, hogy jól él, mert az epparter le bourgeois még ma is a jövedelmezőbb foglalkozások közé tartozik. A szövegkönyvhözAlbert komponált zenét, aki A hegyek alján-ban már megrmutatta, hogy nem esik nehezére olyan zenét írni, amely könnyű, dallamos, érzelmes, de azért hangzásában újszerű, csillogó és hatásos. Minden reménye meg lehetett tehát Máder igazgatónak arra, hogy ez az opera sikert arat. A Holt szemek azonban, Marc Henry drámai ötlete, Ewers apró ravaszkodásai, erőszakolt szimbolizmusa és evangéliumi vonatkozásai, az Operaház kitűnő előadása, sőt d Albert népszerűsége ellenére sem aratott sikert, aminek, véleményünk szerint, a legfőbb a oka az, hogy a szövegkönyvből hiányzik meggyőző erő. A megborzongtatások mesterének nem lehet hinni és ahogyan ő az evangéliumi jó pásztor példázatát idézi, az opera előjátékában és befejező jelenetében, ez éppen olyan bosszantó, mint az az óvatos és körültekintető, papírmasé satanizmus, amellyel az Alraunéban örvendezteti meg kiadóit ez a karcsú, monoklis, világosszőke hajú, simaarcú német. D Albertnek az opera problémája, amely a nagy Monteverdit, Rameaut, Gluckot, Wagnert egy életen át foglalkoztatta, nem probléma. Ő nem keres új megoldásokat. Tudja, hogy a siker titka az operában: helyesen adagolni a zenét, a szöveget, a színpadi látványosságot.Hogy a közönséget nem szabad elfárasztani, figyelmét túlságosan igénybe venni. Ő az adagolást valóban nem is veti el. És gondja van a változatosságra is. De a zene, amit ad, nem hat a frisseség erejével, nem új. Hervadt. És evangéliumi részeiben nincsen hit. Nem nagyvonalú és nincs páthosza. Hasonlítsuk össze Krisztus megérkezésének elnyújtott jelenetét például Lohengrin megérkezésének idegfeszítő, az extázisig felmagasodó zenei előkészítésével és megmértükAlbert skáláját. Ebben a skálában azonban mégis van néhány melankoliás, érzelmes hang, amelyekből nagyívű melódia lesz és van néhány szenvedelmes kitörés is. Nem sok kevés. De az szép. És az néha kárpótol negyedórák semmitmondásáért. Így- Telefon-üzenetek Mühlbeck Károly rajza • - - - 58 Téli divat — Párisi levél — Páris, 1921. november. Vernissage, déli korzó, thée premiére, souper a grand hôtel dansant, ragyogó télikertjében. . . mennyi, de mennyi alkalom a női szépség, a női csillogtatására. . . Illetve nem elegancia is alkalom, hanem parancsoló szükségszerűség, hiszen a világ fővárosának társaságbeli asszonya semmiképpen sem követheti el azt a jóvátehetetlen mulasztást, hogy elmaradjon a ,,high life" valamelyik társadalmi" eseményéről. Csakhogy persze minden alkalomhoz más és más kosztümök, toilettek, bundák, kalapok, cipők kellenek. A következő sorokban megpróbálom leírni egy párisi szépasszony ruhaarzenálját, melyet déli 11 órától késő éjszakáig mozgósít a férfivilág ellen való harcában. Ebben a harcban különben a legjellemzőbb az, hogy a drága fegyvereket rendszerint valamelyik férfiú veszi meg a harcos nő elkábított számára,