Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1923-01-01 / 1. szám - Rudolph Stratz: Az óriás ökle. Regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Olvasóinkhoz Huszonkilencedik évfolyamába lép január elsején az Uj Idők. Az új évfolyam első számában, amely Petőfi születésének századik évfordulóján jelenik meg, azzal hódolunk Petőfi emlékének, hogy közöljük Herczeg Ferenc új ünnepi színművét, amely ezt a címet viseli: A költő és a Halál. A finom, mély és költői szárnyalású színjátékhoz „ . „ Rudnay Gyula két mesteri illusztrációt rajzolt. Ugyanebben a számban veszi kezdetét két új regényünk. Az Uj Idők új magyar regényét Surányi Miklós írta. A témája égetően időszerű, a kompozíciója, az előadása olyan előkelő és nemes, mint az író többi, nagy sikert aratott regényeié. A címe: A mindenható asszony. A külföldi regényírók közül Rudolf Stratzot mutatjuk be olvasóinknak. A rendkívül népszerű német író élete is izgalmas regény, az a műve pedig — Az óriás ökle —, amely ebben a félesztendőben e hasábokon megjelenik, érdekesség és drámai feszültség dolgában alig találja párját az utolsó tíz esztendő regénytermésében. Néhány esztendő előtt igen nagy sikerrel játszották világszerte a filmet, amely belőle készült. Regényeink mellett közlünk természetesen elbeszéléseket, verseket, színdarabokat, cikkeket, magyar írók legjobbjai: Bársony István, Bónyi Ador aján, Csathó Kálmán, Dobosi Pécsi Mária, Kosáryné Réz Lola, Lyka Károly, Moly Tamás, Pásztor József, Pekár Gyula, Szederkényi Anna, Surányi Miklós, Szomaházy István stb. stb. tollából és leírjuk Herczeg Ferenc igéretét, hogy még a következő negyedév folyamán kisebb regényt ír az Uj Időkbe. A szépirodalmi részt kiegészítik általános kedveltségnek örvendő, állandó rovataink: a szerkesztő üzenetei, a jó tanácsok s a szépségápolás rovata, valamint a lap gazdag illusztratív anyaga. A lap előállítása igen nagy anyagi terhet ró a kiadóra. Mindenki a saját háztartásából tudja, mennyire megdrágultak és drágulnak állandóan az anyagok s az ipari munkateljesítmények. Mi sohasem hárítottuk át teljes egészében a drágulást az előfizetőkre. A magyar kultúrának véltünk szolgálatot tenni akkor, amikor az Új Időket mindenkor aránylag olcsón bocsátottuk a magyar olvasóközönség rendelkezésére. Most is csak mérsékelten emeljük a lap árát. Az 1923. év első negyedére 600 koronával lehet előfizetni. Hatszáz korona , hat pár cipőfűző, egy félmázsa fa, egy közepes vendéglői ebéd, egy gyönge minőségű kötött nyakkendő, egypár szál virág ára. Mi 13 számot, két regényt és sok-sok elbeszélést, vidám írást, képet, cikket adunk érte. S csak azt kérjük, hogy az előfizetési díjat, az előző számhoz mellékelt postautalvány felhasználásával adják postára előfizetőink s ezentúl is juttassák el hozzánk ama ismerőseik címeit, akikről feltételezik, hogy előfizetnének az Uj Időkre. És azoknak, akik lapterjesztési akciónkban eddig is támogattak bennünket, ismételten hálás köszönetet mondunk azért a páratlan buzgóságért, amellyel az Uj Idők dolgát felkarolták és amely beszédes tanúság amellett, hogy a lapot olvasóink éppen olyan mint amilyen szeretettel mi adjuk, szeretettel fogadják, FEHÉRNEMŰ, ZSEBKENDŐ, OGGASSÓ ÁRBAN! FENDRICH IMRE ÉS TÁRSA,Xito? ésldtner-palota) Az óriás ökle Regény. Irta: Rudolph Stratz ELSŐ FEJEZET A seddelini kastély előtt várt a hintó. A lovak prüszköltek és türelmetlenül kaparták patkóikkal az út homokját. A hosszú, alacsony, tizennyolcadik századbéli bárok kastély emeleti szobájában Martine von Brake felfigyelt. Gyanakodón nézett fel a könyvből, amelyben lapozgatott s az ablakhoz lépett. Meglátta a hintót. Mintha most látná először a két jó, de gondozatlan lovat, amelyeknek külsejét a felpuffadt has és a kócos sörény parasztossá tette mintha még sohasem látta volna a beretválat^nképű s vén kocsist, aki köpönyegébe burkolódzott — a köpönyeg nikkelgombjait vakká szürkítette a piszok — mintha mindezt most látná először: olyan feszülten s ellenségesen, gyötrődve és gyűlölködve tekintett le rájuk. S megremegett. Egy lépést hátrált, mintha azt mondaná önmagának: nincs közöd ahhoz, ami a kapun kívül történik, de azután hirtelen elhatározással felszakította az ablaktáblát, kihajolt, sötétszőke haja megcsillant a csípős októberi reggel ködében s hangja élesen csendült fel és szólította: — Filipp!-et. Az aluszékony vén fickó felriadt. Amint urasági kocsishoz illik, tüstént kiegyenesítette a derekát, borzas cilinderét leemelte s ittas képét felfelé fordította, az ablak felé. Úgy kérdezte, hogy: — Mit parancsol a nagyságos asszony? — Ki fogatott be? — tudakolta Márta. — Az úr. — Hová készül? — Az állomásra. — A berlini vonathoz? — Ahhoz, instálom. A fiatal asszony csak ennyit kérdezett. Ahogy ott állt, remegő ajakkal a nyitott ablaknál, szaggatott, sóhajtásszerű lélegzete mentén pára lett. Úgy meredt maga elé, mintha mindaz, amit lát, hall, csak álom lenne. Merengésében nem is zavarta meg semmi. Az udvar és a ház csöndes volt és néma, a vén kocsison kivül embernek se híre, se hamva. A reggeli szellő megritkította az őszi ködöt s felcsillantak a seddelini parasztházak. A seddelini kastélyt hat évszázad óta lakták a Brakek s a kastély mellé úgy húzódtak a parasztkunyhók, mint kotlós mellé a kiscsibék. A falu tiszta volt és takaros. De a kastély faláról lemállott a vakolat s a padlás tetejének egy jókora darabját is leszakította már a vihar, valamikor esztendők előtt. A leszakított tetődarab fenyegetően lógott le a tetőgerendáról. Márta, valahányszor szemébe ötlött, ezt gondolta: — Nemsokára leszakad és magával rántja a tető nagy részét is. Már régen ki kellett volna javítani. De ThIPO BUDAPEST. • vi. • ANDRÁSSY-UT MEZEY CIPŐI A LEGSZEBBEK 9 20