Uj Idők, 1922 (28. évfolyam, 1-26. szám)

Költemények - Szécsi Ferenc: Barcarola

játszotta ezt a szerepet, — kis legénylakásunkban élt és a szerepcsere ott még könnyebben ment végbe, mint a minisztériumban. Gordon mindinkább tökéletesítette magát. Gyor­san és alaposan megtanult franciául, amely nyelven én gyerekkorom óta tökéletesen beszélek, ő azonban eleinte csak akadozva tudta magát kifejezni. Mind jobban beleélte magát a szerepélje és nem csak testi­le?, de lelkileg is annyira hason'ó lett hozzám, hogy úgy tűnt előttem, mint második énem. Természetesen minden dolgunkról, a legcseké'yebbről is, részletesen értesítettük egymást és ezért sohasem követtük el sze­repeinkben a legkisebb hibát, tévedést sem. Pincér! Wiskyt! Az elbeszélő elhallgatott. A pincér eléje tette a wiskvt, amelyet ő csak félig ürített ki. Azután ciga­rettára gyújtott és tökéletes füstkarikát fujt a levegőbe, füstkarikát fújni senki sem tudott úgy, mint ő. Né­hány percig vártunk, a történet folytatásán, de Gor­don hallgatott. — És a folytatása? — kérdezte egyikünk. — A folytatása? Nincs folytatása, — felelte az amerikai. — A végét pedig már elmondottam. Szö­vetségünk négy éven át tartott, egészen a filadelfiai kiá'litás megnyitásáig. A megnyitásra nekem kellett volna elmennem. Magam helyett azonban Gordont küldtem el és az olasz anarkista: Ricardi, őt ölte meg. Négy golyót kapott a fejébe. A vi'ág előtt természe­tesen Suliivan Arthur halt meg. A nemzet halottja­ként temették el. Családom örökölte az elhunyt va­gyonát, az anarkistát pedig- a villanyos széken kivé­gezték. Én, az igazi Suvillan Arthur, washingtoni legénylakásunkon, ahol, mint Gordon professzor, éppen az ő kis barátnőjével voltam együtt, értesültem a halálom híréről. Ez minden . . . •— De hiszen, önnek tiltakoznia kellett volna, — kockáztatta meg valaki — meg kellett volna monda­nia az igazat, felfedeznie, hogy ki ön a valóságban . „, — Ne felejtse el, hogy a mi hazánkban, téboly­dák, sőt börtönök is vannak, uram, — fehlte szelíden az amerikai. — Nem nagyon áhítottam, hogy a csa­ládom, kapzsi, aljasul gondolkodó népség, lecsukas­son. Mert, hogy inkább megöltek volna, semhogy fel­támadásomat elhigyjck, az bizzonycs, hiszen már be­ültek az örökségbe. Az irigyek gyűlölete, a nagyra­vágyók rosszakarata, a kormány méltósága lehetetlenné tette volna, hogy rési állomásomat ismét elfoglaljam. Nem voltak bizonyítékaim. Összes papírjaimat a mi­nisztériumban őriztem . . . Nem tehettem semmit. .. Gordon voltam tetőtől-talpig. Nem maradt számomra más, csak az egyik személyiség, azt kel'ett tehát visel­nem. Szerencsémre, Gordon számára tekintélyes élet­járadékot biztosítottam. Elhagytam Amerikát. Sokat utaztam és sok kalandom volt. Végül ide értem. Az azonban, akit önök maguk e'őtt látnak, senki más, mint Suliivan Arthur, egykor hatalmas miniszter, 627 millió jogos tulajdonosa. H. W. Gordon név alatt szerepelek, szerény viszonyok között é'ek és hogy sze­rencsétlenségemet elfelejtsem, a művészetnek szente­lem é'etem s buzgón festegetek. Egy pillanatig valamennyien hallgattunk. Azután az amerikai megszólalt és így fejezte be az elbeszélését: — Ha alaposan átgondolom a do'got, tulajdon­képp nincs is okom panaszra. Mert hiszen — ugy-e? mostani életem még mindig többet ér, mintha engem talált volna az olasz négy golyója s én lennék a nem­zet halottja? Önök talán más véleményen vannak?... MAGYAR KALEMDARIUM JANUAR • ) J i8S5- ,Jókai Mór a Vasárnapi Újság 3-ik számában s 1 J az idegen ..tánc" és „bál" szók helyett ,,dali" és „dalidó" szókat ajánl, m után a „dalitánc" a csángó magyar és székelyek népdalaiban előkerül, melyből származha­tott a dalidó va?y a még most is szokásos „dáridó", mely alatt ugrós vigalmat értünk." (Pesti Napló.) — 1873. A hivatalos lap báró Eötvös József emlékszobra mintájának elkészítésére pályázatot hirdet — 1880. Virág Benedek költő halálozási nap­jának 50-ik évfordulóján nagy gyászünnepség volt. Egyben el­készült az emléktábla, melyet az elhunyt szarvastéri lakása falába helyeztek el. A verset Tárkányi Eéla írta, szövege ez: Nemzeti léleknek tüzes ébresztője lakott itt, Zengve dalát sírván nemzete századait. Itt élt, halt... nem halt.. . meghalva is él, aki úgy élt, Mint a magyar nemzet dísze, Virág Benedek. 24. 1798. Tóttnegyeren született Megyeri Károly, a Nem­zeti Színház híres komikusa. — 1898. Mesterházy Kálmán festőművész öngyilkos lett. 1865. Egressy Gábor székfoglalója a Kisfaludy-tár­^„V»/. saságban. — 1878. Kolozsvárott elhunyt 76 éves korában Chappon Lajos vívómester, ki először írt magyarul szakszerűen a párbajról. • 1822. Hamlet először kerül színre a pécsi közönség m előtt. — 1864. A Pestbudai Hangászegyleti Zenede részére gr. Károlyi Alajos 500 frtot adományozott. — 1865. Arany Jánost 30 szavazattal a M. Tud. Akadémia tit­kárává választották meg. — 1874. Tóth Lőrinc emlékbeszédet tartott felsőbüki Nagy Pál fölött a M. Tud. Akadémián. — 1880. Ipolyi Arnold besztercebányai püspököt, a Magyar Mytho­logia szerzőjét, az elsőosztályu vaskorona-renddel tüntették ki. —- 1898. Tisza Lajos gróf, Szegied ujjáépítője, meghalt. (j 1 / 1864. A Kisfaludy-társaság ülésén közölték, hogy ,,(/ f m Szász Károly Shakespeare: ,,V1II. Henrik"-jének fordítását beküldte. — 1872. Romeo és Julia opera premierje a Nemzeti Színházban. (Romeo: Hajós Zsigmond, Julia: Pauliné.) Az est 2077 frtot jövedelmezett. (j Q 1855. A Pesti Napló írja: „Arany János „Toldi"-ja ^ C J . Kolbenheuer evang. lelkész által németre fordíttatott". — 1874. Richter Jánost kinevezték a Nemzeti Szín­ház operai igazgatójának. — 1878. Fraknói Vilmos püspök a M. Tud. Akadémián felolvasást tartott és megemlítette, hogy felfedeztek egy magyarnyelvű kódexet Mátyás király korából. 29 1858. Pesten meghalt id. Lcndvay Márton, a Nemzeti • Szinház nagy színésze. Barcarola Álmodó gondola siklik a hüs vizén, Engemet álmokkal terheíten most viszen. Itt ringok boldogan Velence ölében, Csillogó vízgyöngyök hullanak elébem. Ringató hangoktól kísérve elhalad Bársonyos bárkánk a Rialto hid alatt. Fogadj, óh Velence, dalosan engemet. Egy vándor poéta bánatot most temet; Merengjen azúrkék nézésed felettem, Mint azé a lányé, akit úgy szerettem S idevetett tőle a sors, vagy szerencse Hozzád, óh városok városa: Velence! Szécsi Ferenc 80

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék